Nyilvánvalóan, Angliában nem a tehetős réteg utazik helyi járattal. Nézem az utasösszetételt..... 

1. Minden  második utas flúgos! Rángatózik, magában beszél vagy veszekszik önmagával, nem is tudom, de nem komplett az tuti.Van egy infantilis 80 éves, 20 kg-s nő, próbál irtó fiatalos lenni, rágózik mint a vadállat, lóg belőle  valami kábel, telefon, MP3 lejátszó..nem tudom mi, 20 db tömött reklámszatyorral hurcolkodik örökké, viccelődik mindenkivel, próbál very funy lenni, ha leül azonnal csörömpöl a szatyrokkal és enni kezd, hangosan, csámcsogva, chips meg ilyesmi, aztán iszik és hangosan böfög , majd röhög egy jót....Megjegyzem, azért nem csak én nézem....

2.Az utasok több mint fele fekete.....Pl. Meghatározhatatlan korú anyuka, de még szülésképes, 3 gyerek, babakocsi dugig kölökkel, mami lefátyolozva, szép, fémszálas, csillogós asztalterítőbe burkolózva, óriási fekete bajusszal, agyongyötörten, lerogyva a busz ülésre a nagyobbik kölköt próbálja felültetni a babakocsiban, aki nem tud magán segíteni mert az egyik karja vállig begipszelve. Mellette egy kb. 15 éves néger anyuka 2 csimutával, az egyik orrából ismeretlen eredetű xgrftz' kifolyva, beszáradva...a másik alszik, a kezében egy chipses zacskó...gondolom ez volt a vacsora fele....Mögöttük 2 öreg ismeretlen eredetű öregasszony ül,szintén csodás ágyterítőben, masszív curry szagot eregetve...következő dupla ülésen középkorú indiai férfi dolgozó, füle bedugva, zenét hallgat,kissé morcos,ingben, szövetnadrágban, de egy irdatlan félretaposott fekete cipőben / nemzeti viselet :-)/, jobbra mellette egy kövér 35 körüli néger nő, hangosan ortájozva karattyol a telefonba, ölében egy csomó Primarkos táska, a kezében egy nyitott műanyag tál , benne ismeretlen eredetű tészta, valamivel megturbózva...és eszeget közben.....fele bele, mindmellé......jóisvanaz!!!

3.Kövér, nagyseggű angol lány, telefon, FB, műköröm, a reggeli smink már a múlté, mostanára megrepedezve, mint a 1000 éves mocsári teknős páncélja, gyönyörű művirág a hajában, és eszeget valamit a táskából, hullik a morzsa az ölébe......

4. Mellettem egy öreg néger pasas, szürke műtős ruhában, valami fityula, vagy sapka? a fején, valamit szövegel az átlósan ülő , nyugdíjas angol néninek....az oda sem figyel,mintha nem hallaná, bár lehet, hogy tényleg süket!

5. Megálló....4 kínai fiatal csipogva, törtetve, dübörögve rohan fel az emeletre..2 újabb babakocsis, anyukák kenve- fenve,jó kövéren, haspóló, leggings, szokásos topánka, edzőcipő, másikon csillogós, lábujjas papucs, a gyerekek jól leamortizálva, hullamódra kiütve alszanak, gondolom reggel óta tartott a túra, shoppingolni kell...de egyszer majdcsak hazaérnek....

6. Öreg néger leszállt, helyette egy lengyel csaj ült rám, vagyis mellém akart , de annyira telefonált, hogy nem sikerült becélozni az ülést a drágámnak....Nem számít,ez Anglia, itt mindenki azt csinál amit akar.......:-)))

Hazaértem, leszálltam....az utolsó 50 métert gyalog, megkönnyebbülve teszem meg.....

Van akinek ez a tarkaság, sokszínűség és sokféleség tetszik......Nekem nem!

Gondolom a hiba az én készülékemben van! 

Kedves kommentelők!    

Amint látjátok, ez a blog friss hús az internetes oldalak dzsungelében. Most van alakulóban.

Szándékom szerint, szeretnék BÉKÉS teret nyújtani minden idelátogatónak beszélgetésekhez, tapasztalatcserékhez, élmény beszámolókhoz.

Ebből az apropóból, felhívást teszek közzé. Szívesen fogadunk minden élménybeszámolót, sztorit, vicces történetet,hasznos tudnivalókat,képeket, összegyűjtött tapasztalatokat, amiket megéltetek.

Ne hezitáljatok, ragadjatok bátran tollat, és a következő címre küldjétek el.

hataronkivul'kukac'citromail.hu

Semmit nem ígérhetek, csak azt, hogy főoldalra kerültök, nem hagylak benneteket szétszedni,
durva beszólásokat, udvariatlan kritikákat nem tűrök egy percig sem.

Arra törekszem, hogy jól érezzük magunkat itt, együtt, szórakozzunk , töltsük el az időt jókedvűen, bosszankodás nélkül.

Szép napokat nekünk!

    Hogy megbánnád-e ha elmennél?

A túrórudival, balatoni nyarakkal, multikulti Budapesttel érvelni már régen nem elég. Nem az a baj, hogy sokan szeretnének máshol élni, hanem az, hogy egyre kevesebben akarnak itthon. Egy felmérés szerint minden második fiatal gondolkodik erről, s ha nem is veszi a cókmókját, megfordul a fejében. Elgondolkodik azon a fontos kérdésen, hogy hol lenne neki a legjobb. Menni vagymaradni? Melyiket bánnád jobban? Mi fontosabb: a család, az idetartozás vagy a szabadabb lélegzet, a mosolygó arcok az utcán? A jó fizetés vagy a munka? A biztonság vagy a lehetőség? Melyik ijesztőbb: a kilátástalanság vagy a magány? Az ismerős vagy az ismeretlen? Csupa kérdés, de nincsenek egyértelmű válaszok.

Mostanában ez a téma sok családban: hova menjenek, mikor induljanak. Nyelveket beszélő, intelligens, értelmiségi magyar emberek, akik, bár szeretnének, nem tudnak itthon boldogulni.

Magyarok – akár egyetemisták, akár negyvenesek –, akik bébiszitterként, pincérként, konyhai kisegítőként dolgoznak, és nem a végzettségüknek megfelelő munkát végzik. Ők odakint nem karriert építenek, hanem próbálnak megélni – jobban, mint itthon. Anyagilag megéri, de nagy árat fizetnek érte: az ottani társadalmi ranglétrán nem tudnak feljebb lépni. Nem, vagy csak nehezen fogadják be őket, és örökre kívülállók maradnak. Lesznek barátaik – legtöbbjük maga is betelepült külföldi, vagy odaszakadt magyar.

Akiknek a legnagyobb esélyük van arra, hogy  ez sikerül, talán azok a fiatalok, akik kint járnak egyetemre és a szakmájukban helyezkednek el, vagy azok, akiket egy külföldi házastárs „bevezet” a közösségbe. Egy friss felmérés szerint a kivándorlók 80 százaléka fiatal, és csak nagyonkevesen tudják biztosan, hogy haza akarnak jönni. Akinek vannak kapcsolatai, és nem a teljes bizonytalanságba utazik, annak talán könnyebb megvetni a lábát, munkát találni, beilleszkedni. De érzelmileg? Az megint egy más kérdés.

    Mi van azokkal akik elmentek de visszajönnének?

Tényszerű az az állítás, hogy bárhová megyünk , mindig külföldinek számítunk? Megvan mindenünk még sincs semmink?