Egyetemet megjárt ismerősöm érdekes tapasztalatait osztom meg veletek.

Majd egy igazi kulináris élmény egy olasz étteremből,Antika Moca.

Utána egy másik barátom által megfogalmazott kérdéseket olvashatjátok el. 

Hogy hol van az igazság elásva ? Döntsétek el. :-D

Tehát Tibi szerint az olaszok: 

"Nyilván nem lehet általánosítani egy ország lakóira nézve, főleg nem egy olyan hatalmas, 60 milliós lakosságú ország esetében, mint Olaszország, de azért talán nagy vonalakban lehet néhány megállapítást tenni. 
Az olasz gasztronómia... abszolút szubjektív, hogy ki hogyan viszonyul hozzá, én személy szerint imádom, mert hihetetlenül változatos, ami részben annak köszönhető, hogy hatalmas és változatos éghajlatú az ország, részben pedig annak, hogy későn alakult ki az egységes olasz állam, s a sok kis itáliai államocska külön-külön fejlődött (pl. a gasztronómiában is). 

Az emberek... akikkel volt szerencsém közelebbről megismerkedni (olasz cserediákok), ők Padovából jöttek, ami ugyebár Észak-Olaszország. Érdekes emberek voltak. Ránézésre egyáltalán nem tűntek olaszoknak, inkább talán franciáknak, s kissé hűvösek is voltak, azonban ők tényleg olyanok voltak Budapesten, hogy a lehető legrosszabb helyzetet is pozitívan látták, meglátták benne a jót. Viszont annyira nem érdeklődnek más kultúrák iránt, bőven elég nekik a sajátjuk, bár azzal sincsenek annyira tisztában. Büszkék rá, hogy olaszok."

Andi írja:

"Van az a mindig visszatérő legenda, hogy Olaszországban igazán jót enni valahol az isten háta mögött egy kis piszkos trattoriában lehet, ahova csak a helyiek járnak, ahol a konyhán egy jó kedélyű, mosolygós mama, minden olaszok mamája fakanállal a kezében kevergeti a pasztát. Ilyen az Antica Moka is.Kétségtelen van ebben igazság, magam is tapasztaltam, hogy egyszer csak előkacsázik a konyhából kétes tisztaságú fehér köpenyében egy ősz öreg mámi, kivillan egy aranyfoga, és a toszkán hegyi falu kissé elhanyagolt, nyikorgó székes, csomagolópapíros vendéglőjében felcsillan a fény, mintha kisütött volna a nap. Mindjárt másképp ízlik az a házilag gyúrt tészta, ha odamosolyog felénk a konyha gazdája: az olasz mama. Ki tudna nálánál jobban főzni, ízesíteni, gyúrni, tésztát tölteni.

Minél délebbre megyünk, annál nagyobb a valószínűsége, hogy tényleg belefutunk az igazi mamába. Minden konyhára igaz, hogy a mama főztje a legjobb, és minden professzionálisba hajló vendéglátó használja is ezt a soha meg nem unható toposzt. Vagy úgy, hogy az egész arculatot, filozófiát erre építi, vagy csak részben az étlap egyes tételeire vonatkoztatja. A családi étkezések nosztalgiája, a gyermekkor felhőtlen étkezéseinek hangulata mindig hatásos vonzerőt fejt ki. Az olasz filmek nagy neorealista étkezései is ilyenek: hangosak, zajosak, de a paszta az szent, azt azon melegében villára kell csavarni, az se baj, ha szétfröccsen a paradicsom, egyszer csak mindenki elhallgat az asztalnál, mert tele van a szája a pasztával. Azonban az az igazság, hogy kevés olyan étterem van, ahol ez a mama főztje, a mama keze nyomán tálalt egyszerű ételek valóban hoznák is azt az élményt, amit ezek a mama konyhái hivatottak felidézni.Emilia-Romagna tartomány nem délen van, sőt Olaszország egyik leggazdagabb tartománya. Itt a Pó folyó, amely egyedüliként nem az Appennin-hegységben fakad, hanem az Alpokban, és északról határolja a tartományt. Az Adria sincs messze. Bologna a tartomány fővárosa, de itt van Modena is súlyos reneszánsz hagyományaival, meg profánabb kincsével, a balzsamecettel. De a dallamos nevű tészták is honosak errefelé, főleg a tojásalapú gyúrt tészták. Tortellini, lasagne, gramigna, tagliatelle… malacságokban sincs hiány: culatello, salami, pancetta, coppa, mortedella….....Kétszer sikerült találkoznom a legendás olasz mamával, ebből az egyik ráadásul Michelin csillagos mama: Valeria Piccini Montemeranóban - aki alkatát, mentalitását tekintve igazi olasz tyúkanyó - elsőre nem a csillagok világába helyeznénk. A toszkán „szegény konyha” remekeit teremti újjá, tálalja egyedülálló vizuális kiszerelésben, megőrizve a falusi házi konyha mélyben gyökerező ízeit, néhol kiegészítve a modern konyha vívmányaival. Láttam őt a kis hegyi városka étterme mögötti elhagyott utcácskában magányosan, pihenőállású hajlott háttal egy padon ülni. Az a hát mindent elmondott Valeria magányosságáról. A mamák asztalok körüli vidámságának nagy ára van."

