Határonkívül

Határokon át, földön, vízen, levegőben

Trükkös pálcika

2017. augusztus 05. 21:05 - határonkivül

A japán evőpálcika elég vicces tud lenni egy tudatlan európainak. Főleg nekem.

A képen már a gyakorlás 2. fázisában voltam. Ami azt jelentette,hogy képes voltam 2-3 szál tésztát 2 másodpercig megtartani.

Az evőpálcika egy pár egyforma hosszú és vékony rúd, amely jobbára Kelet-Ázsiában / Japánban, Kínában, Koreában / hagyományos evőeszköz a szilárd ételek fogyasztására.

Persze semmi csavar nincs benne, ha az ember fia-lánya odaszületik és már kisded korában művészi fokon tudja tömni magába vele a kaját. 

Nekem óriási kihívás volt. Ugyanis nagyon sok helyen , éttermekben, szusi bárokban nem gondolnak ránk kanalas-villás nemzetekre. Csak pálcika van kirakva a kajához.Lehet próbálkozni kérni "normál" evőeszközt, de sajnos nem nagyon tudnak angolul ,így aztán bele kell vágni az önképzésbe....és gyakorolni!

A tanácsom az, hogy először semmiképpen ne kérjetek, csúszkálós, kurva hosszú japán núdlit  /hosszú csőtészta/. Sikamlós mint az apja fasza, hosszú is, hiába próbálod a pálcára csavargatni, tekergetni, reménytelen, azonnal lesiklik róla...olyan mint egy gonosz nyálkás kígyó......Nem meeeeegy....

Japán barátunk látva rettenetes vergődésemet  /már az egész pólóm eleje narancssárga volt a a tányérba visszazuhanó tészta által rám csapódott szafttól/ barátságosan mosolyogva azt tanácsolta, próbáljam bekapni a tészta végét és utána nyugodtan szürcsöljem, szívjam befelé. Ez itt így szokás, semmi furi nincs benne.

Kérjetek ragadós rizst, vagy szusit, jó nagy darab halakkal..szóval lehetőleg jó nagy falatos kajákat. Azokat hosszas bűvészkedés után közé lehet szorítani és gyorsan bekapni. Érdemes a tányért is magasan a szátokhoz emelni...aztán ha nem megy, a végén jelentsd ki: Kapja be Japán! Fogd meg a kezeddel és told be az arcodba. Nem gáz, viszont a japánok jó hülyének fognak nézni.:-))

Az is biztos, hogy good fun! Próbáljátok ki feltétlen. Ha kellőképpen balfaszok vagytok, legalább annyit fogtok sírva röhögni mint mi.

11 komment

Szállodakeresés a Shindzsukui dzsungelben II. rész

2017. augusztus 05. 17:31 - határonkivül

Élmények és kalandok Japánban

 

dsc_0043_1.jpg

                                                                           A bázis Shinjukuban          

Onnan folytatom, hogy vonatra szálltunk és úton voltunk megtalálni a szállodánkat az ismeretlenben. Konkrétan Tokióban , Shinjuku /Sindzsuku/ városrészében a Washington Hotelt.

Volt térképünk, meg minden ami egy óriáslabirintusban kellhet. A többnyire japán nyelvű feliratok persze nem könnyítették meg a dolgunkat. Elképesztő méretű pályaudvart kell elképzelni. Több mint 200 be - és kijáratot számlálhatunk meg. Az egyik legfontosabb közlekedési csomópont Japánban. Van itt összeköttetés mindennel, városi, elővárosi vasút és metró vonalakkal.Területe alapján a második legnagyobb pályaudvar. Nem sorolom fel hányféle vasúti társaság van itt jelen és hányféle irányban közlekednek.Ezer...

800px-rush_hour_at_shinjuku_04.JPG

Szóval ez fogadott bennünket.

  /Visszatérve egy mondattal a hosszú repülésre, cigisként elképzelni nem tudtam, hogy fogom kibírni a 13 órás utat bagózás nélkül...Miután landoltunk, csak akkor fedeztem fel, hogy a gépen egyszer sem jutott eszembe a cigi..Szuper, nem ?! /

"Őt" kerestük tehát, a washingtoni szép, fehér óriást. Csak 25 emeletes volt, nem tűnt egyszerűnek megtalálni a 40-50 emeletes kockatornyok között. 

dsc_0044_2.JPG

dsc_0022_1.jpg

Sosem gondoltam volna, hogy ha ilyen magasra felnézek, megtántorodok és megszédülök....

dsc_0080_1.jpg

   Szóval...Egy biztos. Valami überbrutál módon szervezett, modernizált és karbantartott itt minden. A tisztaság pedig a felsőfok felett magasan. Csillog villog minden, szemét sehol. Sőt még szemetes sem. Meg csikktartó sem. Mert nem lehet cigizni, szinte sehol...Ja, de, az éttermekben,vonatokon IGEN! Hehe. Mekkora kontraszt már.Félelmetes teljesítményű elszívók vannak a cigi füst eltüntetésére. Magamban jókat röhögtem, hogy ülünk az éttermekben,bárhol, én cigizek és a mellettem ülő asztalnál meg vígan kajálnak, a cigifüstömből egy szemernyit sem éreznek. Pontos, precíz elszívórendszer, hight-tech ,gondolva mindenkire.

dsc_0046_1.jpg

Például itt egy kép arról, hogy hol lehetett hivatalosan, előírás szerint cigizni. A szálloda háta mögött, a hátsó kijáratnál.Méterre pontosan meghatározva, táblával elkerített részen. A képen 2 személy ül a bokrok melletti kőfalon...Na az TILOS!!! Ott is volt a tábla mellettük! De ők mégis..na ez hatalmas rendbontásnak számított...

De ne menjek már ennyire előre....Jajj..annyi minden van ami cikázik a fejemben..csak el ne felejtsem őket..

Szóval, megérkeztünk, a térképen belőttük merre van a szálloda, légvonalban egyenesen a pályaudvartól , talán 10 perc sétára. Persze volt nálunk két kézi bőrönd, meg két nagy 23 kg-os . Ezeket húzni-tolni tudtuk...De nem ez volt az igazi nehézségünk, hanem eldönteni melyik kijáraton /észak, dél, kelet, nyugat / menjünk ki, hogy arccal legyünk a cél felé.....10 perc böngészés után eldöntöttük...South, a déli kijárat kell nekünk. Szerencsére nem tévedtünk. De még a pályaudvar területén a föld alatt mennünk kellett jó sokat a vágánytól a déli kijárat felé. Mentünk lábon, mozgólépcsőn le és fel, szinte biztos voltam benne, hogy nem jó az irányzék. Szerencsére magunkhoz vettünk egy nagyméretű tolható poggyászkocsit. Rátettünk mindent, 60 kg biztos volt rajta. Mozgólépcső előtt épp tanakodtunk, hogy szedjük le és rakjuk fel őket úgy, hogy közben fejre ne essünk és a bőröndök se éljenek önálló életet messzire szaladva tőlünk.....Hát gondolkoztunk rendesen...Erre odalépett hozzánk egy kedves 60 év körüli japán hölgy,gondolom vasúti ügyelő /minden 3 méteren állt egyébként egy egyenruhás alkalmazott irányítva a nem kicsi forgalmat/, egyenruhában, szoknya blúz, merev, fegyelmezett, nem túl csinos, de ropogósra vasalva.....Angol tudás zéró, de elkezdte magyarázni kézzel-lábbal, hogy hagyjunk mindent a kocsin, lépjünk rá a mozgólépcsőre magunk előtt tolva a marha nagy trollit....fogta és mutatta és tolta rá a mozgó első lépcsőfokra.....Gondoltam atyaúristen, le fog borulni az egész, nem lehet egy ekkora kocsit súlypontozni a kerekeivel az első szétnyíló lépcsőfokra.....de kitartott, magyarázta, mutatta, hogy nyugi..........Jesszusom, én betojtam mi lesz itt.....de már rajta voltunk.....és újra betojtam....a lépcsőfokok felvették a kerekek magasságbeli pozícióját......és stabilan állt és haladtunk..minden rendben, tökéletesen biztonságban.....Mire észbe kaptunk, hogy mondunk neki egy "arigatót" /japán köszönöm/ már oda is voltunk ....Kész voltam, röhögtünk mint a gyogyósok, hogy ilyen niiiiiincs!!!!! Ez meg hoooogy a p......ba?

