Hétvége. Szép idő van (ez Angliában relatív!). Hova is menjek? Egy kis szakmai séta. A hét közbeni programokról lemaradtam, de a szombatot nem hagyom ki!

Egy anekdota jut eszembe:

„Rómába érkezik egy novícius, s kérdi az őt fogadó rendfőnök:

• Mennyi időre jöttél?

• Három napra.

• Nos, itt egy kis papír, erre felírtam, amit feltétlen meg kell nézzél, ha meg akarod ismerni Rómát.

Egy másik alkalommal ismét érkezik egy újonc. A rendfőnök ismét megkérdi látogatása idejét:

• Egy hónapra, atyám.

• Neked egy kis füzetet adok, nézz meg, amit csak tudsz, de nem ígérem, hogy mindent látni fogsz!

A harmadik novícius érkezésekor boldogan újságolja főnökének, hogy végleg idehelyezték.

• Hát, tudod fiam, reggeltől estig járhatod a várost, de soha nem fogod megismerni!”

Ezzel a tudattal vágtam neki az utcáknak, mindig felfedezek valami újat, de Londont nem lehet megismerni!

Egy új mozaik fekete és fehér kövekből a Hyde parkban, egy szép épület, amely mellett lehet, hogy a múltkor észrevétlen elmentem,

egy régi kiskocsma a toronyházak tövében, vagy épp egy tetőterasz...

A Piccadilly még üres, reggel van.

Álmosan nyitogatják szemeiket az üzletek, a kirakatok, amelyek különösen érdekesek számomra, hiszen egyik végzett szakmám a kirakatrendező és dekoratőr (már nincs ilyen képzés, megszűnt az iskola)...

emlékek...

(és egy kis intermezzo) mily különös, a vizsgakirakatom jut eszembe, a Luxus Áruházban angol szövet kirakat, a háttér a brit lobogó volt (dehogy tudtam még, hogy egyszer, majd...!). Városszerte két hétig nézhették az emberek a viszgakirakatokat, az enyémet – bár jelest kaptam rá, - két napra rá beszedette a kerületi párttitkár, mert micsoda dolog kérem, angol zászlót kirakni a 70-es években!!! :-) (már nincs párttitkár sem, megszűnt a kommunizmus!)

Szóval, a kirakatokat mindig is figyeltem szakmai szempontból... milyen jó, hogy itt még nem veszett ki ez a „divat”!

Ugye, ha kutya, az külön jópont nálam (és ezek a fa kutyák nem ugatnak! :-) )

Louis Vitton raklapok! Nem ám szőrös deszkákból, ahogy megszoktuk (aki építkezett már, tudja, hogy néznek ki)!

Az „órafák”... megannyi kreatív ötlet!

Laurenék rózsaszirmai... :-)

Ismét egy intermezzo: Egy kolléga még Bp-en, a dekorba jövet, néhány kukoricacsövet tört le a szántóföld szélén, hogy az milyen klassz őszi dekoráció lesz az áruház kirakatában. Szépen elkészítettünk egy falusi góré-imitációt, felfüggesztve rá a hántott tengerit. Igen ám, de a melegben a kukoricákból molyok keltek ki ezerszámra!

Igazi Live Show volt, felhőkben rajzottak és kezdték fogyasztani a drága gyapjúszőnyegeket (pont lakástextil kirakat volt!) Mivel a kirakat nagyméretű volt, egy hétig napi 8-10 flakon Chemotoxot használtunk el... nem beszélve a hullák napi takaritásáról...! :-))) ) (már a Luxus Áruház sincs meg!)

Kőpárnák...

Chili alapú rúzs – csípős szájú menyecskéknek! :-)

A Royal Academy of Arts udvarán álló szobrok is nagyot nyújtóznak, - nekem azért ennél kisebb műalkotásaim vannak, szerencsére, - itt voltam a múltkor.

