Ha szombat és jó idő, akkor rezsőatya bringája nem bír magával...! :-) A shed hangos a szelepek fujtatásától, a tárcsafékek nyikorgásától, a váltók kattogásától...
Londonból egyelőre elég volt, plusz dolgom is akadt a környéken, így kinéztem a Kennet River völgyét.
Hát, jól tettem:
Végig lehet tekerni, hol az egyik partján, hol a másikon. Régi hidakon át vezet az út...
A folyót zsilipek szakítják meg...
Néhol kinyílik a táj, s zöld mezők ölelik a folyót...
... ahol tikkadt szöcskenyájak helyett jámbor bocik legelésznek...
Mondjuk, amikor megindult felém, ilyen ábrázattal, nem éppen a jámbor szó jutott az eszembe...! :-)
Szerencsére a birtokokat kerítés veszi körül... Magánterület mind, de természetesen keresztül lehet menni rajta. Az állatok elkóborlása ellen meg kapuzáró "automatika" van mindenütt:
Kintburyből indultam Hungerford felé (a hivatalos kitérőmről majd egy másik alkalommal írok).
Mindkét kisváros hangulatos utcákkal, a folyópart kedves házakkal van tele:
Hungerfordban egy kicsit elidőztem egy antikvitás üzletben és annak udvarán... az ólajtótól a mű-lóig minden kapható, bent a boltban pedig a "szokásos" régiségek várnak vevőre...
Visszafelé, Kintburyben egy "falusi" esküvőbe is belebotlottam... (és ismét old timer!):
Jó volt egy kicsit kiszakadni a városból...