Utcára kiérve ez a kép fogadott bennünket.  A pályaudvar bejáratánál az első "kis" kereszteződés délután 5:30-kor.

dsc_0057.JPG

dsc_0043_1.JPG

dsc_0049.JPG

dsc_0050_1_1.jpg

Láttam egy fekete csili-vili taxit, a visszapillantó tükrök krómozottan fényesek, mint a 'Salamon töke elöl a motorház oldalán, mint az amerikai elnök kocsiján. A sofőr hófehér kesztyűben, egyenruhában, tányérsapkában, egyenes háttal előreszegezett tekintettel. A kocsi tiszta mint egy steril kórházi szoba....erre mit látok?! A hátsó ülésen egy fiatal csaj ül, kezében persze mobil a szája előtt meg hófehér szájmaszk!!!!!! Mi a sz....gondoltam , ugyan miért? Ennél patikább helyen már nem ülhetne...Egyébként utunk során jellemzően sok volt a szájmaszkos japán ember. Nők és férfiak. Valaki azt mondta, hogy a nők féltik a bőrüket a naptól...na de akkor mi van a férfiakkal ? Megkérdeztük japán barátunkat itt. Azt mondta, ez általános személyi higiéniás szokás. A szmog ellen, a por ellen, a járványoktól való félelem miatt, a megfázás miatti betegségek ellen védekeznek vagy próbálják elkerülni a munkahelyi mulasztást amit itt nem nagyon tolerálnak..és akkor még nem beszéltünk az allergiásokról, akik nagyon nagy számban vannak.

dsc_0054.JPG

Kicsit lassan haladtunk, mert én lépten-nyomon megálltam. Konkrétan bámulni. Sok volt ez nekem, sűrű, tömény, túl mozgalmas, túl hangos..tooo much!! :-)

dsc_0055.JPG

Aztán a szállodához érve még néhány gyors kattintás

dsc_0127.JPG

dsc_0118.JPG

dsc_0119.JPG

dsc_0122.JPG

Majd figyelmesen nézzétek a járdák és az utak, járművek tisztaságát. Szóljatok, ha találtatok valami rém koszosságot.

dsc_0129.JPG

A taxik közül pedig most épp egy zöld

dsc_0116.JPG

Ekkor már szerda délután 7 óra volt. Kedden indultunk 1 órakor otthonról, szóval kezdtem rendesen szétcsúszni...ideje volt nyugovóra térni és átaludni majdnem másfél napot.

Hamarosan jövök vissza.

 

8 komment
Címkék: Japán Shinjuku

' Arigato' Japán I.rész

2017. augusztus 03. 17:37 - határonkivül

Nagy, kövér köszönöm a felkelő nap országának amiért hét fantasztikus napot tölthettem el ezen a távoli,különleges szigeten.

dsc_0050_1.jpg

  Kronológiai sorrendnek megfelelően, naplószerűen fogom leírni, hogyan éltem meg életem első 'óperenciántúli' kirándulását. Miután nagy izgalommal készültem / több okból is kifolyólag / és mert nagy hatással is volt rám, elnézést kérek ha túl részletes lesz ez a beszámoló. /Célom elsősorban magamnak,családom tagjainak megőrizni örökre, ezt a képekkel megtűzdelt utazást és beszámolót. Remélem majd az unokáim is -ha lesznek majd- élvezettel fogják olvasni , merre járt a "szédült" nagyanyjuk./ A beszámolómban csak a saját fotóim lesznek benne, néhány majd nagyon gyenge minőségű lesz..de vállalom a kritikákat is. Igyekeztem minden érdekes pillanatot elkapni, néha tényleg nem volt idő a kamerát vagy a telefont beállítani.

