Local...

Bűvös szó ez itt Angliában, legyen szó kereskedelemről, szolgáltatásról, vagy épp a kultúráról. Valahol természetes és emberi is, hiszen a helyiektől veszed a zöldséget a farmer market-okon és a közeli szerelő jön, ha valami gond van. Én az utóbbiról, a "local" kultúráról és művészetről szeretnék írni.

Két hete jártam Hungerfordban, már akkor ki volt plakátolva és a Town City Hall hirdetőtábláján is kínálta magát a sok program a két hetes rendezvényről. Így hát szombaton - tegnap - célba vettem ismét a helyet. Természetesen bringával...

Noná!

A terv szerint irány a Chilton Foliatban lévő művészeti kiállítás. Ez Hungerford "után" néhány mérföldnyire van, az idő pompás, a táj gyönyörű, nyomom a pedált, szabadság, szerelem...! :-)

Chilton Foliat egy kis egy utcás falu, tradícionális házakkal és az elmaradhatatlan gótikus templommal...

Nos, az egyik ilyen házban van a kiállítás:

Persze ez nem olyan kis vityiló... hatalmas méretű hall, szobák, stúdió van berendezve kiállító teremnek, mintegy 120 alkotás... sőt még a konyhába is jutott! Na, az sem teakonyha... 

Kicsit építgettem a "kapcsolati tőkémet", a jelen lévő művészekkel eszmét cseréltem munkákról, tervekről, technikákról. Különösen David H Jones volt különösen kedves és érdeklődő...

Folytattam utamat a közelben lévő Littlecote House felé...

...ami kastélykorában kastély volt, ma hotel. :-) De semmi "idegeneknek tilos a bemenet", sőt tájékoztatókkal invitálják beljebb a látogatót. Meg egy műtehénnel... nem jöttem rá, miért...?

A website-on kívül kell-e ennél jobb reklám? A lovagszobába kérheted a pincértől a kávét, mindent megnézhetsz, találkozhatsz "hús-vér" viaszbábukkal - egyik terembe érve vissza is hőköltem egy pillanatra, - sőt ódon falak között pisilhetsz is ( a videó utolsó képkockája!) :DDD

A kastély történetének bemutatásán kívül egy termet szenteltek a kastély a világháború alatt betöltött szerepéről. Persze ők a győztes oldalon "végeztek", érthető módon büszkék. Bemutatnak relikviákat, s mivel töltötték az időt a katonák - vázlatokat készített egy kanadai tiszt, - vagy épp kártyáztak(!)... :DDD

A csatazajból a csendbe... A kastély kertje szépen rendezett, gondolom, nem csak egy kertész munkálkodik ott...

Még egy érdekesség (és senki nem áll oda!)

Meg pár biciklis dolog a kastély Craft Shopjában:

Visszaindultam Hungerfordba. Menetközben még beültem a chilton foliat-i templomkertbe rajzolgatni. Szeretem ezt a nyugalmat... a temetők csendjét (csak, hogy szokjam...! hehe... :-))) )

Sajnos, technikai malőr miatt le kellett mondanom a szombat esti programokról, a Cromwell Singers hangversenyéről és a Neil Diamond Trubute koncertről... amit pedig annyira vártam!

Pech!

Azért becsülettel hazatekertem :DDD

Vigaszképp egy kis zene. Neil Diamond:

2015. június 28. vasárnap >Ma az Irén és Levente keresztnevűek ünnepelhetnek vagy kaphatnak jogosan virágot , ajándékot. Mi, más nevűek pedig teljesen indokolatlanul ! 

1389 Rigómezei csata ünnepe

/forrás:sulinet.hu/

1914 A szarajevói merénylet.Gavrilo Princip szerb merénylő agyonlőtte Ferenc Ferdinándot és feleségét /Chotek Zsófia/.Az I. világháború kitörésének közvetlen politikai előzménye./ A merényletet egy másik kísérlet már megelőzte délelőtt, ezért megváltoztatták a delegáció hivatalos útvonalát, amit a sofőrök tévedésből elhibáztak és az eredetit használták./

/forrás:Magyar Történelmi Levéltár/ Néhány órával a merénylet előtt

                                 ....a merénylő , a nacionalista szerb diák                     /forrás : MTL /

1919. Megkötötték a versaillesi békét.

/forrás: origo.hu/

/Egy a témával foglalkozó történész szerint ez az esemény mélyen beleívódott a magyarokba.Véleménye szerint aki a két háború között elfogadta, az nagy bajba kerülhetett, de utána viszont imperialista "rögesztmének" számított még a gondolata is. /

"1920. június 4-én a Pesti Hírlap így kezdte a trianoni békeszerződés aláírásáról szóló cikkét: "Az aláírás nem belenyugvás." A címlapon tudósítást közöltek az előző napi úrnapi ünnepségekről is. "Az égből szállott szent kenyér, a magyarok Jézusának ajándéka hívott magához a kétségbeesés mélysége mellől. És amíg felzúgott a Tantum ergo, görnyedt, bús mellünkből már repült a szivünk föl, föl a menyország felé: élni fogunk, ha meg is öltek bennünket, föltámadunk". /forrás:Origo.hu Wirth Zsuzsanna írása/

1975 A brit slágerlistán első lett az angol 10cc /10 köbcenti/együttes I'm not in love című dala

Két hétig vezették a slágerlistát.1972-ben alakultak meg Manchesterben,1976 novemberében az együttes kettévált,Kevin és Godley duóként folytatták tovább pályafutásukat.