 És most jöjjön K. Saci véleménye:

"Az olasz ember nem homogén. Az északiak európai emberek, a dél-olaszok viszont mint a romák, északra járnak munkát keresni, a tolvajok jelentős része is dél-olasz. 

Nagyon vidámak és szeretik az életet, viszont egyáltalán nem precízek. Mindig késik a vonat, busz, gyakoriak az utcai tolvajlások, stb. 

Az olasz lányok szépek kb. 25 éves korukig, utána valahogy elkezdenek csúnyulni.

Az olasz pasik csak két témáról tudnak beszélgetni.. 
Kaja és nők.. :) 
Náluk a késés természetes fogalom.. a siestáról ne is beszéljünk.. a boltok alig vannak nyitva (a sok turistától függetlenül), vasárnap meg szinte minden zárva van.. (még az Auchan is..) 
Angolul vagy más nyelven meg csak páran beszélnek.. 
Nem szeretik a külföldieket tapasztalatom alapján. 
Én északon élek.. lehet, hogy délen más a helyzet. .."

Nos, ti mit gondoltok ? Érdemes lenne személyesen is tapasztalatot gyűjtenünk? 

Francia királynők, akik imádták az illatokat

Nem hiába Franciaország a parfümök hazája. A francia királynők nem csak rajongtak az illatokért, és nem csupán élvezeti szerként használták azokat, hanem terápiás célzattal is elővették az olajokat, kivonatokat. Lássuk csak a három legismertebb királynőt, akiknek életében így vagy úgy, de szerepet játszottak az aromák, illóolajok, parfümök, és növényi kivonatok.

Marie Antoinette és a francia parfümök

A francia királynő, Marie Antoinette (1755 – 1793) imádta a parfümöket, az illatosított kesztyűket és sálakat. Ő volt az a királynő, akinek személyes illatot gyártott parfümőre, Jean-Louis Fargeon. A parfümőr drága olajokat, kivételes növényi kivonatokat alkalmazott a királynő kénye kedvére, a fürdőjéhez adva, a levegő illatosítására, a hajára, a bőrére, vagy egyszerűen csak parfümként. A királynő nagy kedvencei közé tartoztak a rózsaolaj, a levendulaolaj, narancsvirág olaj, illetve a liliom, ibolya, nárcisz törékeny virágaiból kivont extraktumok. A királynő nem csak szagosításra használta az illatokat, hanem még a terhességei idején terápiás célzattal is alkalmazta azokat, hogy megkönnyítse a mindennapjait.

