Van egy történet ami Russel Ward nevéhez fűződik, aki a Huffington Post külsős újságírója,mellesleg világutazó is és ebből az apropóból egy saját bloggal is rendelkezik.2002-ben döntötték el a feleségével, hogy elhagyják országukat, az Egyesült Királyságot.
Az ő okuk akkor más volt, nem pénzügyi vagy politikai helyzet miatt döntöttek a kivándorlás mellett. Ők akkor csak egy jobb életet akartak élni, kevesebb stresszel, több szabadidővel. A következő évben már eleget is tettek ezen vágyuknak, és továbbálltak két kutyájukkal. 2003-ban a kanadai Vancouverbe költöztek, majd jött Ottawa, végül a melegebb éghajlatú Sydneybe repültek át.
Posztjaiban Ward sokat ír utazásairól, de emellett komolyabb dolgokról is elmélkedik, mint például arról:
*hogyan is változnak meg azok az emberek, akik engednek a vágyaiknak,belevágnak az ismeretlenbe és külföldre költöznek.
1.) Nem az vagy, aki voltál
A külföldön élés egy igazán nagy vállalkozás. Nem csak egy munkahelyváltás, vagy költözés. Több. Ilyenkor változik a táj is, amit az ablakodból kinézve látsz, továbbá minden és mindenki, amit és akit eddig ismertél; arról nem is beszélve, hogy mindez a személyiségedre is nagy hatást gyakorol. Úgy formál, hogy alig vesszed észre, hogy változtál. Ez utóbbi tényt csak akkor fogod fel igazán, amikor már egy bizonyos idő eltelt.
Míg te kint élsz valahol, fejlődsz és továbblépsz a kisebb, nagyobb kurdarcokon. Mindazon dolgok, amik régen fontosak voltak, azok eltűnnek, fontosságukat vesztik, míg a korábban kevésbé fontosnak tartott dolgok értéke megnövekedik. Például semmit sem veszel már biztosra és magától értetődőnek; jobban odafigyelsz az emberi kapcsolatokra, amiket eddig kialakítottál. A barátaid jobban megbecsülöd, fontosabb lesz a barátság, míg az ismerősök és velük együtt a fogalom maga is egyre távolabbi, míg nem elfelejtett fogalommá válik.
A külföldre költözés arra is hamar ráébreszt, hogy ez az egész elköltözősdi mégsem egyenlő a boldogsággal, mint ahogyan azt korábban remélted vagy sejtetted.
Viszont emiatt újra átgondolod a dolgokat, mintegy újradefiniálva a saját ötleteidet, amikről úgy gondoltad korábban, hogy sikeresek lehetnek, esetleg az ötletek által te is.
A külföldre költözés egy olyan utazás, melynek során nem csak az adott országban élő népről, annak nyelvéről, valamint kulturális hasonlóságokról, illetve különbségekről tanulhatsz, hanem magadról is. Egy idegen terepen, idegen emberek közt többet megtudhatsz magadról, hogy mint azt gondolnád.
Kihívásokkal nézel szembe, s közben megismerjed egy olyan részed, aminek a létezéséről korábban még csak tudomásod sem volt. Ez tetszik majd és csodálva tekintesz magadra és amivé lettél; majd a világra, amiben élsz és ami segített megismerni azon részed, mely eddig valahol háttérbe szorulva elnyomva volt.
2.) Nem mehetsz haza
Azaz, ha nagyon szeretnél, akkor persze haza is mehetsz. De ez nem lesz egyszerű...
Be kell majd látni, hogy a dolgok látszatra úgy állnak, mintha a többiek már túlléptek volna rajtad, mintha más pályákon mozognátok. És ez - sajnos -, így is van.
A barátok korábbról családalapításba kezdtek vagy egyszerűen csak élik az életüket, mint mindenki más, s mint ahogyan azt tetted te is. Ennek folytán mindenkinek kialakulnak a saját szokásai, amik eléggé eltérőknek tűnhetnek.Azt is lehetne mondani, hogy valamilyen szinten túlléptetek egymáson, habár sokáig úgy tűnik, hogy minden változatlan, csupán csak a távolság van jelen a kapcsolatokban.
De ennek az életstílusnak mondhatni ez az ára; tiéd lehetnek a kalandok, az izgalom, amikor bejárod egy város utcáit új lakosként. Ezeket már nem teheted azokkal, akikkel eddig korábban együtt róttátok az utakat. Talán minden hiányzik a korábbi életből, ami korábban a tiéd volt, de most már valamilyen szinten kívülálló vagy, aki a pályaszéli vonal mellől nézi a többieket, s ahogy azok az életüket élik.
Ekkor jöhet a felismerés, hogy ha nagyon akarnánk, akkor sem tudnánk visszajönni. Meglehet próbálni és vannak olyanok is, akiknek ez összejön, de a probléma ott van, hogy míg minden szerettünk élte az életét, addig mi is azt tettük, s így tulajdonképpen nem csak ők léptek túl rajtunk. Elfogadták, hogy már nem vagy ott nekik folyamatosan, fizikailag, de ugyanez megtörténik a mi részünkről is. Ez a túllépés kölcsönös.
Megritkulnak a telefonhívások, az emailek, s talán már te is kevesebbszer és más stílusban adsz hírt magadról. Mindettől függetlenül persze a családunk mindig a családunk marad és ez nincs másképp a barátokkal sem.
3.)Bármi lehetséges
A legnehezebb részen már túl vagy. Az volt, amikor elmentél. Menni és hátra hagyni a megszokottat mindig a legnehezebb. De te ezen már túl vagy és pont ezért, most már bármi lehetséges!
Mit gondolsz, tényleg kinyitottad Pandora szelencéjét ?