Születésnapom minden évben március 5.-én van. Idén is így történt.

  Tegnap tehát "boldogszülinapoztam" Londonban. Napsütéssel kezdtük, később volt ott minden, jeges szél, eső, a szokásos albionos angol "téltavasz" ..vagy minek is nevezzem.Summa-sumárum, a pedométerrel /lépésszámláló/ a zsebemben délelőtt 11-től este 10-ig tizenegyezer lépést tettem meg 'összevisszaszerteszana' Londonban. 

Találtunk is egy nagyon jó programot. Mivel párom 'liveryman'  /is/, tagja a méltán megbecsült és elismert The Worshipful Company of Information Technologist szervezetnek. Bővebbet róluk az alábbi linken.

   Nos minden évben, immár 15 éve ezen a napon  /március 5./ rendezik meg a "palacsintás napot".

   Mielőtt jönnek a képek, egy kis magyarázattal megpróbálom felvázolni, miről van szó valójában. A dolog lényege, hogy ez a szervezet különböző szakmákat tömörítő és képviselő csoportokból áll. Például pilóták, szűcsök,üvegesek, hentesek,könyvelők, kőművesek, gyógyszerészek,pékek,fegyverkészítők,órások,farmerek,tűzoltók, bútorkészítők /céhek régi megfogalmazással/ ... de még sorolhatnám. Feladataik közé tartozik a hagyományok, tradíciók ápolása, átadása az új generációnak,jótékonysági rendezvények szervezése. A bevétel mindig az adott guild , csoport kasszájába kerül és közösen döntik el milyen célra használják fel. Iskolák, képzések, tanulócsoportok támogatása satöbbi. Ez a palacsintás nap is többek között egy volt az említett jótékonysági rendezvényekből.

Közben lázasan készülődtek....

Az IT csapata is harcra készen állt:

A képen öltönyben háttal Alan, aki 'véletlenül' Hódmezővásárhelyen teljesített szolgálatot, mint első brit katonai alakulat , emlékei szerint fantasztikus volt a strand fürdő vize. Piros nadrágban a magyar származású Gilbert  , aki remekül beszél magyarul és az egyik leggyorsabb versenyző is volt.

Kimble harci lázban.

Feladat a következő volt. Kuktának öltözve, persze viselve a hagyományos, címeknek rangoknak megfelelő tabardokat, köpenyeket, jelvényeket is, palacsinta sütővel a kezükben, a guildjeiket képviselve, egymással versenyt kellett futni egy kijelölt pályán, adott ponton megállni, a palacsintát feldobni a levegő, megfordítani futni tovább majd vissza a célba.

Mindez persze időre. Korhatár ? Nincs, bárki lehet résztvevő, aki futni tud......vagy nem, de van aki tolja a kocsiját. Akárki, aki tenni szeretne valamit egy közösségben, nemes célok érdekében.

Jöjjön néhány videó is, lássuk igaziból,hogyan száguldoznak a 70-80 éves, teljes harci díszbe öltözött angol lordságok.

Hát így......jól szórakoztunk, ettünk néhány palacsintát is. 

Miután az idő jól eltelt és kissé borongós-szelesre váltott az idő,ja meg még meg is éheztünk, elindultunk ebédelni. Akkor még nem sejtettem semmit, hogy hol-merre költjük el a napi betevőt....később kiderült szülinapi meglepetés volt.

https://www.paternosterchophouse.co.uk/

Ide mentünk...

Where is the First Dates restaurant? Hol van az Első Randi étterem Londonban ? Kattints a linkre ,megtudod. Jópofa, szórakoztató tv műsor az ITV tv csatornán.... néha rémes, néha édes párocskák, random sorsolással randiznak egymással, remélve, hogy szerelemre találnak....olykor sikerül aztán van amikor meg nagyon nem. Mindenesetre mi imádjuk nézni, jó mulatság. 

..vicces volt azon a széken ülni, amelyikre a randizók csüccsennek le idegesen az első percekben..

/semmi különös, csak egy  bejárat, ahol a randizók remegő lábakkal estélyiben , miniben, frakkban, lomposan, tornacipőben, mezítláb, ki-miben megérkezik/

  Étel-italt megrendeltük, jó volt felmelegedni és elmélázni kicsit mi is ez az egész "boldogszülinapot" ünneplés...olyan mint a boldogújévet ?...síkítozni, berúgni, petárdázni kell,csak azért mert ..izémizé? De tényleg....meddig ünnep az ünnep..jó lesz emlékezni mindig arra a napra amikor megszülettünk ? Rájöttem, hogy igen..bizony, hogy jó..mert szerintem jó élni.Legalábbis én nagyon szeretek.