Medici Katalin, a parfümipar megteremtője

Medici Katalin (1519-1589) II. Henrik feleségeként Franciaország királynéja 1547 és 1559 között. Ő volt az, akinek Franciaország köszönheti a parfümipar kialakulását, hiszen hazájából, Olaszországból, Firenzéből hozta magával a tudást, majd Grasse-t a mai parfüm fellegvárát tette meg a divat központjává. Több parfümőre is volt, persze főleg olasz mesterek, akik a királynő illatai összeállították. Grasse-ban számos aromás növény telepítését is szorgalmazta, melyek jól bírják a mediterrán klímát.

A virágos Luxemburg Kertek megalkotója, Medici Mária

Medici Mária (1575-1642) toszkánai nagyhercegnő, IV. Henrikkel kötött házassága révén lett Franciaország és Navarra királynéja 1600 és 1610 között, majd régense egészen 1617-ig. A két királynő közeli unokatestvér volt, habár Mária még csak 14 éves volt, mikor Katalin meghalt. Mária királynő volt az, aki a gyönyörű Luxemburg Kerteketmegtervezte Párizs szívében. A kertben olyan növényeke láthatóak ma is –az úrnő kedvencei többek közt – mint a keserű narancs fák (Citrus aurantium var. amara) a számos pompázatos virág között.

                                                                               <>

                        Szóóval, az úúgy volt, hogy egyszer régen, francia földre tettem a lábam .

Autóval mentünk,mégpedig egy Fiat Ritmóval. :-) Megérkeztünk Párizs belvárosába, leparkoltunk a Champs-Élysées-n, elég érdekes látvány nyújtott ez a szép jármű a parkoló autók között.Rövid séta és fényképezés után újra nekilódultunk megkeresni a külvárosban lévő, lefoglalt szálláshelyünket.Keresztül kellett mennünk egy másik városnegyeden, láthatóan ez már közel volt a 'peremkerület fogalomhoz.

Miután kellőképpen megéheztünk /délután 1-2 óra körül volt már/ , nézegetni kezdtük, hátha találunk valami kis kellemes, olcsó , európai étkezdét, vagy éttermet. Egyikünk sem beszélt franciául, így elég nehezen boldogultunk. Egyszer csak , megláttunk egy fekete táblát egy üzlet bejáratához közel, és a klasszikus típusú fehér krétás, napi menü hirdetés volt felfirkálva. Elolvasni természetesen nem tudtuk, de a tábla jellege éttermi menü ajánlatra utalt .Ezzzaz, gondoltuk.

Belépve azt láttuk, hogy egy nagyon hosszú asztalnál sokan ültek, ebédeltek. Jobbára férfiak, helyiek, munkások, dolgozó átlagemberek. Látszott rajtuk, hogy ők napi szinten ide járnak, kedélyesen beszélgettek, iszogattak.  Volt köztük egy nagydarab fekete hajú-bajszú férfi, fehér, ám rendesen véres hentesköpenyben. Mellette fűrészporos ruhában /gondolom/ács, vagy asztalos ült. A többiek is ilyen vagy hasonló ruházatban.

Hozzánk lépett a tulajdonos, egy kopasz, alacsony török-arab beütésű pasi. Kérdezett valamit. Gondoltuk arra kíváncsi mit szeretnénk. Mondtuk neki angolul és németül, hogy enni. Na a németnek nem lett nagy sikere..:-) Végül a poén kedvéért, magyarul is mondtuk. Nevetett. Ezután jött a pantomim Mutattuk neki az ujjunkat a szánkba téve, hogy "nyamnyam'..Nem nagyon értette...mutattuk, mintha pohárból innánk....azt értette, elszáguldott ,majd hozott 2 poharat és egy üveg igen jó vörösbort./ A hosszú asztalosok' csendben figyelték mi lesz ennek a vége.:-D /

Nem adtuk fel, küzdöttünk! Kézzel-lábbal igyekeztünk elmagyarázni, hogy éhesek vagyunk. Mondtunk mindent, éhes, hungry, mutattuk megint' nyammnyamm' hát most se értette, majd végül elhangzott a bűvös szó, az ujjammal a fogamra koppintottam, és mondtam neki, hogy ez a fogam, ezzel rágnék,/ emlékeztem kicsi koromban a fogat mamám eképpen emlegette/ KUSZKUSZ!