Mint például ezt..a felszálláskor a Boeing 787-9 Dreamliner fedélzetén.

dsc_0001_14.JPG

 Mielőtt valóban belevágok a japán "lecsóba", szeretnék néhány apró dologról említést tenni azoknak, akik nem ismernek de olvassák a blogomat.

Lassan 5 éve élek és dolgozom Angliában fodrászként. Egyedül jöttem ide majdnem 50 évesen azzal a tervvel, hogy gyökeresen megváltoztatom az életemet és megteremtem magamnak a lehetséges legnagyobb anyagi biztonságot. Sikerült. Nagyon keményen dolgoztam. Két lakást fizettem az itteni fizetésemből, évente 3-4 alkalommal utaztam haza szabadságra. Megteremtettem magamnak egy csinos és biztos hátteret otthon.Megvettem magamnak mindent amire vágytam és nem sanyargattam magam a 20 pennys, este leértékelt szendvicsekkel vagy olcsó ennivalókkal. Mindezek mellett csinos kis összeget  sikerült félreraknom. Ez nagyon fontos volt számomra. / Hazautazásaim során sokszor találkoztam vagy utaztam együtt sok éve Angliában dolgozó magyarokkal. Például 12 éve egy londoni ,nagy, plasztikai sebészeti klinikán dolgozó nővérkével majd egy 8 éve itt élő házaspárral gyerek nélkül..és még sorolhatnám. Beszélgetéseink alkalmával kiderült, hogy nincs egy fillér megtakarított pénzük sem. Nekem ez nagyon furcsa volt.Tapasztalatból tudom, hogy itt nem nehéz félretenni,legalább is könnyebb mint otthon..persze csak ha valaki akar. Számomra a biztonság a legfontosabb. Főleg egy idegen országban. Soha nem tudhatjuk mi történik velünk. Bármi váratlan...betegség, váratlan változás esetleg extra kiadások...Itt nincs kihez fordulni, nincs kitől kérni...emlékszem a nővérke pl. szemüveges volt és nagyon óvatosan törölte meg a lencsét, mert az otthoni szabadsága alatt eltörte a bal szemüvegpálcát és hevenyészve ragasztotta össze az apukája. Azt mondta, az új szemüveg lesz vagy 200 font de most egy darabig nem tudja megcsináltatni, mert nincs pénze...majd gyűjt  -persze, biztos nem volt gond neki, 3x annyit keresett a magánkórházban mint én- de én tuti megőrülnék ha nem lenne félretett pénzem.....Just in case'.../

Szóval..csak azt akartam mondani, hogy aki próbálja kitalálni, honnan volt nekem erre pénzem  /szerintem tök jó fej vagyok, mindig gondolok másokra, mint pl. most, azokra, akik azonnal elkezdtek a zsebemben turkálni /

depositphotos_41863221-stock-photo-hand-is-showing-a-fig.jpg

/depositphotos.com/

Hát innen. 

