/kép:popsugar.com...nekem ennél gázosabb képeim vannak :-) /
Nem volt szokatlan látvány, ha munka után, este ez a kép fogadott a konyhában.Ez még egy lightosabb verzió volt.:-) Itthon ilyet sosem láttam, /persze,tudom, hogy egyes embereknél ez megszokott látvány/..nekem "ez volt az új a nap alatt"...Nos, sokszor feküdtem le üres gyomorral , sosem gondoltam volna, hogy eljön az az idő, amikor előbb idegen emberek szemetét kell eltakarítanom azért, hogy egy rántottát tudjak csinálni...........A külföldi munkavállalás témakörében erről valahogy nagyon kevés őszinte szó esik.
Amikor hazajöttem szabadságra az ismerőseim minden alkalommal megkérdezték tőlem, :-Na ,és milyen Angliában? Jó, igaz?- Na, ja.Kitűnő.
Egyedül, reggeltől-estig robot üzemmódra kapcsolva élni, dolgozni mint egy zombi, vadidegen emberekkel egy házban lakni, tusolásért, wc használatért sorba állni, enni vagy nem enni /mert este ,9,5 óra munka után már nem marad energia boltba menni , hazacipelni és este 9-kor főzni, másnapra, persze ha beférsz a konyhába/ fázni , vacogni, felfázni, május végén csizmában és pufi kabátban járni......Hát, 'lófasztmama. Akinek ez jó, az bizony hazudik, még önmagának is. /és ez nagyon nem úgy megy, mint amikor itthon élsz/
Flatshare
Tehát ez lesz az első fontos eldöntendő kérdés: Képes leszel-e így élni?
/saját kép/ Kilátás az ablakomból egy vidám napon..Az utca multikulti. India, Kína, Pakisztán, Nepál, Lengyelország,Ázsia egyéb,Afrika és pár magyar..angol 3, mindhárom drogos és full alkesz. Ezen a környéken 450 fontba kerül egy szoba.
Alkoholista lakótárs esetén is érdekes tud lenni az együttélés. Ki alkalmazkodik többet a másikhoz a csend és a béke érdekében? Ki fog lábujjhegyen járkálni délután 4 órakor , nehogy felébredjen 'Delirium Tremensz', mert ha igen, akkor aztán indul az állóháború....rúg, vág, csap, harap, mennydörög..
Drogos lakótárs esetén majdnem ugyanez a helyzet, mint feljebb vázoltam. Azzal a pici különbséggel, hogy a kandalló párkányáról szabadon lehet választani mit kóstolnál meg. Aztán amikor jönnek a hasonló haverok, barátok, kis piával megtűzdelve érdekes csendéletet találsz éjfélkor, amikor kinézel a nappaliba. Hullák vagy csak ki vannak ütve? Élnek még ?
/Szívdobogás, rettegés, félelem, közben "jajistenemmáraludnomkéneholnapreggelmeló"és mitkeresekénitt?/
Jobb esetben nem ütik ki magukat ennyire, viszont lakótárs barátai szabad rablógarázdálkodás folytatva, míg nem vagy otthon, meglátogatják a kulcsra nem zárható szobádat és némi ezt-azt magukhoz vesznek. Később mikor szólsz lakótársnak, ő megsértődik....Egyedül vagy , nincs aki segíthetne...
A teljes valósághoz azonban hozzátartozik egy nem elhanyagolható tényező. A PÉNZ. Én is azért mentem ki. Gyorsan , sok pénzt keresni. Nem kirándulni, nem letelepedni,nem világot látni, hanem dolgozni.Tudtam, hova megyek, tudtam , mi vár majd rám. Azt is tudtam,hogy mennyi és milyen fajta áldozatot kell hoznom majd.Azonban feltétlenül hozzá kell tennem egy igen fontos kiegészítést.
Egyedül csináltam végig 2 évet. Barát, barátnő,rokon,férj, partner nélkül. Teljesen EGYEDÜL. Autó nélkül. Pénzt gyűjteni mentem ki. E-cél érdekében nagyon sok mindent fel kellett áldoznom, mert tudtam,hogy egyedül, nagyon behatárolt idő keretem lesz. Konkrétan annyi, ameddig mind fizikálisan, mind mentálisan bírom az iszonyatos monoton terhelést. Mert nem volt oldás és kötés. A terhelés - pihenés egyensúlyáról nem beszélhettem az élhető élet szempontjait illetően. Teljesíthető, valameddig......
Ezt fontos hangsúlyozni, mert a mindennapokat, a lehetőségeket, a közérzetet lényegesen meghatározza, hogy van-e melletted támasz, segítség, vagy lelki társ, akihez bizalommal fordulhatsz, amikor úgy érzed, hogy nem bírod tovább....
Az elmúlt 4 évben rengeteg kivándorlással foglalkozó blogot olvastam végig, külföldön élő magyar családok életéről láthattam leírásokat, vallomásokat . Ezekhez ha hozzáteszem a saját, cseppet sem objektív tapasztalataimat, azt látom,hogy a legritkább esetben találtam olyan sztorit, ahol valaki teljesen egyedül csinált volna végig hosszabb időt. Főleg nem nőként, és nem az én korosztályomból.Tehát nyugodtan kijelenthetem,hogy az én történetem egyáltalán nem tipikus.Mert ezt nagyon kevesen vállalják fel . Sokkal tipikusabb az, amikor a kezdeti időszakban kimegy a házastárs /ált.a férfi/, az erősebb , előkészíti a terepet és utána megy a család pár hónap múlva. Ezekről az időszakokról, valahogy sosem olvastam halleluja hangulatú beszámolókat, sokkal inkább születtek őszinte hangú írások arról, hogy mennyire nehéz ezt az időszakot átélni, végigcsinálni. Még férfiaknak is....