Erre ő: AHAAAAAAAA!! Majd elviharzott. Megértette végre, hogy éhesek vagyunk , utóbb kiderült az információnak semmi köze nem volt a foghoz, viszont......:-)))

Míg ő a konyhában hátul ügyködött, a munkáscsapatból odajöttek hozzánk páran.....Gondolom, a beszélt " nyelv" alapján próbálták beazonosítani a nemzetiségünket.:-))

Kérdezgettek bennünket...hiába..Az asztalunknál a falon volt egy világtérkép. Azt hiszem azt mondták, hogy mutassuk meg az országunkat. Mutattuk. ...Erre ők:"Áh, Bukarest" ?? Mondjuk: "áh, nem, Budapest". Erre ők, "Óhh, ok, Bulgária"....Na bazdmeg...Mondom: "Nem!!!!"..Hungary-Budapest a picsába már !! :-))) Na így....

Kihozták a kaját, nem tudtuk mi, de nem nézett ki rosszul.Egy fényes lapos tálon, főtt gríz, egy mély leveses tálban,piros leveslé, egy külön tányéron rengeteg leveszöldség, és egy másikon egy hatalmas 8 cm vastag és magas főtt marhahús. /Omlós, porhanyós, isteni volt ./Ja , és egy kis csészében erős paprika. 

Gondoltuk, olyan 'gulyáslevesvalami lehet. Ennek megfelelően kiszedtük a levet, beledaraboltuk a zöldséget és a húst. Tettünk bele kis csípős paprikát is. Közben én már be voltam rúgva szinte, forgott velem a világ és majd meg gyulladtam olyan melegem volt a bortól, pedig csak 2 kis pohárral ittam.A franciák feszült figyelemmel néztek bennünket....majd a hentes felállt odajött és azt mondta:" kuszkusz, ok??" Hát persze, hogy ok! Ekkor elkezdte lapátolni a tányérunkba a főtt grízt , annyira, hogy a kanál megállt benne, olyan sűrű lett. Majd rakott bele 3 kanál csípőset még, az egészet összekavarta, úgy nézett ki mint egy nagy szurutyka.....Húhhh, gondoltam, így is meggyulladok, ez olyan erős lesz, hogy leég a hajam...Ők meg ezen fognak röhögni egy hétig, hogy kitoltak velünk......Gondoltam mindegy, megeszem, ha beledöglök is, nem hozok szégyent  a magyarokra. 

Megettük, isteni volt.:-) Megtudtuk, ez egy arab nemzeti étel volt , aminek a neve valóban kusz-kusz! :-))

Ezután már tökre haverok voltak a hosszúkások', látták, hogy nézegetjük a várostérképet, kérdezték hova megyünk, megmutattuk, erre ők: "Tudjuk azt, hogy jutunk oda?".Persze, hogy nem tudtuk.A hentes elmutogatta, hogy szívesen beül a kocsinkba és navigál bennünket. Hejjj de megörültünk, OKOKOK!

Így is történt, már mentünk vagy fél órája, akkor kezdett leesni, hogy ez eddig ok, de ezt a palit illene visszahozni, ha már ennyire rendes volt. Hát , szemétség ide vagy oda, megbeszéltük, hogy sajnos így járt a csávó, nem hozzuk vissza, mert akkor megint nem találunk el a célhelyre, ha odaérünk bizony ott kitesszük és elhúzunk...

Kedves, hálás ember a magyar, érdemes neki segíteni....kicsit szégyenkeztem belül....de hát a szükség, a kiszolgáltatottság....:-((( Meg lehet érteni bennünket, igaz?? :-DDD

A történet csattanója: Amikor megérkeztünk, hosszas hálálkodás után / azt tudtuk, hogy Mercit kell mondani/, becsuktuk a kocsiajtót és sunyi módra próbáltunk lelépni....A visszapillantóból láttuk, hogy a mögöttünk lévő kocsi is megállt és a hentes beült oda.

