Helló Mindenkinek!

    Ma jöjjön egy rendhagyó és kihagyhatatlan emlékeztető Angliáról. Igen, Anglia, amit imádok, szívem csücske, de úgy bolond ahogy van mindenestől. Egyszerűen a bolondságokat itt tényleg nem lehet überelni.  Például gondoljunk csak a 70 éves nyalókás nénire , aki önkéntes alapon igyekszik segíteni az úttesten átkelőknek , még akkor is ha épp egy darab autó sem jön vagy megy és hétköznap van egy csendes kis faluban...de Ő ott áll , a hős, küzd az elemekkel: eső, kapitális méretű Stop tábla a kezében /nyalóka/..a feladat komolysága és a felelősség nyomja a vállát kegyetlenül...

Lehet lerágott csont lesz nektek a következő összeállítás....egy régi lista, ami a Facebookot oda-vissza bejárta, osztották unásig.....de nekem még mindig bejön, olyan mint egy " Hofy Géza összes".. Fogjatok egy jó kávét, gyertek lazulni és röhögcsélni kicsit.

                                                                  Mit tanultam Angliától?

 Megtanultam, hogy:
*az ember egyedül is tud fegyelmezetten sorban állni

*ahhoz, hogy jogosítványod legyen, nem kell vezetni tudni, elég csak óvatosnak lenni
*a rövidnadrág-papucs viseléséhez sosem lehet elég hideg

*ha a nap süt, az azt jelenti nyár van
*az eső nem jelent semmit

*az ingyenes házhozszállítás £20-ba kerül
*nincsen olyan ünnep, ami nem elég jó ok egy tüzijátékra
*a sütemény külleme fordítottan arányos az ízével (javaslom mindig a legrondábbat választani)
*ha elrabolnak és felébredsz egy vastag (padló)szőnyeggel borított cellában/elhagyott gyárépületben/erdei kunyhóban - Angliában vagy
*több fajta krumplit esznek, mint egész Európa együttvéve
*akkora levelek nőnek a fákon, hogy leárnyékolják a műholdas tévét
*egymás akcentusát nem értik - az enyémet igen

*szeretnek inni - nem csak teát

*a Stonehenge csak egy rakás kő a birkalegelő közepén
*a virágminta sosem megy ki a divatból

*Anglia nem Európa. Anglia egy sziget
*ha jól mennek a dolgok, senki sem tudja ki a polgármester
*a buszsofőrök a legkedvesebb emberek a világon...a pénztárosok követik őket
*ha egy kutya ugat, tuti bevándorló
*az ölelkezést itt találták ki....a jótékonykodást is...meg a szarkazmust
*nem lehet elég rossz a hangod, hogy ne énekelj, a mozgásod ahhoz, hogy ne táncolj, stb.

*a Karácsony egy közvetlenül az Újévet követő Húsvétra virradó Valentin nap utáni nyári fesztiválok halloweeni átvezetésével kezdődő ünnepkör :)))
*a fogfájásnál egy rosszabb dolog van...az angol fogorvos
*a paracetamol a XXI. század csodaszere (!)
*aki a focit nem szereti, egyéb aljasságokra is képes
*a pizsama, pongyola és házitutyi bőven elég öltözék a sarki bolthoz, ugyanúgy mint a bevásárlóközponthoz

*a gumicsizma nem divat kérdése
*a körforgalom alapszabálya, hogy mindenki áll és néz - jo hosszan
*ha nyomógombos gyalogátkelőhözérsz, a legjobb taktika, ha megnyomod a gombot, majd átmész a piroson
*nem Dél-Amerika a szappanoperák hazája
*a motorozás, az extrém sportok, a sportautók, hajók és lakóautók a nyugdíjasok kiváltságai - arra várnod kell, míg elég öreg leszel hozzá
*ami nem fér a lakásba, nyugodtan hajigáld ki az udvarra

*a hétvége nem főzésre való. Vegyél fánkot, vagy halat krumplival és nézegesd a tengert
*ha esik az eső, menj vásárolni
*nincsen az ismeretségnek olyan kezdetleges szintje, melyen ne lehetne az időjárásról minimum 10 percet értekezni
*az anarchia netovábbja: "Nem kérek teát."

/Képek, illusztrációk :copy from Google.com /

                                             Helló Mindenki. Hosszas távollét után jelentem, újra itt.