 1986 Emlékezetes búcsúkoncertet adott a Wembley stadionban a híres Wham együttes.

 /fotó:flickr.com/

1988 Megalakult a Postabank és a Takarékpénztár Részvénytársaság

1991 Megszűnt a KGST 

                      /fotó:meska.hu/  8 db KGST-s autócsoda :-)

                    /fotó:Mabeosz.hu/    Jó diákként még bélyeget is adtunk ki a 25 éves nagy jubileumra.

1997 Mike Tysont diszkvalifikálták, mert megharapta ellenfelét, Evander Holyfieldet.

   /fotó:kapanlagi.com/                                         

 "Nincs olyan bokszrajongó, aki ne ismerné Mike Tyson nevét. A legendás ökölvívóról mindent elárul közismert beceneve „A legrosszabb ember a Földön”. A hihetetlen ütőerejéről elhíresült Tyson 1997 június 28-án Las Vegasban az MGM Grand hotelben csapott Evander Holyfieldel. Mint ismert 1996 végén Holyfield a 11. menetben kiütötte „Iron Mike-ot”. A visszavágó botrányosra, pontosabban csonkítással végződött. A mérkőzésen Tyson többször is megharapta Holyfield fülét, sőt a harmadik menetben a kihívó egyszerűen kiharapott egy kis darabot a világbajnok füléből. Az emlékezetes „fülharapós” összecsapás után Tyson megindult a lejtőn, majd 2005-ben búcsút intett szeretett sportágának." /forrás:sport365.hu/

Kellemes vasárnapot mindenkinek.

Vasárnap igazi bringázni való idő volt. Felhős, nem túl meleg, de eső nélkül.

Egy teszt. Magamat és a bringámat is tesztelendő "leszaladtam" a tengerhez. A mindössze 64 mérföldnyire lévő Calshotot néztem ki, egy kis southamptoni városnézéssel egybekötve.

Kora reggel indultam. Vasárnap lévén még üres utakon. 5 és fél óra alatt kényelmesen leértem Southamptonba. Hangulatos óvárosi része van, a városfal maradványok, régi épületek ötvöződnek az újakkal. Szerettem.

A Tudor House:

A legtöbb régi épületben vendéglő, vagy kocsma üzemel...

Southampton egyik nevezetessége a SeaCity Múzeum, amelyben egy rendkívül érdekes, interaktív Titanic kiállítást láttam:

Hatalmas kiállítás, részletekig bemutatja a hajó minden szegletét, az építésének történetét és a tragédiát is...

A parancsnoki hidat ki is lehet "próbálni", a kormánykerék elfordításával a kép is változik. Sőt, még a kapitányi sapkát is fel lehet tenni, hogy Edward John Smith kapitány lehess egy rövid ideig...

Az élményt hanghatások is fokozzák, a gépház zajától a fedélzeten hallható hangokig. A tragédia hangjai átjárják az embert... szinte ott van... igazi katarzis...!

A múzeum történeti kiállítása nemcsak érdekes, de szakmai (kiállítás rendezési) szempontból is megragadó:

Csak egyet emelek ki: természtesen a kerékpárt! :-)

Az időszakos bemutatók közül éppen egy Dinoszaurusz kiállítást láthattam. A történeti része érdekes volt;

Az interaktív része inkább komikus... Elgondolkoztam, hogy a palaentológusok a csontozatból és a mai állatok felépítéséből nyilván következtetni tudnak a dínók kinézetére, de miért tulajdonítanak nekik ilyen artikulálatlan hangokat? Nem lehet, hogy szépen csiripeltek, vagy normálisan beszéltek??? :-) Gondolom, kell a nagy mérethez a "félelmetes" hang... de számomra ez akkor is mosolyogtató...

Maga a múzeum épülete is érdekes, nem a "megszokott" oszlopsoros, timpanonos épület, aztán kiderült, miért...

(az épület fel volt állványozva, így csak a tornyát mutatom...)

Szóval a múzeum funkció előtt, korábban a városi rendőrség épülete volt. Ez még nem lenne különleges, de az alagsori WC-k az egykori fogdák helyén kerültek kialakításra.

Southampton kikötőváros. S mint ilyenben, a hatalmas kikötőkön túl megtalálható a jellegzetes kaszinó-étterem épület is.

A városi látnivalók után áttekerve a Redbridge-en, tovább kerekeztem Dél felé, a tengerhez. Kis halászfalukon keresztül értem Calshotba.

A tenger!

Kis színes faházak,

...hullámtörő cölöpök...

...amiket a hullámzás és a sós víz kíméletlenül elfogyaszt:

Ez itt az "idő vasfoga"! :-)

 Ezt teszi a sós víz a vasbetonnal...

Bár vittem fürdőnadrágot, a helyi presszós néni lebeszélt az úszásról, mert az év ezen időszakában sok a jellyfish, azaz a medúza... Nem vagyok ijedős fajta, de az apálykor partra vetett példányok láttán valahogy nem éreztem késztetést közösködni velük... (a karórámat tettem mellé a méretek érzékeltetéséhez):

Visszafelé Hythe falucskában felfedeztem, hogy komppal is visszajutok Southamptomba. Külön érdekesség, hogy az apály-dagály jelenség miatt egy hosszú mólón kell bemenni a kikötőig, de kisvasút is kiviszi az utasokat:

A képen látszik a móló, olyan fél km-esnek saccolom:

Még várt rám egy 50 mérföldes út... késő este értem haza...