A haverok jöttek utánunk kocsival és visszavitték! :-DDDDDDDD

Nos, én nagyon megszerettem az igazi francia embereket.

Nyilvánvalóan, Angliában nem a tehetős réteg utazik helyi járattal. Nézem az utasösszetételt..... 

1. Minden  második utas flúgos! Rángatózik, magában beszél vagy veszekszik önmagával, nem is tudom, de nem komplett az tuti.Van egy infantilis 80 éves, 20 kg-s nő, próbál irtó fiatalos lenni, rágózik mint a vadállat, lóg belőle  valami kábel, telefon, MP3 lejátszó..nem tudom mi, 20 db tömött reklámszatyorral hurcolkodik örökké, viccelődik mindenkivel, próbál very funy lenni, ha leül azonnal csörömpöl a szatyrokkal és enni kezd, hangosan, csámcsogva, chips meg ilyesmi, aztán iszik és hangosan böfög , majd röhög egy jót....Megjegyzem, azért nem csak én nézem....

2.Az utasok több mint fele fekete.....Pl. Meghatározhatatlan korú anyuka, de még szülésképes, 3 gyerek, babakocsi dugig kölökkel, mami lefátyolozva, szép, fémszálas, csillogós asztalterítőbe burkolózva, óriási fekete bajusszal, agyongyötörten, lerogyva a busz ülésre a nagyobbik kölköt próbálja felültetni a babakocsiban, aki nem tud magán segíteni mert az egyik karja vállig begipszelve. Mellette egy kb. 15 éves néger anyuka 2 csimutával, az egyik orrából ismeretlen eredetű xgrftz' kifolyva, beszáradva...a másik alszik, a kezében egy chipses zacskó...gondolom ez volt a vacsora fele....Mögöttük 2 öreg ismeretlen eredetű öregasszony ül,szintén csodás ágyterítőben, masszív curry szagot eregetve...következő dupla ülésen középkorú indiai férfi dolgozó, füle bedugva, zenét hallgat,kissé morcos,ingben, szövetnadrágban, de egy irdatlan félretaposott fekete cipőben / nemzeti viselet :-)/, jobbra mellette egy kövér 35 körüli néger nő, hangosan ortájozva karattyol a telefonba, ölében egy csomó Primarkos táska, a kezében egy nyitott műanyag tál , benne ismeretlen eredetű tészta, valamivel megturbózva...és eszeget közben.....fele bele, mindmellé......jóisvanaz!!!

3.Kövér, nagyseggű angol lány, telefon, FB, műköröm, a reggeli smink már a múlté, mostanára megrepedezve, mint a 1000 éves mocsári teknős páncélja, gyönyörű művirág a hajában, és eszeget valamit a táskából, hullik a morzsa az ölébe......

4. Mellettem egy öreg néger pasas, szürke műtős ruhában, valami fityula, vagy sapka? a fején, valamit szövegel az átlósan ülő , nyugdíjas angol néninek....az oda sem figyel,mintha nem hallaná, bár lehet, hogy tényleg süket!

5. Megálló....4 kínai fiatal csipogva, törtetve, dübörögve rohan fel az emeletre..2 újabb babakocsis, anyukák kenve- fenve,jó kövéren, haspóló, leggings, szokásos topánka, edzőcipő, másikon csillogós, lábujjas papucs, a gyerekek jól leamortizálva, hullamódra kiütve alszanak, gondolom reggel óta tartott a túra, shoppingolni kell...de egyszer majdcsak hazaérnek....

6. Öreg néger leszállt, helyette egy lengyel csaj ült rám, vagyis mellém akart , de annyira telefonált, hogy nem sikerült becélozni az ülést a drágámnak....Nem számít,ez Anglia, itt mindenki azt csinál amit akar.......:-)))

Hazaértem, leszálltam....az utolsó 50 métert gyalog, megkönnyebbülve teszem meg.....

Van akinek ez a tarkaság, sokszínűség és sokféleség tetszik......Nekem nem!

Gondolom a hiba az én készülékemben van!