2017.július 25.kedd 15:45 pm, London Heathrow Terminál 5

Kezdjük azzal, hogy mint külföldi vendégmunkás általában a London Luton reptér látogatója vagyok rendszeresen, mint törzskönyvezett Wizzair utas. Nos! Már ezért érdemes volt felébredni, látni Európa és a világ harmadik legforgalmasabb repülőterét. Nemzetközi utasforgalom szempontjából, beleértve az átszálló utasokat is, a világon a legnagyobb . Én meg még sosem voltam itt, úgyhogy tátottam a számat rendesen a méretektől. Minden rendezett, átlátható, magas szinten modernizálva,még egy tapasztalatlan utazónak is könnyű eligazodást biztosít. Beleértve a reptéri személyzetet is. Hihetetlen volt látni, mennyivel magasabb szintet és minőséget képviseltek az itt dolgozók. Mindenki elképesztően kedves, mosolygós, segítőkész, olykor humoros, vicces, közvetlen. Ellentétben a 'Lutonos' grumpy, durcás, savanyú, hanyagul kinéző és hanyagul is beszélő alkalmazottakkal. Őszintén megmondom, a hosszú út miatt szorongtam rendesen, de miattuk máris jobban éreztem magam. Valami hihetetlen pozitív kisugárzásuk volt, ami nagyon jól jött....tulajdonképpen, nyugodtan mondhatom, képletesen "összefostam" magam mindentől../előbb a hosszú út miatt, másodszor a repülési fóbiám miatt ,-13 óra a levegőben és nyilván nem fog elromlani a repülőgép, na persze, nem hát-..és végül a reptértől. Mellesleg az 'összefosás', úgy mint konkrét történés később baromi jól jött volna, mert 1 hétig horrorisztikus szorulásom lett...gőzöm nincs mitől, talán a sok hal, a nagyon különböző kaják, a sok csodálkozástól elfelejtettem vagy nem értem rá inni,  vagy csak fóbiám lett a szupermodern klotyóktól...ezt már sosem tudom meg!! U.I. Tegnap este itthon végre...!!!

Várjuk a British Airways  BA5  Boeing 787-9 Dreamliner indulását. Check-in rendben megvolt,nagy bőröndöket leadtuk, az enyémben persze benne volt a fél ház. A reptérnek imádtam minden percét. Úristen! Özönnyi ember, több száz járat indul és érkezik ötpercenként, dübörögtek a nagy 'madarak' felettünk.Iszonyat lázban égtem, azt sem tudtam hova nézzek, Ezerféle arc, nemzet, ruhák, mint egy nemzetközi életképes divatbemutatón...Szalmakalapos, hófehér vászonruhás 60-as szőke hölgy, a kalapnál is nagyobb napszemüvegben, gondoltam ő már jön valahonnan,  Honolulu vagy Thailand..mert napbarnított bőre kiabált...de az is lehet, hogy indult, láthatóan stílusosra vette...peruiak, poncsókban, gitárokkal, nádsípokkal, brazil sportolóknak kellett utat adni , mert para-olimpikonok voltak tolókocsikban, civil ruhás ' amerikai katonacsajok egy csoportja / a jelvényük azért fel volt tűzve /, sorolhatnám vég nélkül...Villogtam mint a pereces és mondogattam magamban, atttyaúúúúristen, ez kurvajóóóóó! :-)

Beszállás előtt ettünk még egy jó kis lazacos-kagylós-mittomén milyenes' puccos-reggeli-ebédet.

dsc_0002_5.JPG

dsc_0003_2.JPG

Na igen, amiről fontos beszélnem, az a repülési 'limitem'. Maximum 2,5 óra.....Volt! Eddig! Most aztán fel kellett vérteznem magam mindennel. A pontos információk szerint a repülés 12 óra 30 perc Londonból a tokiói Narita Airportra. 

dsc_0001_7.JPG

 

