Egyetemet megjárt ismerősöm érdekes tapasztalatait osztom meg veletek.
Majd egy igazi kulináris élmény egy olasz étteremből,Antika Moca.
Utána egy másik barátom által megfogalmazott kérdéseket olvashatjátok el.
Hogy hol van az igazság elásva ? Döntsétek el. :-D
Tehát Tibi szerint az olaszok:
"Nyilván nem lehet általánosítani egy ország lakóira nézve, főleg nem egy olyan hatalmas, 60 milliós lakosságú ország esetében, mint Olaszország, de azért talán nagy vonalakban lehet néhány megállapítást tenni.
Az olasz gasztronómia... abszolút szubjektív, hogy ki hogyan viszonyul hozzá, én személy szerint imádom, mert hihetetlenül változatos, ami részben annak köszönhető, hogy hatalmas és változatos éghajlatú az ország, részben pedig annak, hogy későn alakult ki az egységes olasz állam, s a sok kis itáliai államocska külön-külön fejlődött (pl. a gasztronómiában is).
Az emberek... akikkel volt szerencsém közelebbről megismerkedni (olasz cserediákok), ők Padovából jöttek, ami ugyebár Észak-Olaszország. Érdekes emberek voltak. Ránézésre egyáltalán nem tűntek olaszoknak, inkább talán franciáknak, s kissé hűvösek is voltak, azonban ők tényleg olyanok voltak Budapesten, hogy a lehető legrosszabb helyzetet is pozitívan látták, meglátták benne a jót. Viszont annyira nem érdeklődnek más kultúrák iránt, bőven elég nekik a sajátjuk, bár azzal sincsenek annyira tisztában. Büszkék rá, hogy olaszok."
Andi írja:
"Van az a mindig visszatérő legenda, hogy Olaszországban igazán jót enni valahol az isten háta mögött egy kis piszkos trattoriában lehet, ahova csak a helyiek járnak, ahol a konyhán egy jó kedélyű, mosolygós mama, minden olaszok mamája fakanállal a kezében kevergeti a pasztát. Ilyen az Antica Moka is.Kétségtelen van ebben igazság, magam is tapasztaltam, hogy egyszer csak előkacsázik a konyhából kétes tisztaságú fehér köpenyében egy ősz öreg mámi, kivillan egy aranyfoga, és a toszkán hegyi falu kissé elhanyagolt, nyikorgó székes, csomagolópapíros vendéglőjében felcsillan a fény, mintha kisütött volna a nap. Mindjárt másképp ízlik az a házilag gyúrt tészta, ha odamosolyog felénk a konyha gazdája: az olasz mama. Ki tudna nálánál jobban főzni, ízesíteni, gyúrni, tésztát tölteni.
Minél délebbre megyünk, annál nagyobb a valószínűsége, hogy tényleg belefutunk az igazi mamába. Minden konyhára igaz, hogy a mama főztje a legjobb, és minden professzionálisba hajló vendéglátó használja is ezt a soha meg nem unható toposzt. Vagy úgy, hogy az egész arculatot, filozófiát erre építi, vagy csak részben az étlap egyes tételeire vonatkoztatja. A családi étkezések nosztalgiája, a gyermekkor felhőtlen étkezéseinek hangulata mindig hatásos vonzerőt fejt ki. Az olasz filmek nagy neorealista étkezései is ilyenek: hangosak, zajosak, de a paszta az szent, azt azon melegében villára kell csavarni, az se baj, ha szétfröccsen a paradicsom, egyszer csak mindenki elhallgat az asztalnál, mert tele van a szája a pasztával. Azonban az az igazság, hogy kevés olyan étterem van, ahol ez a mama főztje, a mama keze nyomán tálalt egyszerű ételek valóban hoznák is azt az élményt, amit ezek a mama konyhái hivatottak felidézni.Emilia-Romagna tartomány nem délen van, sőt Olaszország egyik leggazdagabb tartománya. Itt a Pó folyó, amely egyedüliként nem az Appennin-hegységben fakad, hanem az Alpokban, és északról határolja a tartományt. Az Adria sincs messze. Bologna a tartomány fővárosa, de itt van Modena is súlyos reneszánsz hagyományaival, meg profánabb kincsével, a balzsamecettel. De a dallamos nevű tészták is honosak errefelé, főleg a tojásalapú gyúrt tészták. Tortellini, lasagne, gramigna, tagliatelle… malacságokban sincs hiány: culatello, salami, pancetta, coppa, mortedella….....Kétszer sikerült találkoznom a legendás olasz mamával, ebből az egyik ráadásul Michelin csillagos mama: Valeria Piccini Montemeranóban - aki alkatát, mentalitását tekintve igazi olasz tyúkanyó - elsőre nem a csillagok világába helyeznénk. A toszkán „szegény konyha” remekeit teremti újjá, tálalja egyedülálló vizuális kiszerelésben, megőrizve a falusi házi konyha mélyben gyökerező ízeit, néhol kiegészítve a modern konyha vívmányaival. Láttam őt a kis hegyi városka étterme mögötti elhagyott utcácskában magányosan, pihenőállású hajlott háttal egy padon ülni. Az a hát mindent elmondott Valeria magányosságáról. A mamák asztalok körüli vidámságának nagy ára van."
És most jöjjön K. Saci véleménye:
"Az olasz ember nem homogén. Az északiak európai emberek, a dél-olaszok viszont mint a romák, északra járnak munkát keresni, a tolvajok jelentős része is dél-olasz.
Nagyon vidámak és szeretik az életet, viszont egyáltalán nem precízek. Mindig késik a vonat, busz, gyakoriak az utcai tolvajlások, stb.
Az olasz lányok szépek kb. 25 éves korukig, utána valahogy elkezdenek csúnyulni.
Az olasz pasik csak két témáról tudnak beszélgetni..
Kaja és nők.. :)
Náluk a késés természetes fogalom.. a siestáról ne is beszéljünk.. a boltok alig vannak nyitva (a sok turistától függetlenül), vasárnap meg szinte minden zárva van.. (még az Auchan is..)
Angolul vagy más nyelven meg csak páran beszélnek..
Nem szeretik a külföldieket tapasztalatom alapján.
Én északon élek.. lehet, hogy délen más a helyzet. .."
Nos, ti mit gondoltok ? Érdemes lenne személyesen is tapasztalatot gyűjtenünk?
