A képen már a gyakorlás 2. fázisában voltam. Ami azt jelentette,hogy képes voltam 2-3 szál tésztát 2 másodpercig megtartani.

Az evőpálcika egy pár egyforma hosszú és vékony rúd, amely jobbára Kelet-Ázsiában / Japánban, Kínában, Koreában / hagyományos evőeszköz a szilárd ételek fogyasztására.

Persze semmi csavar nincs benne, ha az ember fia-lánya odaszületik és már kisded korában művészi fokon tudja tömni magába vele a kaját. 

Nekem óriási kihívás volt. Ugyanis nagyon sok helyen , éttermekben, szusi bárokban nem gondolnak ránk kanalas-villás nemzetekre. Csak pálcika van kirakva a kajához.Lehet próbálkozni kérni "normál" evőeszközt, de sajnos nem nagyon tudnak angolul ,így aztán bele kell vágni az önképzésbe....és gyakorolni!

A tanácsom az, hogy először semmiképpen ne kérjetek, csúszkálós, kurva hosszú japán núdlit  /hosszú csőtészta/. Sikamlós mint az apja fasza, hosszú is, hiába próbálod a pálcára csavargatni, tekergetni, reménytelen, azonnal lesiklik róla...olyan mint egy gonosz nyálkás kígyó......Nem meeeeegy....

Japán barátunk látva rettenetes vergődésemet  /már az egész pólóm eleje narancssárga volt a a tányérba visszazuhanó tészta által rám csapódott szafttól/ barátságosan mosolyogva azt tanácsolta, próbáljam bekapni a tészta végét és utána nyugodtan szürcsöljem, szívjam befelé. Ez itt így szokás, semmi furi nincs benne.

Kérjetek ragadós rizst, vagy szusit, jó nagy darab halakkal..szóval lehetőleg jó nagy falatos kajákat. Azokat hosszas bűvészkedés után közé lehet szorítani és gyorsan bekapni. Érdemes a tányért is magasan a szátokhoz emelni...aztán ha nem megy, a végén jelentsd ki: Kapja be Japán! Fogd meg a kezeddel és told be az arcodba. Nem gáz, viszont a japánok jó hülyének fognak nézni.:-))

Az is biztos, hogy good fun! Próbáljátok ki feltétlen. Ha kellőképpen balfaszok vagytok, legalább annyit fogtok sírva röhögni mint mi.