  Csak néhány mondatban felvázolnám az utóbbi idők rettenetes történéseit és egyben okait is a blog szünetnek. Először is kitartó és alapos 'hozzá nem értéssel sikerült megölni a laptopomat. A Windows 8.1 teleszemetelésével és a sok használhatatlan program letöltéseivel majd az évek óta használt de nem frissített munkaképtelenné vált Windows-al..teljes kék halál állt be egy reggelre. Csak töltött és töltött és töltött..én meg vártam...a csodára, mert az kellett. De nem jött! Így egy hét után a nem reagáló F8 és egyéb megmentő kombinációk felhagyásával döntöttem. Szerviz, de előtte mentés ezerrel. Mert a C meghajtó tömve volt az utolsó két év történéseivel, videók, képek, dokumentumok, naplómappák...mintegy 120 GB anyag. ....Hát nem volt egyszerű,..ugyanis  nem engedett belépni a hard drive.Mintha megkukult volna.

    Megoldás ? Igen! Régi hard drive kivesz, új megvesz /130 font / betesz...régi hard drive külső egységre kapcsolva, másik laptopra csatlakoztatva, letölt-feltölt,  Windows 10 install az új Samsung SSD-re, mentett elemek áttöltése.....Mindez röpke 4 hét alatt.. /Nem röhög!/ Nem értem rá..rengeteg a tenni való..hajjj "Bár volna két életem"...

Nos, röviden ennyi. De újra itt, frissen, fiatalosan, készen a folytatásra a megmentett képekkel, videókkal.

Így aztán belecsapok a lecsóba a nyári, Japánban tett kirándulás folytatásával. Azonban szűkszavú leszek, nincs idő sokat körmölni. Beszéljenek inkább a képek és a rövidfilmek.

Pénteknél hagytam abba anno..így aztán szombattal folytatom. Egy nagyon rövid Kamakurai kirándulással. A 15 órás repülőút után masszív jet lagunk volt, ami konkrétan napokon keresztül tartó ,vészes álomkórt jelentett. Majdnem másfél napot sikerült kómában tölteni az ágyban...ugyan elhatároztuk a Kamakurai kirándulást, mert közel a tenger meg izé...De a reggeli indulás helyett azonban, mindjárt sikerült délután 5-kor felébredni, pánikba esni, hogy ezt elcsesztük....de még nem késő, húzzunk bele, rohanjunk, hátha....

  Sikerült vonattal odaérni mire teljesen besötétedett, így látni alig láttunk valamit...viszont elmondhatjuk: Ott is voltunk! Íme itt a bizonyíték...

A lényeg a lényeg...Egyel több ok, hogy az idén visszamenjünk.

Tanulva hibáinkból, másnapra precízebb tervet kovácsoltunk. Az idő szorítása miatt elhatároztuk,hogy reggel korán útra kelünk. Nem engedünk az ágy mágneses vonzásának. Mégis csak Japánban vagyunk, vagy mi!? Kyoto lett a célpont, többek között a több mint 2000 temploma miatt, na és persze azért, mert jó messzire van Tokiótól és mert a távolságot a híres japán, szuper expressz vonattal, a Shinkanszen-el tehetjük meg. 513 km két és fél óra alatt. Elég kihívóan hangzott. És valóban...repesztettünk mint a szélvész..én teljesen hülye vagyok a modern technológiához, de gyorsan tudatosult bennem, hogy ez valami brutál szerkezet.

Copy from Wikipédia : " 

Kiotó (japánul 京都市 kjótosi, szó szerinti magyar fordításban „főváros”) japán nagyváros Honsú szigetén.

Lakossága eléri a másfél millió főt. Régebben a császári Japán fővárosa volt, ma a Kiotó prefektúra székhelye, amely Oszaka és Kóbe városokkal az Oszaka–Kóbe–Kiotó urbanizált régiót alkotja. 1997 decemberében itt határozták el a szén-dioxid és egyéb üvegházhatású gázok kibocsátásával foglalkozó egyezmény létrehozását, ami később Kiotói jegyzőkönyv néven vált ismertté.

1994-ben az UNESCO Kiotó, Udzsi és Ócu városát a Világörökség részévé nyilvánította."

Szépen, rendben, jó turista módjára el is indultunk másnap reggel. Mondhatom , megérte. 

Most pedig jöjjön néhány kép is. 

A vasút állomás liftje

Mágneszáras biztonsági kapu

Föld alatt a vonathoz

Utasok csinosban

..és persze gondoltak a cigisekre is.....volt dohányzófülke...full extrásan, úgy jó japánosan.

Meleg volt rendesen...

Ez nemtommivót....de elég különleges, nem ?

Azután találtunk egy igazi, 10 székes, kicsi, maszek kifőzdét...gondoltuk ott kajálunk ....úgy is volt, a kaja is jó volt, a tulaj is jó fej volt, tényleg 10 szék volt bent, egyszerre ennyi vendégre volt kalibrálva.....na , meg persze pár teljesen barátságos, kapitális méretű, fekete csótányra, a hátam mögött futkostak a falon.....mindenki látta őket csak én nem, ménincsnekemszememahátamon?!!! Áhhhh :-)

Az állomásra vissza már csak laza sétafika volt. Megcsodáltuk az éjszakai fényben tündöklő Kyoto Tower Hotelt és tornyát. Ráadásként épp elkaptunk egy megbolondult, zenélő szökőkutat. 

Hétvége. Szép idő van (ez Angliában relatív!). Hova is menjek? Egy kis szakmai séta. A hét közbeni programokról lemaradtam, de a szombatot nem hagyom ki!

Egy anekdota jut eszembe:

„Rómába érkezik egy novícius, s kérdi az őt fogadó rendfőnök:

• Mennyi időre jöttél?

• Három napra.

• Nos, itt egy kis papír, erre felírtam, amit feltétlen meg kell nézzél, ha meg akarod ismerni Rómát.

Egy másik alkalommal ismét érkezik egy újonc. A rendfőnök ismét megkérdi látogatása idejét:

• Egy hónapra, atyám.

• Neked egy kis füzetet adok, nézz meg, amit csak tudsz, de nem ígérem, hogy mindent látni fogsz!

A harmadik novícius érkezésekor boldogan újságolja főnökének, hogy végleg idehelyezték.

• Hát, tudod fiam, reggeltől estig járhatod a várost, de soha nem fogod megismerni!”

Ezzel a tudattal vágtam neki az utcáknak, mindig felfedezek valami újat, de Londont nem lehet megismerni!

Egy új mozaik fekete és fehér kövekből a Hyde parkban, egy szép épület, amely mellett lehet, hogy a múltkor észrevétlen elmentem,

egy régi kiskocsma a toronyházak tövében, vagy épp egy tetőterasz...

A Piccadilly még üres, reggel van.

Álmosan nyitogatják szemeiket az üzletek, a kirakatok, amelyek különösen érdekesek számomra, hiszen egyik végzett szakmám a kirakatrendező és dekoratőr (már nincs ilyen képzés, megszűnt az iskola)...

emlékek...

(és egy kis intermezzo) mily különös, a vizsgakirakatom jut eszembe, a Luxus Áruházban angol szövet kirakat, a háttér a brit lobogó volt (dehogy tudtam még, hogy egyszer, majd...!). Városszerte két hétig nézhették az emberek a viszgakirakatokat, az enyémet – bár jelest kaptam rá, - két napra rá beszedette a kerületi párttitkár, mert micsoda dolog kérem, angol zászlót kirakni a 70-es években!!! :-) (már nincs párttitkár sem, megszűnt a kommunizmus!)

Szóval, a kirakatokat mindig is figyeltem szakmai szempontból... milyen jó, hogy itt még nem veszett ki ez a „divat”!

Ugye, ha kutya, az külön jópont nálam (és ezek a fa kutyák nem ugatnak! :-) )

Louis Vitton raklapok! Nem ám szőrös deszkákból, ahogy megszoktuk (aki építkezett már, tudja, hogy néznek ki)!

Az „órafák”... megannyi kreatív ötlet!

Laurenék rózsaszirmai... :-)

Ismét egy intermezzo: Egy kolléga még Bp-en, a dekorba jövet, néhány kukoricacsövet tört le a szántóföld szélén, hogy az milyen klassz őszi dekoráció lesz az áruház kirakatában. Szépen elkészítettünk egy falusi góré-imitációt, felfüggesztve rá a hántott tengerit. Igen ám, de a melegben a kukoricákból molyok keltek ki ezerszámra!

Igazi Live Show volt, felhőkben rajzottak és kezdték fogyasztani a drága gyapjúszőnyegeket (pont lakástextil kirakat volt!) Mivel a kirakat nagyméretű volt, egy hétig napi 8-10 flakon Chemotoxot használtunk el... nem beszélve a hullák napi takaritásáról...! :-))) ) (már a Luxus Áruház sincs meg!)

