Életemben először repülőre ülök!! JET2 from BP-to Edinborough>>Irány Skócia!! Félek.      Még sosem repültem.Nem is akartam. Évekkel ezelőtt kategorikusan kijelentettem, ha egyszer lesz pénzem világkörüli útra én oda vagy szánkóval vagy biciklivel megyek!!Úszni nem tudok, tehát a hajó kilőve, a repülő pedig leesik ha elromlik....Utolsó este búcsúparty, könnyek, jókívánságok keserédes hangulattal.Mindenféle érzelem ami a világon csak létezik kavargott bennem ezerrel.Elhatározásom sziklaszilárd volt de mégis kételyek támadtak bennem az utolsó pillanatban. lehet, hogy ez normális emberi reakció vagy labilitást tükröz.Sosem tudom meg. Másnap korán reggel indulás Ferihegyre, ahol szintén sosem voltam .Útközben erősen leltároztam magamban, eltettem mindent, mit hagyok itthon vajon, mit kellett volna még eltennem.Mostmár mindegy...Viszonylag gond nélkül boldogultam a reptéren, de az a szaros gombóc a torkomban állandóan fojtogatott.Hülye érzés, utálom! Ittunk kávát 8 millió FT-ért aztán könnyes búcsú, bár én próbáltam magam tartani kegyetlenül.Mégis egyértelműen úgy éreztem, minden szempontból elvesztem a lábam alól a talajt innentől kezdve és más alapokra lépek .Jóra vagy rosszra, az hamarosan kiderül majd .Becsekkoltam, majd átléptem a terminálba. Várakozás felszállásra a cikázó gondolataimmal....Nem túl jó együttes:P Természetesen, hogy bonyolódjanak a dolgok a JET2 légikisasszonya kiszúrta, hogy a 3500 ft-os kínaiban vásárolt 10 kg-os kofferemmel valami nem stimmel, rátették a  poggyászsablont és közölték velem , ez sajnos 1,5 cm-el hosszabb, nem vihetem fel a gépre és fizessek 12 ezer ft-ot.Szupi!:(Kistáskát nem pakoltam be , így felszállás előtt kivettem pénztárcámat, útlevelet, iratokat, a fiam özönvíz előtti MP3 lejátszóját, újságokat, 2 kabátot és felszálltam a gépre. 2 savanyú, cingár angolul beszélő fiatal ült mellettem, én ablak mellé mert onnan szép a kilátás állítólag. Egy biztos, én innen ki nem nézek az istennek se!! Csak éljem túl!! Ölemben 8 rakat aprósággal, meggyulladva a két kabát alatt, beszorulva az ülésbe valami állandóan leesik!!Ezt nem hiszem el!. Sírhatnékom van és már befelé sírok is.....Még nem késő, leszállhatok, hagyjuk ezt az egész állatságot, kell ez nekem, normális vagyok én ???? Mindegy már, a gép meglódult, felszállunk! A szivem a torkomban dobog és alig kapok levegőt.Emelkedünk, fel-fel ,egyre magasabbra, de hova már az isten szerelmére , már fenn vagyunk a Holdnál:PP Ilyen a repülés?? Hát nekem nagyon nem jön be. És kanyarodunk, ezt nem hiszem el, dönti a szárnyát , mindjárt átesik a gép.....Jézusom....10 ezer méteren biztos útkereszteződés van és jobbra fordulás be a mellékutcába??????Vagy mi ???? Nem lehet belőni a célt és csak úgy "ala natur" odarepülni? Lassulunk is persze, alig változik lennt a föld képe.Így soha nem érünk oda az biztos.Sőt mindjárt megállunk és leesünk szép lassan. 15 perce repülünk, nem telik az idő.Gondoltam hallgatok zenét, elterelem kicsit a figyelmemet,el is indítottam a zene lejátszót ami 2 szám után le is merült izibe.Ekkor már kicsit nagyobb sebességgel jöttek a könnyek a szememből, kéne zsepi...de az meg nincs...király....Nem részletezem tovább, 100x óranézés, 56 szárnydöntés, folyamatos pityergés után megérkeztünk. Örökkévalóságnak tűnt ez  3 óra, de legalább talaj van a lábam alatt megint.Sokáig tartó útlevélellenőrzés, mert egyszerre ért be 4 gép, a barátaim hívtak, itt vannak várnak a reptér előtt. Ez jó:)Persze a poggyászaimat nem jó futószalagnál vártam, 24 perc után erre azonnal rájöttem!.........