 De az én koromban az éveket már nem nagyon számoljuk, /nah...számoljuk, persze, de le is szarjuk / nem nézzük a torta tetején dísztelenkedő gyertyákat ,arra emlékeztetve bennünket, milyen öregek vagyunk. Nincs gyertya, ha meg mégis van, 1 bőven elég!! Ellenben konstatáljuk boldogságosan ,hogy élünk, virulunk, bár fáj a derekunk  /de kit érdekel,mikor szegényTót2Pista már milyen régen,fiatalon meghalt, látjátok mi meg még itt /  lihegünk  már a lépcsőn fel-és lefelé /-kitérdekel-/, gyakrabban megyünk az SZTK-ba / nemráérünk ?/,  nyikorgunk, sóhajtozunk a bajainkon . Nah, ja...oszt akkor mi van ?!

  Viszont!! Naná , hogy folyamatosan  próbáljuk meghazudtolni a biológiát ,tudomást nem véve jajgató csontjainkról és izületeinkről, fiatalosan élve, habzsolva  a kihagyott, elmulasztott  kihívásokat, őrültségeket....játszuk az eszünket, hegyet mászunk : persze mint a csiga, bringázunk:gyakrabban megállunk levegőért kapkodva, úszunk, kenuzunk:vérnyomáscsökkentő, szívgyógyszer rendesen bevéve előtte, bort iszunk , eszünk mindent : Bilagittal, nem mondunk Nem-et semmire , 'merthogy' rövid az élet eccer élünk....épp ezért én azt mondom, a születésnapunkon ögyünk egy jó nagy darab, gyönyörűen grillezett medium rare bárány sültet.

Biztos ami biztos, nyomassuk le egy kis lepényhallal....

A bárány után hagyjuk magunkat szépen megköszönteni az alkalmazottak által.

Aztán kérdezzük meg , hogy 'csak úgy véletlenül van-e egy kis magyar boruk'?

Véletlenül éppen volt.....

Hétvége. Szép idő van (ez Angliában relatív!). Hova is menjek? Egy kis szakmai séta. A hét közbeni programokról lemaradtam, de a szombatot nem hagyom ki!

Egy anekdota jut eszembe:

„Rómába érkezik egy novícius, s kérdi az őt fogadó rendfőnök:

• Mennyi időre jöttél?

• Három napra.

• Nos, itt egy kis papír, erre felírtam, amit feltétlen meg kell nézzél, ha meg akarod ismerni Rómát.

Egy másik alkalommal ismét érkezik egy újonc. A rendfőnök ismét megkérdi látogatása idejét:

• Egy hónapra, atyám.

• Neked egy kis füzetet adok, nézz meg, amit csak tudsz, de nem ígérem, hogy mindent látni fogsz!

A harmadik novícius érkezésekor boldogan újságolja főnökének, hogy végleg idehelyezték.

• Hát, tudod fiam, reggeltől estig járhatod a várost, de soha nem fogod megismerni!”

Ezzel a tudattal vágtam neki az utcáknak, mindig felfedezek valami újat, de Londont nem lehet megismerni!

Egy új mozaik fekete és fehér kövekből a Hyde parkban, egy szép épület, amely mellett lehet, hogy a múltkor észrevétlen elmentem,

egy régi kiskocsma a toronyházak tövében, vagy épp egy tetőterasz...

A Piccadilly még üres, reggel van.

Álmosan nyitogatják szemeiket az üzletek, a kirakatok, amelyek különösen érdekesek számomra, hiszen egyik végzett szakmám a kirakatrendező és dekoratőr (már nincs ilyen képzés, megszűnt az iskola)...

emlékek...

(és egy kis intermezzo) mily különös, a vizsgakirakatom jut eszembe, a Luxus Áruházban angol szövet kirakat, a háttér a brit lobogó volt (dehogy tudtam még, hogy egyszer, majd...!). Városszerte két hétig nézhették az emberek a viszgakirakatokat, az enyémet – bár jelest kaptam rá, - két napra rá beszedette a kerületi párttitkár, mert micsoda dolog kérem, angol zászlót kirakni a 70-es években!!! :-) (már nincs párttitkár sem, megszűnt a kommunizmus!)

Szóval, a kirakatokat mindig is figyeltem szakmai szempontból... milyen jó, hogy itt még nem veszett ki ez a „divat”!

Ugye, ha kutya, az külön jópont nálam (és ezek a fa kutyák nem ugatnak! :-) )

Louis Vitton raklapok! Nem ám szőrös deszkákból, ahogy megszoktuk (aki építkezett már, tudja, hogy néznek ki)!

