A mai poszt egy nem friss témával foglalkozik, de lehetőséget ad arra, hogy kicsit megálljunk és kitekintsünk a rohamléptekben fejlődő "nyugat" társadalmi átrendeződéseire.Nézzük például Japánt ma.

Kérdés: Ember ? Vagy a határtalan és mértéktelen fejlődés ???

Megrázó képek, videók , döbbenetes emberi sorsok következnek.

Internet kávézók már több mint egy évtizede léteznek Japánban is, de a 2000-es évek közepén az ügyfelek elkezdték használni mint konkrét életteret, lakóhelyet. Természetesen a körülmények,a kis szűk kutricák adottságai keményen meghatározták az életminőségüket.

Az internet kávézós lakók vagy "menekültek" a legtöbb esetben ideiglenes munkaszerződéssel rendelkeznek és nem keresnek elég pénzt ahhoz, hogy rendes lakást vagy szobát béreljenek maguknak.

A hight-tech és a csúcstechnológiák fellegvárában, Japánban mára ez egy teljesen tipikus  jelenség lett a  társadalmak éles tagozódása mellett

 Az 1990-es évek recessziója növelte a nyomást a japán fehérgalléros munkavállalókon . Az embertelen méreteket öltő túlórázás tipikus jelenséggé vált .De a biztos munkahelyet még ez sem tudta garantálni a dolgozóknak. A félelem és a stressz sokszor súlyos depresszióhoz vezetett ami sok esetben öngyilkossággal végződött.

A Pulitzer Center és a Worldpressphoto oldalán is megjelent és pályáztatott video riportfilm nagy vihart kavart.

Shiho Fukada 3 részes video sorozatának célja az volt, hogy bemutassa azoknak az embereknek, dolgozóknak az "életét" akik ezekben a kávézókban 1,5 négyzetméteren élnek.

A három rész: 1. Overworked to suicide  /Túlhajszolva az öngyilkosságig/

Az 1990-es válság után a fehérgalléros eladók csoportja elképesztő plusz órákkal hajszolták magukat a még meglévő munkahelyüken, sokszor egészen az öngyilkosságig.A félelem, hogy könnyen munkanélkülivé válnak extra túlórákhoz, depresszióhoz, teljes testi és lelki kimerüléshez vezetett és nagyon sok esetben halállal végződött.

 és a video:

2. Net cafe refugees /Net kávézós menekültek/

 és a videó:

3.Dumping Ground /Lerakóhely/

Kamagasaki, Japán egykori virágzó, napszámosok általt kedvelt városa mára már több mint 25 ezer munkanélküliről és hajléktalan idős emberről számolhat be , 

 és a videó:

/ képek, videók, eredeti angol szöveg forrása: Pulitzer Center on Crisis Reporting/

Fordítás : határonkívül

/fotó:Should.Know/

Nem friss hír. Mindenki olvashatta a hírekben,hogy 2014-ben a  Nobel-bélkedíjat megosztottan Malala Juszafzai és Kailás Szatjárti kapta.

Fussuk át a kisleány életének történetét, akit a saját tragédiája vezetett el a gyermekek jogaiért vívott, világot átölelő harcához.

"A legfiatalabb Nobel-békedíjas

Malala Juszafzai 1997. július 12-én született a pakisztáni Szvat-völgyben fekvő Mingora városában, pastu nemzetiségű, szunnita családban. Apja költő és tanító, aki mindvégig támogatta lánya kiállását a nők jogai mellett. A diáklány tizenegy évesen már nyilvánosan felszólalt az ellen, hogy a pakisztáni tartományban egyre nagyobb hatalomra szert tevő iszlám fundamentalista tálibok nem engedik, hogy a lányok tanulhassanak.

A Szvat-völgyet 2008-ban elfoglalták a tálibok és azonnal bezárták a lányiskolákat (a legtöbbnek még az épületét is felrobbantották), betiltották a zenét és a televíziót, sőt még azt is, hogy a nők egyedül menjenek vásárolni. Juszafzai dühében kampányolni kezdett a tálibok ellen, Gul Makar (Búzavirág) álnéven írott blogbejegyzései, amelyekben mindennapjait írta le a fundamentalisták uralma alatt, a BBC brit közszolgálati televízió honlapján is megjelentek.

A Szvat-völgyet fél év után visszafoglalta a pakisztáni hadsereg, Juszafzairól dokumentumfilm készült, számos nyilatkozatot adott, megkapta a civileknek adható legmagasabb pakisztáni kitüntetést. A lány tisztában volt azzal, hogy kilétének nyilvánosságra kerülése után veszélybe került, mert egy fanatikus tálib vezető, Maulana Fazlullah mindent megtett, hogy elhallgattassa. A Facebookon fenyegető kommenteket kapott, az újságokban is figyelmeztették, hogy hagyjon fel "nyugati gondolkodást népszerűsítő tevékenységével", a lapokat pedig becsúsztatták az ajtaja alatt. Mivel ő nem fogadott szót, a tálibok végül úgy döntöttek, hogy "cselekedni" kell és gyilkosokat küldtek rá, noha a törzsi törvények tiltják nők megölését.

