A Tokyo Metropolitan Government Building 243 méter magas és 48 emeletes. A harmadik legmagasabb szerkezet Tokióban.Csütörtökre ennek a toronynak és a környékén lévő Shinjuku Chio Parknak  a meglátogatása volt a terv.

    Ez azonban csak pénteken történt meg. Mert az előzetes tervektől eltérően a csütörtököt ájulás szerűen végigaludtuk. Később tudtam meg, az okot, úgy hívják "jet lag".

/ Gyors időzóna átlépésnek is hívják, ..."Az időzónák közötti utazás során a test biológiai órája nem lesz szinkronban a célállomás helyi idejével, mivel a nappali világosság és az éjszakai sötétség váltakozása eltér attól, amihez hozzászokott: a test természetes ciklusa felborul, hiszen azok a ritmusok, amik az étkezés, alvás idejét, a hormonális szabályozást, a testhőmérséklet változását kontrollálják, többé nem felelnek meg a külső környezet stimulációjának, néha még egymásnak sem. Amennyiben az utazó személy szervezete nem tudja azonnal újraszabályozni ezeket a ritmusokat, jetlaget tapasztal meg.." copy from Wikipédia. /

  Vettünk egy gyors vacsorát a szálloda 25. emeletén lévő étteremben, majd a hosszú utazás és a temérdek élménytől bezsongva álomba zuhantunk. Egészen másnap /csütörtök/ délután fél hatig.

Pont azon a helyen ültünk szemben az ablakkal,amiről egy képet már a szálloda prospektusában megcsodáltunk 

Itt:

/foto copy from: www.washingtonshinjukuhotel.jp /

..és ezzel a látvánnyal ültem szemben...hát mit mondjak..egyszerűen...bocsánat, de...konkrétan beszarás volt..

/foto copy from: www.washingtonshinjukuhotel.jp /

Hétköznap este úgy tűnt egész csendes az éttermi élet egyes helyeken.

A boros polc viszont teljesen tele volt szuper minőségű borokkal a világ minden részéről. Egyébként a bor az egyik legdrágább ital Japánban. A legegyszerűbb étteremben elfogyasztott pohár bor ára 500-600 yennél kezdődött. /1000 yen=2500 ft/ 

   Miután megérkezésünk után holtfáradtan elfoglaltuk a szállodai szobát, ami  "semi" duble room volt normál helyett. Konkrétan ez azt jelentette, hogy megmozdulni sem volt helyünk. Volt egy szuper, kényelmes, hatalmas 2 személyes ágy, tv, légkondi, kis hűtő, hajszárító, külön wc és fürdőszoba profin felszerelve. Lepakoltuk a nagy bőröndöket, kézitáskákat és röhögve konstatáltuk, hogy ha egyikőnk szeretne valamit csinálni a szobában a másikunknak az ágyon kell dagonyázni addig, mert talpalatnyi hely nincs.

...a szobánk....a képen jóval nagyobbnak tűnik mint a valóságban volt

A foglalásban normál, dupla szobát foglaltunk a BA-től, meg is kaptuk a visszaigazolást és a fényképet .Ez a szoba viszont nem a mi európai méreteinkhez készült, ellenben a matchbox méretű japán szállóvendégeknek pont passzolhatott . Írtunk is rögtön egy e-mailt a BA kapcsolattartójának kissé durcás hangvétellel .Azután gyors környezettanulmányt csináltunk.

A fürdőszobánk és...a tapsviharral fogadott Shiseido termékek , sampon, balzsam, testápoló, arcmosó . Gondoltam ez lehet maga a mennyország.

 Az előzetes olvasmányaim alapján nálam kiemelten a budi volt hangsúlyosabb. Felfokozott kíváncsisággal vártam a valódi megtapasztalást.

Az utazási felkészülés során számtalan  fényképet láttam a japán "okos" wc-ről. Ijedten láttam, hogy nekem, az IT analfabétának a kettőnél több nyomógomb majd nagy kihívás lesz. Úgy is volt. A várt csúcstechnológia arcul csapott, természetesen. Millió, különböző funkció gomb az ülőkén körben,  minden kényes vagy kellemetlen szagra,szükségletre /hasmenés, hangos pukizás, szelesebb produkciók/ , hanghatásra ott volt a megfelelő megoldás . Volt ahol lehetett választani a különböző zenei műfajokból is. Választható volt a víz hőfoka és a vízsugár erőssége is alvázmosás esetére. Az ülőke hőfoka is állítható volt.  A videón és a következő képeken láthattok néhányat az egyszerűbb fajtákból, amikkel volt szerencsém személyesen  is találkozni.

...ennél a klotyónál például végignyomkodtam minden gombot, az összes kombinációban, majd meghúzgáltam, tologattam minden kiálló kart...semmi.:-))  Egyetlen egyet hagytam ki, így utólag elég szembetűnőnek mondható. Az ülőke háta mögött, balról egy 8 cm hosszúságú krómosan fényes kis kar. Na az volt az amit kerestem és persze nem találtam meg....Egyáltalán nem lepődtem meg ! 

Egy szó mint száz, klotyóra mindig nagy izgalommal mentem. Mit mondjak, tényleg tetszett, az utolsó napokra egész belejöttem a gombnyomogatásba.

/ Igazán nagy dolgokat sajnos nem tudtam kipróbálni, mert valahogy a cucc "megszorult" bennem. Az Isten se tudja miért, de igazzá vált a mondás, hogy egy zabszemet se lehetett ......khm, szóval értitek...nem részletezem! Viszont az első este amint hazaértünk Angliába, minden szerencsésen megoldódott. / 

     Ott tartottam az elején, hogy megyünk a Tokió Közigazgatási Toronyházba.Néhány érdekes tudnivaló a Wikipédiáról.

 "A Tokiói Közigazgatási Torony (東京都庁舎 [Tōkyō-to Chōsha]) egy 242,9 méter magas torony Tokió Shinjuku nevű kerületében. Ez az épület szabályozza nemcsak a 23 kerületből álló központ, hanem a Tokió egészét alkotó városok és falvak közigazgatását. A torony nem egy épület, hanem három részre osztható: A legmagasabb és legkiemelkedőbb a 48 emeletből álló főépület. A torony két részre szakad a 33. szinten. 3 szint a föld alatt van. Az épület alakja egy mikrochipre emlékeztet, ezzel hódolva az iparágnak, amely Japánt világgazdasági hatalommá tette.^[1]

A másik két épület a 8 emeletből álló "Tokyo Metropolitan Assembly Building" (egy emelet a föld alatt van) és a 37 szinttel rendelkező (három a föld alatt) "Tokyo Metropolitan Main Building".

A toronyban a 45. emeleten található a kilátó, amely ingyenes és tartalmaz ajándéküzleteket, kávézókat."

   Hát elindultunk, bóklászgattunk, kattintgattunk...mondhatnám, hogy szép, nyugalmas, nagyon zöld, gyönyörűen megmunkált, tökéletesen karbantartott, gondozott park...zöld sziget a nagyváros kellős közepén........de valami iszonyatos hangzavarban sétáltunk....gőzöm nem volt mi ad ki ilyen hangot és mennyien vannak...Eldöntöttem, valószínűleg csak a 'japán levelibéka lehet' ilyen ricsajos. /Nem tudom van-e ilyen, majd utána nézek/

   De előtte még nézzünk körbe a Shinjuku Chio Parkban. A sok ezer park egyike Shinjukuban, ami közvetlen a toronyház mellett van . Érdemes volt ezt az útirányt választani.

Mikor elhagytuk a park területét már közel voltunk a toronyházhoz. Hihetetlen mérnöki pontossággal volt megtervezve az odavezető út is, mint minden egyéb. 

Ők már erre is készülnek.

Betondzsungel ? Nem kérdés. Az. 'Kis' alapterületre felfelé építkezve, kihasználva maximálisan minden négyzet centimétert.

A liftet és a turistákat kezelő személyzet.

Fentről pedig ezt láttuk

Lenéztünk a parkra is..

Aztán pedig lentről felnézve

Utána pedig kicsit messzebbről visszapillantva ...hát ez..

     A fellegekből visszatérve a földre , arra gondoltunk, hogy iszunk és eszünk valamit a parkban. Szerettünk volna leülni, kényelmesen hátradőlve elszopogatni valami jó hideg italt némi szusival lekísérve. Meleg volt , majdnem 30 fok, este 7 körül jártunk és a páratartalom a 80%-ot rugdosta. Izzadtunk, ragadtunk , lógott a nyelvünk mint a sivatagi kutyának. /Asszem olyan nincs is...mindegy /. Nem gondoltunk arra, hogy péntek este van, a japcsik kiszabadulnak a láncaikból és belevetik magukat a heves szórakozásba. A park persze megtelt mire odaértünk, brutális méretű kivetítő előtt ültek az emberek székeken, padokon, a földön, plédeken, szivacsokon, kiöltözve, egyen-fekete-fehérben, ki így, ki úgy, ettek, ittak, mulatoztak és várták az esti 'főfilmet'.Addig meg, aki csak tehette nyomkodta a telefonját 'fejlehajtva'. 

És igen...a japánok, bárhol, bármikor, bármilyen pozícióban el tudnak aludni.....főleg ha be vannak rúgva mint az atom.

Egy kicsit rossz minőségű videóval búcsúzom mára.  Egy igazi péntek esti életkép.

Hamarosan folytatom.....

                                                                           A bázis Shinjukuban          

Onnan folytatom, hogy vonatra szálltunk és úton voltunk megtalálni a szállodánkat az ismeretlenben. Konkrétan Tokióban , Shinjuku /Sindzsuku/ városrészében a Washington Hotelt.

Volt térképünk, meg minden ami egy óriáslabirintusban kellhet. A többnyire japán nyelvű feliratok persze nem könnyítették meg a dolgunkat. Elképesztő méretű pályaudvart kell elképzelni. Több mint 200 be - és kijáratot számlálhatunk meg. Az egyik legfontosabb közlekedési csomópont Japánban. Van itt összeköttetés mindennel, városi, elővárosi vasút és metró vonalakkal.Területe alapján a második legnagyobb pályaudvar. Nem sorolom fel hányféle vasúti társaság van itt jelen és hányféle irányban közlekednek.Ezer...

Szóval ez fogadott bennünket.

  /Visszatérve egy mondattal a hosszú repülésre, cigisként elképzelni nem tudtam, hogy fogom kibírni a 13 órás utat bagózás nélkül...Miután landoltunk, csak akkor fedeztem fel, hogy a gépen egyszer sem jutott eszembe a cigi..Szuper, nem ?! /

"Őt" kerestük tehát, a washingtoni szép, fehér óriást. Csak 25 emeletes volt, nem tűnt egyszerűnek megtalálni a 40-50 emeletes kockatornyok között. 

Sosem gondoltam volna, hogy ha ilyen magasra felnézek, megtántorodok és megszédülök....

   Szóval...Egy biztos. Valami überbrutál módon szervezett, modernizált és karbantartott itt minden. A tisztaság pedig a felsőfok felett magasan. Csillog villog minden, szemét sehol. Sőt még szemetes sem. Meg csikktartó sem. Mert nem lehet cigizni, szinte sehol...Ja, de, az éttermekben,vonatokon IGEN! Hehe. Mekkora kontraszt már.Félelmetes teljesítményű elszívók vannak a cigi füst eltüntetésére. Magamban jókat röhögtem, hogy ülünk az éttermekben,bárhol, én cigizek és a mellettem ülő asztalnál meg vígan kajálnak, a cigifüstömből egy szemernyit sem éreznek. Pontos, precíz elszívórendszer, hight-tech ,gondolva mindenkire.

Például itt egy kép arról, hogy hol lehetett hivatalosan, előírás szerint cigizni. A szálloda háta mögött, a hátsó kijáratnál.Méterre pontosan meghatározva, táblával elkerített részen. A képen 2 személy ül a bokrok melletti kőfalon...Na az TILOS!!! Ott is volt a tábla mellettük! De ők mégis..na ez hatalmas rendbontásnak számított...

De ne menjek már ennyire előre....Jajj..annyi minden van ami cikázik a fejemben..csak el ne felejtsem őket..

Szóval, megérkeztünk, a térképen belőttük merre van a szálloda, légvonalban egyenesen a pályaudvartól , talán 10 perc sétára. Persze volt nálunk két kézi bőrönd, meg két nagy 23 kg-os . Ezeket húzni-tolni tudtuk...De nem ez volt az igazi nehézségünk, hanem eldönteni melyik kijáraton /észak, dél, kelet, nyugat / menjünk ki, hogy arccal legyünk a cél felé.....10 perc böngészés után eldöntöttük...South, a déli kijárat kell nekünk. Szerencsére nem tévedtünk. De még a pályaudvar területén a föld alatt mennünk kellett jó sokat a vágánytól a déli kijárat felé. Mentünk lábon, mozgólépcsőn le és fel, szinte biztos voltam benne, hogy nem jó az irányzék. Szerencsére magunkhoz vettünk egy nagyméretű tolható poggyászkocsit. Rátettünk mindent, 60 kg biztos volt rajta. Mozgólépcső előtt épp tanakodtunk, hogy szedjük le és rakjuk fel őket úgy, hogy közben fejre ne essünk és a bőröndök se éljenek önálló életet messzire szaladva tőlünk.....Hát gondolkoztunk rendesen...Erre odalépett hozzánk egy kedves 60 év körüli japán hölgy,gondolom vasúti ügyelő /minden 3 méteren állt egyébként egy egyenruhás alkalmazott irányítva a nem kicsi forgalmat/, egyenruhában, szoknya blúz, merev, fegyelmezett, nem túl csinos, de ropogósra vasalva.....Angol tudás zéró, de elkezdte magyarázni kézzel-lábbal, hogy hagyjunk mindent a kocsin, lépjünk rá a mozgólépcsőre magunk előtt tolva a marha nagy trollit....fogta és mutatta és tolta rá a mozgó első lépcsőfokra.....Gondoltam atyaúristen, le fog borulni az egész, nem lehet egy ekkora kocsit súlypontozni a kerekeivel az első szétnyíló lépcsőfokra.....de kitartott, magyarázta, mutatta, hogy nyugi..........Jesszusom, én betojtam mi lesz itt.....de már rajta voltunk.....és újra betojtam....a lépcsőfokok felvették a kerekek magasságbeli pozícióját......és stabilan állt és haladtunk..minden rendben, tökéletesen biztonságban.....Mire észbe kaptunk, hogy mondunk neki egy "arigatót" /japán köszönöm/ már oda is voltunk ....Kész voltam, röhögtünk mint a gyogyósok, hogy ilyen niiiiiincs!!!!! Ez meg hoooogy a p......ba?

Utcára kiérve ez a kép fogadott bennünket.  A pályaudvar bejáratánál az első "kis" kereszteződés délután 5:30-kor.

Láttam egy fekete csili-vili taxit, a visszapillantó tükrök krómozottan fényesek, mint a 'Salamon töke elöl a motorház oldalán, mint az amerikai elnök kocsiján. A sofőr hófehér kesztyűben, egyenruhában, tányérsapkában, egyenes háttal előreszegezett tekintettel. A kocsi tiszta mint egy steril kórházi szoba....erre mit látok?! A hátsó ülésen egy fiatal csaj ül, kezében persze mobil a szája előtt meg hófehér szájmaszk!!!!!! Mi a sz....gondoltam , ugyan miért? Ennél patikább helyen már nem ülhetne...Egyébként utunk során jellemzően sok volt a szájmaszkos japán ember. Nők és férfiak. Valaki azt mondta, hogy a nők féltik a bőrüket a naptól...na de akkor mi van a férfiakkal ? Megkérdeztük japán barátunkat itt. Azt mondta, ez általános személyi higiéniás szokás. A szmog ellen, a por ellen, a járványoktól való félelem miatt, a megfázás miatti betegségek ellen védekeznek vagy próbálják elkerülni a munkahelyi mulasztást amit itt nem nagyon tolerálnak..és akkor még nem beszéltünk az allergiásokról, akik nagyon nagy számban vannak.

Kicsit lassan haladtunk, mert én lépten-nyomon megálltam. Konkrétan bámulni. Sok volt ez nekem, sűrű, tömény, túl mozgalmas, túl hangos..tooo much!! :-)

Aztán a szállodához érve még néhány gyors kattintás

Majd figyelmesen nézzétek a járdák és az utak, járművek tisztaságát. Szóljatok, ha találtatok valami rém koszosságot.

A taxik közül pedig most épp egy zöld

Ekkor már szerda délután 7 óra volt. Kedden indultunk 1 órakor otthonról, szóval kezdtem rendesen szétcsúszni...ideje volt nyugovóra térni és átaludni majdnem másfél napot.

Hamarosan jövök vissza.