Kőpárnák...

Chili alapú rúzs – csípős szájú menyecskéknek! :-)

A Royal Academy of Arts udvarán álló szobrok is nagyot nyújtóznak, - nekem azért ennél kisebb műalkotásaim vannak, szerencsére, - itt voltam a múltkor.

Most jobban izgat a Fortnum & Mason Áruháza, ahol a London Craft Week keretében kézműves művészek állítanak ki, s találkozni, beszélgetni lehet velük.

Igazi tradicionális londoni áruház! A berendezés, a háttérben Mozart muzsika szól, az eladók frakkban...  és persze a kézműves termékek, amelyeknek megadják ezzel a tiszteletet.

A kézműves csokoládétól az egyedi táskákig, ruházati termékekig, aztán porcelánok, bádog bögrék(!), külön picnic szekció, az alagsorban pedig élelmiszer, kézműves pékáru, hentes, farmer zöldség, s gyümölcsök. Az időszakos kiállítás, ami ezen a héten volt, a központi fő helyen volt célirányosan. Sajna, nem mindenütt tudtam fotózni (szerzői jogok, ugye)...

Követve a London Craft Week menüjét, végigjártam a helyszíneket. A Crafted City Pavilion-t,

...és az Open Studios-t, vagyis a művészek erre az alkalomra megnyitott műtermeit.

Ezek közül számomra legérdekesebb volt a Sandpoint House, ahol három művésszel beszélgethettem. Ez egy alkotóház, ott van a művészek műterme.

Peter Ashton Jones festőművész, aki a (15 éves) kutyájával (aki nem ugat!) együtt alkot, s aki végigvezetett a műtermeken is.

Nicola Tassie...

... és Stuart Carey keramikus művészek remek munkáit ismerhettem meg. Irtó aranyosak voltak, mindenre válaszoltak, mondanom sem kell, mint egyedüli magyar érdeklődőtől ők is kérdezgettek, hogy megy ez nálunk...

És ismét időutazás a Letterpress Studio, ahol egyedi, kézzel készített fa- és ólombetűk, százéves nyomdagépek, festékszag juttatta eszembe tipográfiai tanulmányaim korszakát... Úristen, mennyit jártam nyomdákba, amikor grafikusként alkottam...!

Egy kis alkotóházi hangulat... (most nem megyek bele művésztelepi élményeimbe! :-))) )

És ebből a nyugalom szigetéből egy éles kontraszt a nyüzsgő Covent Garden, ahol a kézműves vásáron azért képtelenség fotózni, mert ember ember hátán, hömpölygő tömeg, nyomulás...

És ugyanez Camden Townban is, ahol már kevésbé minőségi temékeket kapni, de éles szemmel még ki lehet szúrni egy-egy igényes darabot.

Mivel az egész napot Londonra szántam, napközben még útba ejtettem Shakespeare Globe színházát, amelyet eredeti állapotában építettek fel, miután leégett, aztán újjáépítették, lebontották, szóval volt egy élete annak is...! :-)

… meg Kossuthnak is, akiről utcát neveztek el Londonban (igaz egy pici, jelentéktelen utcát...).

(Ki a legöregebb punk? Hát Kossuth apánk!) csvv!

Nagy kontraszt még az épülő város (ez az igazi mai angol építészet, nem az árok ásás!), az attraktív felhőkarcolók vs. az elhagyatottnak tűnő Temze rakpart...  (jó, jó tudom én, hogy a Temze itt apály-dagály függő, de akkor is!)

A rendezett parkok – ahonnan azért hiányoznak a padon sakkozó nyugdíjas bácsik, mint Budapesten - vs. a bődületesen nagy szemét...

A modern járműpark (ahol a Mercedes csak a legalja!) és a hagyományból megtartott régi emeletes busz, ami legalább aranyos konraszt! És menetrendszerűen jár gyakorlatilag a Tower Hill és Covent Garden között.

Tetszett a Tate Gallery végtelenül leegyszerűsített belső tere...

 ... a metró folyosóján John Lennon-t éneklő – amúgy kitűnő hangú – zenész...

... s végül a kis falumba hazatérve a május 9-ét ünneplő szomszédok utcabálja, az egyszerű megoldással lezárt kis utcában...

The post is closed as well... :-)