2012. október 9-én két merénylő állította meg a Juszafzait szállító iskolabuszt egy katonai ellenőrző pont közelében, és név szerint szólították a 15 éves lányt. Rémült társai ugyan azt mondták, hogy nincs a buszon, de a férfiak tudták, kit keresnek: célba vették, találat érte a fején, nyakán és vállán, a golyók két másik lányt is megsebesítettek.

/foto:worldpress/

Malala csodával határos módon életben maradt: helikopterrel szállították kórházba, ahol életmentő műtétet hajtottak végre rajta, kezelését Angliában fejezték be, ahol azóta is él. A merénylet után az amúgy is nemzeti hősnek számító kislányból nemzetközi példakép lett, akit Barack Obama amerikai elnöktől Ban Ki Mun ENSZ-főtitkárig támogatásukról biztosítottak a világ vezetői. A tálibok ugyanakkor bejelentették, hogy Malala továbbra is célpontjaik között szerepel, a díjakat pedig szerintük csak azért kapja, mert az iszlám ellen dolgozik.

Juszafzai 2013 februárjában jelent meg ismét a nyilvánosság előtt, és bejelentette: alapot hozott létre, amelynek célja, hogy minden lány, minden gyerek tanulhasson. Az alap először Pakisztánban épített iskolákat lányok számára. Malala júliusban, 16. születésnapján felszólalhatott az ENSZ-ben, megkapta az Amnesty International nemzetközi emberi jogi szervezet legrangosabb kitüntetését, "A lelkiismeret nagykövete" díjat, az Európai Parlament Szaharov-díját, amelyet a gondolatszabadság melletti fellépésért ítélnek oda minden évben és már tavaly is jelölték a Nobel-békedíjra."

/forrás::hír24/

Végül egy rövid dokumentumfilm Malaláról.

A filmet a New York Times készítette.

A kislány életéről mozifilm is készül újra 2015-ben., Ez a legújabb, friss hír. A filmről már elkészült trailer.

Készült már film 2013-ban is. A címe : Egy lány a paradicsomból.

Local...

Bűvös szó ez itt Angliában, legyen szó kereskedelemről, szolgáltatásról, vagy épp a kultúráról. Valahol természetes és emberi is, hiszen a helyiektől veszed a zöldséget a farmer market-okon és a közeli szerelő jön, ha valami gond van. Én az utóbbiról, a "local" kultúráról és művészetről szeretnék írni.

Két hete jártam Hungerfordban, már akkor ki volt plakátolva és a Town City Hall hirdetőtábláján is kínálta magát a sok program a két hetes rendezvényről. Így hát szombaton - tegnap - célba vettem ismét a helyet. Természetesen bringával...

Noná!

A terv szerint irány a Chilton Foliatban lévő művészeti kiállítás. Ez Hungerford "után" néhány mérföldnyire van, az idő pompás, a táj gyönyörű, nyomom a pedált, szabadság, szerelem...! :-)

Chilton Foliat egy kis egy utcás falu, tradícionális házakkal és az elmaradhatatlan gótikus templommal...

Nos, az egyik ilyen házban van a kiállítás:

Persze ez nem olyan kis vityiló... hatalmas méretű hall, szobák, stúdió van berendezve kiállító teremnek, mintegy 120 alkotás... sőt még a konyhába is jutott! Na, az sem teakonyha... 

Kicsit építgettem a "kapcsolati tőkémet", a jelen lévő művészekkel eszmét cseréltem munkákról, tervekről, technikákról. Különösen David H Jones volt különösen kedves és érdeklődő...

Folytattam utamat a közelben lévő Littlecote House felé...

...ami kastélykorában kastély volt, ma hotel. :-) De semmi "idegeneknek tilos a bemenet", sőt tájékoztatókkal invitálják beljebb a látogatót. Meg egy műtehénnel... nem jöttem rá, miért...?

A website-on kívül kell-e ennél jobb reklám? A lovagszobába kérheted a pincértől a kávét, mindent megnézhetsz, találkozhatsz "hús-vér" viaszbábukkal - egyik terembe érve vissza is hőköltem egy pillanatra, - sőt ódon falak között pisilhetsz is ( a videó utolsó képkockája!) :DDD

A kastély történetének bemutatásán kívül egy termet szenteltek a kastély a világháború alatt betöltött szerepéről. Persze ők a győztes oldalon "végeztek", érthető módon büszkék. Bemutatnak relikviákat, s mivel töltötték az időt a katonák - vázlatokat készített egy kanadai tiszt, - vagy épp kártyáztak(!)... :DDD

A csatazajból a csendbe... A kastély kertje szépen rendezett, gondolom, nem csak egy kertész munkálkodik ott...

Még egy érdekesség (és senki nem áll oda!)

Meg pár biciklis dolog a kastély Craft Shopjában:

Visszaindultam Hungerfordba. Menetközben még beültem a chilton foliat-i templomkertbe rajzolgatni. Szeretem ezt a nyugalmat... a temetők csendjét (csak, hogy szokjam...! hehe... :-))) )

Sajnos, technikai malőr miatt le kellett mondanom a szombat esti programokról, a Cromwell Singers hangversenyéről és a Neil Diamond Trubute koncertről... amit pedig annyira vártam!

Pech!

Azért becsülettel hazatekertem :DDD

Vigaszképp egy kis zene. Neil Diamond: