Felhívás minden tisztességes, jóérzésű emberhez.

/szerző:Quercus erdész, készült:2015.november 14. /

"A mai nap a gyász napja. A mérhetetlen düh, és a végtelen szomorúság napja. Megint legyőztek bennünket. Megint ellenünk fordították az Isten igéjét: szeresd felebarátodat. Megint föl kell tennünk a kérdést: mik akarunk lenni mi európai emberek. Mi mindnyájan. Barmok, akiket bárki, bármikor vágóhídra hajthat, egy magát megvédeni képtelen civilizáció polgárai, akik harc, küzdelem nélkül, önként menetelnek a pusztulásba, vagy.....

Vagy élni akarunk. De ehhez először föl kell ébredni. Ehhez előszór meg kell érteni végre, hogy a liberalizmusnak vége. De ha nem térünk észhez, a liberalizmus a haláltusájában bennünket is a pusztulásba ránt. Ezért drasztikus lépésre kell elszánni magunkat. Minden európai polgárnak együtt, egyszerre, összehangoltan. Le kell kapcsolni a liberalizmust a lélegeztető gépről! Azonnal. Forradalom kell. Európai léptékű forradalom. Le kell számolni az európai politikai "elittel". Azokkal, akiknek a lassú, de biztos pusztulásunk köszönhető. Akik évek, évtizedek óta azt hazudják nekünk, hogy a mi érdekünkben tevékenykednek, miközben csak a saját, és kitartóik, gazdáik érdekeit nézik. Akik megjátsszák, hogy megrendülnek a ártatlan emberek értelmetlen halálán, de eközben semmit nem tudnak, akarnak tenni, hogy ezeket a vérengzéseket megakadályozzák. Mert ezekre nem liberális választ kell adni. De ők csak ilyet ismernek. Alkalmatlanok még arra is, hogy áramot vezessenek, nem hogy országokat, vagy Uniót.

A saját kezünkbe kell venni a sorsunk irányítását. A felebaráti szeretet, a Krisztusi irgalom nem egyenlő az öngyilkossággal. Meg kell védeni magunkat, ha kell erő alkalmazásával. Aki az életünkre tör, annak nincs kegyelem. Az iszlám az életünkre tör. Ezért ki kell takarítani Európából. Amíg azzal foglalkozunk, meg ne sértsük őket, amíg az a szempont, hogy nekünk befogadóknak kell lennünk, amíg a saját fajtájuk nem segíteni akar rajtuk, hanem mecseteket építeni Európában, hogy onnan irányítsák a lemészárlásunkat, na addig a biztos pusztulás a jövőnk. 

Lehet ezeken a dolgokon töprengeni, tépelődni, de azok, akik az életünkre törnek, nem várják meg, mire jutunk. És minél tovább elmélkedünk, minél később értjük meg, hogy föl kel emelni a fejünket, hogy föl kell vennünk a kesztyűt, hogy küzdenünk kell az életünkért......na annál kisebb lesz az esélyünk a győzelemre. 

De mint mondtam, mai nap a gyász napja. Kérek mindenkit, este gyújtson egy szál gyertyát, egy mécsest az ártatlan áldozatok emlékére. Fogadja be őket a Jó Isten a Mennyeknek Országába. "