Az „órafák”... megannyi kreatív ötlet!

Laurenék rózsaszirmai... :-)

Ismét egy intermezzo: Egy kolléga még Bp-en, a dekorba jövet, néhány kukoricacsövet tört le a szántóföld szélén, hogy az milyen klassz őszi dekoráció lesz az áruház kirakatában. Szépen elkészítettünk egy falusi góré-imitációt, felfüggesztve rá a hántott tengerit. Igen ám, de a melegben a kukoricákból molyok keltek ki ezerszámra!

Igazi Live Show volt, felhőkben rajzottak és kezdték fogyasztani a drága gyapjúszőnyegeket (pont lakástextil kirakat volt!) Mivel a kirakat nagyméretű volt, egy hétig napi 8-10 flakon Chemotoxot használtunk el... nem beszélve a hullák napi takaritásáról...! :-))) ) (már a Luxus Áruház sincs meg!)

Kőpárnák...

Chili alapú rúzs – csípős szájú menyecskéknek! :-)

A Royal Academy of Arts udvarán álló szobrok is nagyot nyújtóznak, - nekem azért ennél kisebb műalkotásaim vannak, szerencsére, - itt voltam a múltkor.

Most jobban izgat a Fortnum & Mason Áruháza, ahol a London Craft Week keretében kézműves művészek állítanak ki, s találkozni, beszélgetni lehet velük.

Igazi tradicionális londoni áruház! A berendezés, a háttérben Mozart muzsika szól, az eladók frakkban...  és persze a kézműves termékek, amelyeknek megadják ezzel a tiszteletet.

A kézműves csokoládétól az egyedi táskákig, ruházati termékekig, aztán porcelánok, bádog bögrék(!), külön picnic szekció, az alagsorban pedig élelmiszer, kézműves pékáru, hentes, farmer zöldség, s gyümölcsök. Az időszakos kiállítás, ami ezen a héten volt, a központi fő helyen volt célirányosan. Sajna, nem mindenütt tudtam fotózni (szerzői jogok, ugye)...

Követve a London Craft Week menüjét, végigjártam a helyszíneket. A Crafted City Pavilion-t,

...és az Open Studios-t, vagyis a művészek erre az alkalomra megnyitott műtermeit.

Ezek közül számomra legérdekesebb volt a Sandpoint House, ahol három művésszel beszélgethettem. Ez egy alkotóház, ott van a művészek műterme.

Peter Ashton Jones festőművész, aki a (15 éves) kutyájával (aki nem ugat!) együtt alkot, s aki végigvezetett a műtermeken is.

Nicola Tassie...

... és Stuart Carey keramikus művészek remek munkáit ismerhettem meg. Irtó aranyosak voltak, mindenre válaszoltak, mondanom sem kell, mint egyedüli magyar érdeklődőtől ők is kérdezgettek, hogy megy ez nálunk...

És ismét időutazás a Letterpress Studio, ahol egyedi, kézzel készített fa- és ólombetűk, százéves nyomdagépek, festékszag juttatta eszembe tipográfiai tanulmányaim korszakát... Úristen, mennyit jártam nyomdákba, amikor grafikusként alkottam...!

Egy kis alkotóházi hangulat... (most nem megyek bele művésztelepi élményeimbe! :-))) )

És ebből a nyugalom szigetéből egy éles kontraszt a nyüzsgő Covent Garden, ahol a kézműves vásáron azért képtelenség fotózni, mert ember ember hátán, hömpölygő tömeg, nyomulás...

És ugyanez Camden Townban is, ahol már kevésbé minőségi temékeket kapni, de éles szemmel még ki lehet szúrni egy-egy igényes darabot.

Mivel az egész napot Londonra szántam, napközben még útba ejtettem Shakespeare Globe színházát, amelyet eredeti állapotában építettek fel, miután leégett, aztán újjáépítették, lebontották, szóval volt egy élete annak is...! :-)

… meg Kossuthnak is, akiről utcát neveztek el Londonban (igaz egy pici, jelentéktelen utcát...).

(Ki a legöregebb punk? Hát Kossuth apánk!) csvv!

Nagy kontraszt még az épülő város (ez az igazi mai angol építészet, nem az árok ásás!), az attraktív felhőkarcolók vs. az elhagyatottnak tűnő Temze rakpart...  (jó, jó tudom én, hogy a Temze itt apály-dagály függő, de akkor is!)

A rendezett parkok – ahonnan azért hiányoznak a padon sakkozó nyugdíjas bácsik, mint Budapesten - vs. a bődületesen nagy szemét...