Most jobban izgat a Fortnum & Mason Áruháza, ahol a London Craft Week keretében kézműves művészek állítanak ki, s találkozni, beszélgetni lehet velük.

Igazi tradicionális londoni áruház! A berendezés, a háttérben Mozart muzsika szól, az eladók frakkban...  és persze a kézműves termékek, amelyeknek megadják ezzel a tiszteletet.

A kézműves csokoládétól az egyedi táskákig, ruházati termékekig, aztán porcelánok, bádog bögrék(!), külön picnic szekció, az alagsorban pedig élelmiszer, kézműves pékáru, hentes, farmer zöldség, s gyümölcsök. Az időszakos kiállítás, ami ezen a héten volt, a központi fő helyen volt célirányosan. Sajna, nem mindenütt tudtam fotózni (szerzői jogok, ugye)...

Követve a London Craft Week menüjét, végigjártam a helyszíneket. A Crafted City Pavilion-t,

...és az Open Studios-t, vagyis a művészek erre az alkalomra megnyitott műtermeit.

Ezek közül számomra legérdekesebb volt a Sandpoint House, ahol három művésszel beszélgethettem. Ez egy alkotóház, ott van a művészek műterme.

Peter Ashton Jones festőművész, aki a (15 éves) kutyájával (aki nem ugat!) együtt alkot, s aki végigvezetett a műtermeken is.

Nicola Tassie...

... és Stuart Carey keramikus művészek remek munkáit ismerhettem meg. Irtó aranyosak voltak, mindenre válaszoltak, mondanom sem kell, mint egyedüli magyar érdeklődőtől ők is kérdezgettek, hogy megy ez nálunk...

És ismét időutazás a Letterpress Studio, ahol egyedi, kézzel készített fa- és ólombetűk, százéves nyomdagépek, festékszag juttatta eszembe tipográfiai tanulmányaim korszakát... Úristen, mennyit jártam nyomdákba, amikor grafikusként alkottam...!

Egy kis alkotóházi hangulat... (most nem megyek bele művésztelepi élményeimbe! :-))) )

És ebből a nyugalom szigetéből egy éles kontraszt a nyüzsgő Covent Garden, ahol a kézműves vásáron azért képtelenség fotózni, mert ember ember hátán, hömpölygő tömeg, nyomulás...

És ugyanez Camden Townban is, ahol már kevésbé minőségi temékeket kapni, de éles szemmel még ki lehet szúrni egy-egy igényes darabot.

Mivel az egész napot Londonra szántam, napközben még útba ejtettem Shakespeare Globe színházát, amelyet eredeti állapotában építettek fel, miután leégett, aztán újjáépítették, lebontották, szóval volt egy élete annak is...! :-)

… meg Kossuthnak is, akiről utcát neveztek el Londonban (igaz egy pici, jelentéktelen utcát...).

(Ki a legöregebb punk? Hát Kossuth apánk!) csvv!

Nagy kontraszt még az épülő város (ez az igazi mai angol építészet, nem az árok ásás!), az attraktív felhőkarcolók vs. az elhagyatottnak tűnő Temze rakpart...  (jó, jó tudom én, hogy a Temze itt apály-dagály függő, de akkor is!)

A rendezett parkok – ahonnan azért hiányoznak a padon sakkozó nyugdíjas bácsik, mint Budapesten - vs. a bődületesen nagy szemét...

A modern járműpark (ahol a Mercedes csak a legalja!) és a hagyományból megtartott régi emeletes busz, ami legalább aranyos konraszt! És menetrendszerűen jár gyakorlatilag a Tower Hill és Covent Garden között.

Tetszett a Tate Gallery végtelenül leegyszerűsített belső tere...

 ... a metró folyosóján John Lennon-t éneklő – amúgy kitűnő hangú – zenész...

... s végül a kis falumba hazatérve a május 9-ét ünneplő szomszédok utcabálja, az egyszerű megoldással lezárt kis utcában...

The post is closed as well... :-)