Másik nagyon fontos dolog. Nem kell mindent elhinni, amiket ezzel kapcsolatban olvasol internet szerte. rengeteg a ferdítés, parasztvakítás, nagyon sok az 'egyszerűagyújómunkásembör', aki már egyenesen a Kánaánról beszél,mert futja neki SportDirect cuccokra, Primarkból öltözik /mindkettő kritikán aluli minőség, a legalja a minőségnek, kb. olyan mintha itthon mindent a kínaiaktól vennél meg/ de Tescóban,Aldiban, Lidlben, szerzi be a minőségen aluli élelmiszereket és egyéb szükséges dolgokat. Tulajdonképpen ugyanazt csinálják, mint itthon. Spúroskodnak, számolgatnak, filléreznek, csóringerek kint is mint itthon, előrépésre semmi remény. Maradnak bevándorló rabszolgák. Kivétel az a szakmai kör, aki magasan kvalifikált minden szinten.Nyelvtudásban perfekt, vagy felsőfok, szakmailag pedig a keresett és jól eladható kategóriába tartozik. /IT, orvos, mérnök, olaj, gáz, pénzügy stb/.Betanított munkásnak, szakmunkásnak ne legyenek illúziói.
Tehát, a lényeg , amit szeretnék hangsúlyozni az, hogy fényévnyi különbségek vannak a dolgok és szituációk között. Az első leglényegesebb különbség abban rejlik, hogy EGYEDÜL vágsz neki vagy TÁRSSAL, CSALÁDDAL?! / Mert ezekről két teljesen egymással ellentétes könyvet kellene írni./ A második pedig abban, hogy milyen szakmával rendelkezel, a harmadik legfontosabb, hogy milyen szinten beszéled az adott ország nyelvét,
Viszonylag valós képet fest le egy László nevű kommentelő egy határátkeléssel és külföldi munkával foglalkozó blogon. Általános tudnivalók és jó tanácsok , azoknak akik elhiszik , a "kolbászt".
"Sziasztok! Én szinte nyelvtudás nélkül jöttem Angliába és szeretnék veletek megosztani néhány dolgot ami segíthet a bátrabbaknak a kezdésben. Előre leszögezem a nyelvtanulást nem lehet megúszni ha csak nincsenek itt rokonaid vagy nem csöppensz bele egy olyan összetartó közösségbe mint az indiaiak vagy az arabok közössége! Ha nyelvtudás nélkül belevágsz akkor soha ne válasz nagyvárosokat kezdésnek, mert ott akkora a munkavállalói konkurencia, hogy nem sok esélyed marad. Válasz közepes nagyságú várost. Kezdetnek mindig keress helyi munkaközvetítő irodát, mert ők ugyan nem fizetnek sokat, de nem is csapnak be. Legyél mindig megértő és udvarias, soha ne feledd, hogy te itt csak vendég vagy. Mindig fogadd el amit ajánlanak és soha ne keress kifogást. Ha úgy érzed valamivel becsaptak akkor csak nagyon udvariasan közöld. Nem baj ha nem tudsz nyelveket de nélküle sok nehézséggel kell szembenézned. Tanulj minden szabadidődben és amit megtanultál azt használd! Ne indulj el pénz nélkül és mindig legyen annyi tartalékod amiből akár 3-4 hónapig is kihúzhatod munka nélkül.Számolj a lakhatási költségekkel is, ne csak a kajával. A fizetésedet ne éld fel, spórolj és csak azt vedd meg amire igazán szükséged van. Ne ijedj meg ha esetleg időközönként nem akad munka, jelentkezz rendszeresen az ügynökségednél, hogy lássák, dolgozni akarsz és számíthatnak rád. Ha tervezed, hogy külföldön fogsz dolgozni akkor már most vegyél egy nyelvkönyvet és kezd el olvasgatni, ne hallgass azokra akik azt mondják, hogy ráérsz odakint megtanulni és azt se hidd, hogy egy- két hónap alatt bármit is megtanulhatsz, mert egy nyelvet évekig kell tanulni még az alapszinthez is, de nincs ok pánikra! Ne égess fel magad mögött mindent, hogy legyen hova visszamenni ha valami nagy baj történik. Legyen aranytartalékod amit csak akkor veszel elő ha haza kell utaznod. És ide a végére a legfontosabb: NE BÍZZ MEG SENKIBEN! A lakótársaiddal csak a békesség és együttélés szabályait betartva tarts kapcsolatot és soha ne beszélj pénzről, tartsd a bankszámládon. Ne menj bele semmilyen ürüggyel abba, hogy a nevedre írjanak bármit is. Ne hidd, hogy mindenhez kell az aláírásod, sokszor elég csak a személyes adataid, szóval csak óvatosan ezek használatával!" /copy by kulfoldimunka.co/
Témazáróként pedig idéznék egy kedves kommentelőtől, akinél jobban én sem tudnám megfogalmazni mondanivalóm lényegét:
..."Mi nemrég költöztünk haza.Én például sosem írnék arról hosszú oldalakat, hogy milyen jó itthon. Egyszerűen csak élvezem, hogy jó. Nekem. Ha másnak nem, hát akkor nem. Mondjuk nekem máshol sem volt rossz, de ez már inkább a személyiségemből fakad. Azt már régen megfigyeltem, hogy nemcsak a kintiek ferdítik el a kinti valóságot, hanem a hazaiak is a hazait. Ezért van sokszor olyan érzése az embernek, hogy ott minden nagyon jó, itt meg minden nagyon szar. Aztán erre jön rá még egy lapáttal a firkászok által kreált hírérték nélküli hír, ami csak arra jó, hogy hergeljék az embereket...." / https://megnevelo.wordpress.com/.
hamarosan folytatjuk.....