A modern járműpark (ahol a Mercedes csak a legalja!) és a hagyományból megtartott régi emeletes busz, ami legalább aranyos konraszt! És menetrendszerűen jár gyakorlatilag a Tower Hill és Covent Garden között.

Tetszett a Tate Gallery végtelenül leegyszerűsített belső tere...

 ... a metró folyosóján John Lennon-t éneklő – amúgy kitűnő hangú – zenész...

... s végül a kis falumba hazatérve a május 9-ét ünneplő szomszédok utcabálja, az egyszerű megoldással lezárt kis utcában...

The post is closed as well... :-)

Ismét egy poszttal válaszolnék a pénteki (20.-ai) bejegyzésre. És amolyan rendhagyó módon... A pszichológus néni(?) azzal magyarázza a külföldön dolgozó honfitársaink rövidebb életét, hogy idekint „fokozott lelki megterhelésnek” vagyunk kitéve... Szerintem ez egyáltalán nem ország-, hanem inkább egyén- és helyzetfüggő.

„Az élet nem habostorta” - hangzik el A tanú című filmben. Hát nem bizony! Sem Magyarországon, sem külföldön nem az! Viszont bárhol is vagyunk, rajtunk áll, hogy sütünk-e tortát és díszítjük-e finom tejszínhabbal...!

Mert ugyan dolgozni jöttünk ki, de – legalábbis tapasztalatom, - ha a kezdeti nehézségeken túl van az ember (és nem fut bele újabbakba), akkor a szabadnapjait értelmesen kihasználva feltöltődhet, s felfedezheti az új környezetét (vagy akár a régit). Korábbi posztomban már írtam, hogy Skóciában is a day offokon mindig csavarogtam, ez is egy módja, hogy a stresszt levezessük (nem, nem találtam fel a spanyol viaszt, de nem is vagyok pszichológus! :-) ). Perczel Forintos Dóra szerint „jellemző ránk magyarokra, hogy az anyagi javak megszerzésére, birtoklására túlzottan nagyok az igények”. Most akkor ezért nem lennék magyar? Nekem a nem kézzelfogható világ, az érzések, élmények többet jelentenek! Amúgy is nehéz hetem volt (mondjuk magamnak „csináltam”!), íme egy kis képes hétvégi beszámoló.

London. Nem először, de (Budapesten sem egyszer jártam a Margitszigeten), mindig van új felfedeznivaló...

Gyalogos/biciklis híd a Paddigton Basin felett

Már régóta szerettem volna megnézni Heatherwick stúdió alkotását a Rolling, vagy másnéven Curling Bridge-t. Ez Paddogtonban van, pont ahová a vonatom beér, így itt kezdtem. Sajna, csak péntekenként délben lehet megtekinteni működés közben (a turistákon kívül ki ér rá akkor?), így a videót a YouTube-ról szedtem (s a gif forrása a wikipédia, de az összes többi saját fotó).

Így működik:

Aztán átkerekezve a Hyde parkon,

(ha még nem mondtam volna, bringával mentem – már csak a „hosszú élet reménye” miatt is! hehe! ),

a Wellington Arch érintésével

a Buckingham Palotához értem:

Ha a királynőt nem is láttam, de egy lovas őrségváltást megszemlélhettem...

A felirat némely embernél is aktuális lehetne:

Majd a Trafalgar Square. Nelson admirális mögött már feltűnt a Nemzeti Galéria.

Itt Peder Balke 19. sz.-i norvég festő műveire voltam kíváncsi. Lenyűgöző, ahogy az Észak fényeit, jéghegyeit meg tudja jeleníteni!

S persze - és ki tudja hányadszor, - elmerültem a „nagyok” képeiben... Murillo-tól Canalettóig,

Turner-től Renoir-ig...

A Trafalgar Square-en valami színpadot „ácsoltak”, (kivégzés lesz?) nem néztem utána, milyen alkalomból, amúgy is igyekeztem, olyan áprilisi időjárás volt, hol kisütött a nap, hol beborult. Távolban a Big Ben,

Ami közelről is úgyanúgy néz ki! :-P

A Parlament a Temze partján

Westminster Abbey gyönyörű kőcsipkéi... sokáig álltam ott! Fantasztikus!

Covent Garden, London egyik művésznegyede

Érdekességek útközben:

Gyalogoshíd a Temzén:

London Eye:

és vissza a Big Benhez:

Nem azt mondom, hogy most ettől leszek hosszú életű, de hogy több, az biztos. Különben is, inkább hiszek a minőségben, mint a mennyiségben. De ezt majd százötven évesen még végiggondolom...! :-)