dsc_0001_14_1.JPG

dsc_0001_17.JPG

Szóval repülünk úgy vagy 4 órája már, előttem a műholdas monitor dugig zenével, jó filmekkel, játékokkal és még annyi mindennel. Millió gomb, nyomkodom őket mint az állat ezerrel, baromira tetszik. A gép tele utasokkal, mindenhonnan. Szuper kényelmes ülések, extra szerviz, kaja-pia-olimpia..mondanám...de tényleg. Az ablak nyomógombbal sötétíthető, van rajta vagy 8 fokozat..ezt is nyomkodom. A szárny mögött ülünk, én az ablaknál. A felszállás hibátlan volt, néztem a hatalmas szárnyat a rajta fel és lecsukódó részeket a navigációk közben. Messze magasan repültünk követve a föld gömbölyűségét, utólag olvastam el, hogy egyes légitársaságok és országok, Oroszország és Korea miatt kiemelten nagy kerülővel közlekednek, a legbiztonságosabb légi folyosón. /Múlt hét pénteken az Air France egyik gépe 366 utassal a fedélzetén 10 km közel repült pont akkor és ott, ahol Korea ügyeletes heti rakétája Japán északi szigete, Hokkaidó közelében japán felségterületű vizekbe csapódott be./ Így aztán amikor elhagytuk Európát , majd Svéd-Norvég és Finnországot, csodálkozva láttam, hogy nagy ívben felfelé kanyarodunk a térképen Oroszország északi része felé. De most már tudom, miért nem megyünk egyenesen!!!...Rárepültünk a Bárensz-tenger vonalára és majd csak amikor elértük Szibériát , csak akkor egyenesedett  kissé a repülési vonalunk. De akkor is kitartóan Észak-Szibériában repültünk közel 6000 km-t. Szóval volt még hátra 8000 km, közel 8 óra a levegőben. -50 fok van odakint, beléptünk Szibériába Kaniuskaya-Tundra felett.Kezd sötétedni, a nap már csak a jobb szárny csúcsát nyalogatja. 8:10 pm van.Most vitték el a vacsora maradékát épp, a derekam szarakodik, bent van már 2 fájdalomcsillapító. Kaptunk 2 kispárnát, plédet, fejhallgatót, szemellenzőt, mindent a kényelemhez. ja és sok-sok bort, vöröset-fehéret, kávét, whiskyt, rengeteg vizet és gyümölcslevet szolgálnak fel. Persze minden benne van a a jegyárban. 

Megettem mindent!! Teriyaki csirke, zöldségkörettel,rizzsel, bor, narancsos csoki, hideg saláta előételként, sok víz és banán.A sztyuvik édesek, tündériek, érdekes, hogy nincs köztük csinibaba, mint a pinky Wizzairnél. Mindenki az idősebb generációból van, na és persze 2 idősebb férfi is van köztük.

Hosszú út...nagyon hosszú, rengetegen alszanak, én nem. Ahhoz túl izgatott vagyok. Nézek lefelé...Amit látok...Szibéria..még mindig, nagyon ronda, kurva nagy és egyforma...Fúúúúapuskám, nagyon durvaaaa...

20430026_1617363738274199_7595303534264266897_n.jpg

Hajnali 3:30 perckor landoltunk. Japánban az időeltérés +9 óra, hulla vagyok. A leszállás sima volt, tökéletes és biztonságos.Megérkeztünk Tokió Narita Airportra.

dsc_0001_20.JPG

/ ezt ne kérdezzétek miért nem áll egyenesen....kipróbáltam mindent, forgattam mindenfelé, akkor is így rakja fel /

dsc_0001_1.jpg

dsc_0009_1.jpg

Ezt még itt Angliában rendeltük meg angol-japán utazási irodától. Külföldi turistáknak ez kell, ha utazgatni akarnak a különféle japán vasúti társaságokkal . Japánban ez nem beszerezhető, beutazás előtt ennek meg kell lennie. 2 főre 500 font volt, de megérte, mert majdnem minden vasúti társasághoz használható  korlátlan mennyiségű utazásra és távolságra . Legfőképp kell a Shinkansen szuperexpresszhez. De a reptéri JR irodában helyjegyet kell váltani, mert nem lehet akárhová leülni.

dsc_0002_1.jpg

Várjuk a csatlakozásunkat Tokió Shinjuku városrészébe...addig nézgélődtünk

dsc_0005_1.jpg

dsc_0006_1.jpg

dsc_0007_1.jpg

..és már a vonaton...valódi leather ülések, patika tisztaság, nano-tech tájékoztatás, számítógép mindenhol, basszuss ez nagyon jaj eddig..én meg 15 óra utazás után szétcsúszva :-)

dsc_0011_1.jpg

De legalább már nem kérdezem: "Ott vagyunk már ?" !!!

 

Folyt. köv

 

7 komment
süti beállítások módosítása