Ha szombat és jó idő, akkor rezsőatya bringája nem bír magával...! :-) A shed hangos a szelepek fujtatásától, a tárcsafékek nyikorgásától, a váltók kattogásától...

Londonból egyelőre elég volt, plusz dolgom is akadt a környéken, így kinéztem a Kennet River völgyét.

Hát, jól tettem:

Végig lehet tekerni, hol az egyik partján, hol a másikon. Régi hidakon át vezet az út...

A folyót zsilipek szakítják meg...

Néhol kinyílik a táj, s zöld mezők ölelik a folyót...

... ahol tikkadt szöcskenyájak helyett jámbor bocik legelésznek...

Mondjuk, amikor megindult felém, ilyen ábrázattal, nem éppen a jámbor szó jutott az eszembe...! :-)

Szerencsére a birtokokat kerítés veszi körül... Magánterület mind, de természetesen keresztül lehet menni rajta. Az állatok elkóborlása ellen meg kapuzáró "automatika" van mindenütt:

Kintburyből indultam Hungerford felé (a hivatalos kitérőmről majd egy másik alkalommal írok).

Mindkét kisváros hangulatos utcákkal, a folyópart kedves házakkal van tele:

Hungerfordban egy kicsit elidőztem egy antikvitás üzletben és annak udvarán... az ólajtótól a mű-lóig minden kapható, bent a boltban pedig a "szokásos" régiségek várnak vevőre...

Visszafelé, Kintburyben egy "falusi" esküvőbe is belebotlottam... (és ismét old timer!):

Jó volt egy kicsit kiszakadni a városból...

Ééééés, szombaton, minő meglepetés, londoni kiruccanás!

(ígérem, több nem lesz! Mármint poszt belőle...)

Célom felé útbaesett a Borough Market, így beugrottam körülnézni. Amilyen csend volt még a közutakon így, szombat délelőtt, itt annál nagyobb a nyüzsgés. Kézműves termékek, sajtok, méz, pékáru, s persze zöldség-gyümölcs.

A Design Múzeumot céloztam be mára, szakmailag érdekelt. A múzeum összefoglalót ad a tervezés történetéből, időszakosan egy kiállítással kiemelve egy-egy témát... most a lábbelikről...

Már a múzeum ablakából ilyen kép tárul a szemünk elé:

A rakpartról még karakteresebb:

Tovább Greenwich felé, végig tekerve a Temzeparton belebotlik az ember Sir Francis Drake újjáépített hajójába (érdekes története van: link);

a Cutty Shark-ba (szintén: link);

... de ez már Greenwich, ahol az Old Royal Naval College is van;

...meg a Királyi Obszervatórium, ahol a Prime Meridian...

Emberek állnak sorba, hogy lefényképeztethessék magukat a vonalon állva... :-))))) (az a kis nyeszlett, piros nyíllal jelöltem!)

A Planetárium (az is Királyi, mi nem az?)

Nagy hagyománya van szerte az országban az old timer autóknak. Hétvégeken kirajzanak és mindenütt látni... jópofa hobbi ez!

Visszafelé bringázva konstatáltam, hogy jó időnek köszönhetően a Hyde Parkra ki lehetett volna írni: Megtelt!

Este még egy szülinapi barbecue partyra voltam hivatalos angol barátaimhoz.

(a kitakarás privacy okokból):

Végül egy rövid, biciklis-kamera villanásokból összeállított videó:

• Hyde Park, ugye az alap. A „sok hülye” mind ott bringázik, kocog és a síroller is egyre népszerűbb.

• Majd irány a Big Ben, Westminster felé,

• Csendes mellékutcákban értem el a Design Múzeumot,

• Majd a Temze menti gyalogos/kerékpáros sétányon Greenwichig,

• Végül vissza, Piccadily, The Mall, a Buckingham Palotáig

meg persze (komoly) zene...

/saját fotók/

MÁRTÉLY TÖRTÉNELME

/via Kormos András/

Mártélyt, a festők és a természetkedvelők paradicsomát, az 1300 lelket számláló Tisza-parti községet elsőként 1024-ben említi Szent István király oklevele, melyben a települést, azaz Szent Adorján Mártír pusztát halászó helyként az általa alapított zalavári bencés monostornak adományozta. A település neve is a kolostor védőszentjének nevéből azaz Szent Adorján mártírból kopott jelenlegi formájába.

Mártély a középkorban is halászfalu volt, igaz nem itt, a jelenlegi helyen állt, hanem a mostani ártéri oldalon feküdt. A Tisza-szabályozás során, amikor a védőgátat építették, megtalálták az ősi falu nyomait is.

A főként halászatból és mezőgazdasági munkából élők számára a modernizáció elsőként 1894-ben a vasút megnyitásával, érkezett el, nem sokkal később épült meg a falu első kövesútja, majd 1911-ben szentelték fel templomát, amelynek szép hangú vasharangja a különlegessége.

Mártély mai jó hírét a közeli Vásárhely alapozta meg, mégpedig azután, hogy a vadregényes tájat 1921-ben felfedezte néhány lelkes természetimádó. Kruzslicz Károly, Banga Sámuel, Fejérváry József, Bogyó Ferenc és Dezső Lajos pedig megalapította és felépítette a település strandfürdőjét. Vásárhelyről nyaranta fürdővonat utaztatta ide a vendégeket. Endre Béla, Tornyai János, Rudnay Gyula, majd Barcsay Jenő pedig a festők számára fedezte fel a táj szépségeit, amelyet egyre inkább kezdtek élvezni a kitelepülök, a nyugalomra vágyók, így van ez ma is.

Tornyai János: Alföldi tanya 

Mártély, köszönhetően szorgalmas lakóinak, szépen fejlődő település.Többek között Makovecz Imre is itt építette kis nyaralóját.

 A holtágon a halászat ugyan 1976-ban befejeződött, ám a víz azóta is közkedvelt horgászparadicsom.

További kedvcsináló : /link/