Mindig vigyünk magunkkal hazait.
Magdi és Csaba 5 éve élnek Londonban, az ő trükkjük egyszerű: bárhová is költöznek az esős brit fővároson belül, mindig van pár régi, hazai holmi ami az otthon melegére emlékezteti őket, emellett pedig a hazai ízekről se mondanak le.
„Van egy különleges, dekoratív pálinkás üvegünk, amit vázának használunk. Valahányszor ránézek, mindig eszembe jutnak az otthoni pálinkázások, és az igazi jó, magyar főzetek. Aztán ott van az / X /sportklub-mezem is: dekorációnak használom, amitől mindig jókedvem lesz” – mondja Feri.
A pár arra is ügyel, hogy mindig hazai finomságokkal a bőröndjükben térjenek haza: bizonyos kolbászokat, szalonnákat, tejfölöket és túrókat kimondottan nehéz Angliában beszerezni, nem is beszélve az édességekről.
Az első időszakban foglaljuk el magunkat, hogy ne tudjunk sokat gondolkodni az otthonunkról.
A honvágy különösen a kezdeti időszakban okozhat problémákat: az új helyhez még nem kötődnek élmények, minden idegen és fura, ugyanakkor a megszokott, régi jó dolgok – és emberi kapcsolatok – elvesztése összeszorítja az ember szívét.
„Eddig négy országban és hat városban éltem, mégis minden költözés megviselt egy kicsit. A trükköm az, hogy az első időszakban készülök erre, ezért szándékosan több programot szervezek, mint muszáj. Eleve rengeteg dolgot kell elintézni, de odafigyelek arra is, hogy minél gyakrabban el tudjak menni szórakozni, várost nézni, lazítani. Ha csak a stresszes tennivalók maradnának, bekattannék, és agyalni kezdenék mindazon, amit magam mögött hagytam” – mondja Angi, aki két és fél évvel ezelőtt költözött a dániai városba.
A sok program abban is segít, hogy kellemes emlékeket gyűjtsünk, amelyek az új helyhez kötődnek.
Használd a skypot, így nem maradsz ki sok mindenből, a kapcsolatokat fontos megtartani.
Józsi Kanadában él, évente legfeljebb egyszer tud hazalátogatni.
Azt mondja, nem is a tárgyak, a helyek, hanem az emberek hiányoznak neki a legjobban.
„Már gyerekkoromban is egyértelmű volt, hogy pillanatok alatt bárhol otthon tudom érezni magamat. Nyaralni is úgy mentem, hogy már a harmadik napon volt törzshelyem az üdülővárosban, és könnyedén kiismertem magam mindig bárhol. Az emberek azonban nagyon hiányoznak. Elsősorban a szüleim, a testvérem, a rokonaim és a régi barátaim. Éppen ezért nagy Skype-partikat rendezünk, órákon át beszélgetünk, de még filmet is nézünk néha együtt. Így nem is tűnik olyan elviselhetetlennek a távolság” – árulja el a titkát Józsi.
„A kaja az, ami mindig hazarepít… repülő nélkül is…”
Már 5 éve Monacóban él Juckó, a férje miatt költözött délre.
Imádja a napsütést, a tengert, a barátságos embereket, de persze neki is gyakran van honvágya.
„A honvágy elleni receptem egy jó recept. Igen, jól hallottátok, bármilyen igazi, klassz magyaros recept. Tepsis túrós csusza sok szalonnával, tepertő, paprikás krumpli, rakott krumpli, lángos, igazi, hagymás kenyérlángos, töltött káposzta, székelykáposzta, ahogyan a nagymamám csinálta, töltött paprika, húsleves csirkelábbal és erős paprikával… és a példákat még sorolhatnám. A kajálás eleve megnyugtatja és felvidítja a lelket, ráadásul rögtön otthon is vagyok fejben, nem kell hozzá repülő” – mondja Juckó, akinek szerencsére az egész családja imádja a magyaros ételeket.
Maradjatok velünk, a sorozat a honvágy leküzdésének különféle módjairól folytatódik!
