Igen, még mindig Állatfarm!

Mert a dolgok  visszamenőlegesen mindig megváltoznak, majd feledésbe merülnek,mint az állatok hajdani ideológusának, az Őrnagynak eszméi. A Napóleon nevű nagy kan ragadja magához a hatalmat, és – természetesen mindig a megfelelő ideológiai magyarázattal – egyre zordabb diktatúrát kényszerít állattársaira. A kezdeti jelszó pedig – Minden állat egyenlő – érdekesen módosul…

Ébresztő állatok! Irány dolgozni! Én vagyok itt Napóleon és az lesz,amit én akarok! Aki ellent mond,az áruló! Aki négy lábon jár,az barát. Aki két lábon jár (és nincs szárnya) az ellenség.......

/Napóleon irányítja az Állatfarmot a lázadás után. Sztálinhoz hasonlóan a hadsereg (jelen esetben kilenc kutya) segítségével biztosítja hatalmát. Napóleon erőszakkal állítja félre vetélytársát, Hógolyót, a többi állatba pedig beleneveli a félelmet. Igazi diktátorrá válik és megváltoztatja az állati társadalom eredeti célját – a regény végére teljesen emberi életet él. ......-úgy kell neki- :-) Az állatfarm eseményei és szereplői mind a Szovjetunió történelmére utalnak, ez a könyv egyben a sztálini Szovjetunió allegóriája is./

És életében először lesz rá ideje, hogy tanuljon és művelődjön. Mint mondta, élete hátralévő részét arra fogja szentelni, hogy megtanulja az ábécé még hátralévő huszonkét betűjét..... 

                                                         Ez a modern fabula számomra megunhatatlan!

Régi kedvencem, idén újraolvastam.  Pofátlanul egyszerű nyelvű (már-már primitív), az író sem a legobjektívebb, és néhol túl sokat sejtet. De ettől függetlenül egy nagyon jó ötlet még jobb kibontása, jól eltalált jellemekkel, karakterekkel. A történet pedig hűen követi nemcsak a kommunizmus, hanem minden önkényuralmi rendszer forgatókönyvét. Ahogy Robespierre, Sztálin vagy épp Napóleon (meg persze a többiek) is végigsöpört nem túl dicső uralmán, vérben tocsogva. Nem csodálom, hogy a franciák érzékenyek a Napóleon névre, és nem lehet disznót így elnevezni a törvény szerint. Nehogy kitalálja a coca, hogy akkor ő már pedig forradalmár lesz. :) 

Ez valószínűleg a legjobb szatíra, amit valaha olvastam. Szinte komédiának indul az öreg disznó szónoklatával és a gazda elkergetésével – aztán azon kaptam magam, hogy már régen nem mosolygok, hanem rettegve várom, hova fajulnak a dolgok. Egy ponton túl az állatok már nem voltak állatok, és ez még jóval a disznók két lábra állása előtt történt. 

Hogy mennyire aktuális ? Döntse el mindenki maga! Mennyi "Napóleon" röfög körülöttünk?

Felidéznék pár nekem tetsző részletet.

HÉTPARANCSOLAT /2. fejezet/

1. Aki két lábon jár, az ellenség.
2. Aki négy lábon jár, vagy szárnyai vannak, az barát.
3. Állat nem visel ruhát.
4. Állat nem alszik ágyban.
5. Állat nem iszik alkoholt.
6. Állat nem öl meg más állatot.
7. Minden állat egyenlő.

3. fejezet részlet

Elvtársak! - kiáltotta Süvi. - Remélem, nem képzelitek, hogy mi, disznók, ezt önzésből csináljuk, vagy előjogokat akarunk biztosítani magunknak? Sokan közülünk egyenesen utálják a tejet meg az almát. Én sem szeretem. Egyedüli célunk az, hogy megóvjuk egészségünket. A tej és az alma (ezt bizonyítja a Tudomány, elvtársak) olyan anyagokat tartalmaznak, amelyek nélkülözhetetlenek a disznók egészséges táplálkozásához. Mi, disznók, szellemi munkások vagyunk. Ennek a tanyának az egész vezetése és szervezése a mi vállunkon nyugszik. Éjjel-nappal a ti jóléteteken őrködünk. A ti kedvetekért isszuk a tejet és esszük meg az almát.

Túlságosan is nyilvánvaló lett, mennyire fontos a disznók egészségének megóvása. Így aztán minden további vita nélkül beleegyeztek abba, hogy a tej és a hullott alma (és az érett alma java része is) kizárólag a disznókat illesse.

10.fejezet

MINDEN ÁLLAT EGYENLŐ, DE EGYES ÁLLATOK EGYENLŐBBEK A TÖBBINÉL!

Tizenkét hang üvöltözött dühösen, és a hangok mind teljesen egyformák voltak. Most már nem volt kérdéses, hogy mi történt a disznók arcával. Az állatok a disznókról az Emberekre, az Emberekről a disznókra, aztán a disznókról megint az Emberekre néztek, és már nem tudták megmondani, melyik az Ember, és melyik a disznó.

Orwell imádnivaló karaktereket tett a zsebünkbe 1945-ben. Ő még akkor nem tudta , hogy milyen hosszú útra csomagolt nekünk. Időtlen időkig fogjuk hordozni a  zsebünkben Napóleont, Hógolyót, Süvit,Pirosszemet, Őrnagyot,Bandit, Rózsit, Benjámint és még sokan másokat.....