A Tokyo Metropolitan Government Building 243 méter magas és 48 emeletes. A harmadik legmagasabb szerkezet Tokióban.Csütörtökre ennek a toronynak és a környékén lévő Shinjuku Chio Parknak  a meglátogatása volt a terv. Ez azonban csak pénteken történt meg. Mert az előzetes tervektől eltérően a csütörtököt ájulás szerűen végigaludtuk. Később tudtam meg, az okot, úgy hívják "jet lag".

 The Tokyo Metropolitan Government Building is 243 meters high and has 48 floors. It is the third tallest structure in Tokyo. The plan was to visit this tower and the Shinjuku Chio Park in its vicinity on Thursday. However, this only happened on Friday. Because, contrary to the previous plans, we slept through Thursday like a faint. Later I found out that the reason is called "jet lag".

  Jet lag >>> Gyors időzóna átlépésnek is hívják, ..."Az időzónák közötti utazás során a test biológiai órája nem lesz szinkronban a célállomás helyi idejével, mivel a nappali világosság és az éjszakai sötétség váltakozása eltér attól, amihez hozzászokott: a test természetes ciklusa felborul, hiszen azok a ritmusok, amik az étkezés, alvás idejét, a hormonális szabályozást, a testhőmérséklet változását kontrollálják, többé nem felelnek meg a külső környezet stimulációjának, néha még egymásnak sem. Amennyiben az utazó személy szervezete nem tudja azonnal újraszabályozni ezeket a ritmusokat, jetlaget tapasztal meg.." copy from Wikipédia. 

  Vettünk egy gyors vacsorát a szálloda 25. emeletén lévő étteremben, majd a hosszú utazás és a temérdek élménytől bezsongva álomba zuhantunk. Egészen másnap /csütörtök/ délután fél hatig.

  Jet lag >>>Also called rapid time zone crossing, ..."During travel between time zones, the body's biological clock will not be synchronized with the local time of the destination, since the alternation of daylight and darkness at night is different from what it is used to: the body's natural cycles are disrupted, since they control the change in food, food, body temperature, no longer correspond to the stimulation of the external environment, sometimes even to each other. You or the traveler's body cannot immediately re-regulate these rhythms, you have experienced jet lag.." copy from Wikipedia.

We had a quick dinner in the restaurant on the 25th floor of the hotel, then, exhausted from the long journey and the many experiences, we fell asleep. Until half past five the next day /Thursday/ afternoon.

Pont azon a helyen ültünk szemben az ablakkal,amiről egy képet már a szálloda prospektusában megcsodáltunk 

We sat in the exact spot facing the window, a picture of which we had already admired in the hotel brochure.

Here:

Itt:

/foto copy from: www.washingtonshinjukuhotel.jp /

..és ezzel a látvánnyal ültem szemben...hát mit mondjak..egyszerűen, káprázatos és hihetetlen volt.

..and I sat facing this sight...what can I say..it was simply...incredible and dazzling.

/foto copy from: www.washingtonshinjukuhotel.jp /

Hétköznap este úgy tűnt egész csendes az éttermi élet egyes helyeken.

On a weekday evening, restaurant life seemed quite quiet in some places.

A boros polc viszont teljesen tele volt szuper minőségű borokkal a világ minden részéről. Egyébként a bor az egyik legdrágább ital Japánban. A legegyszerűbb étteremben elfogyasztott pohár bor ára 500-600 yennél kezdődött. /1000 yen=2500 ft/ 

   Miután megérkezésünk után holtfáradtan elfoglaltuk a szállodai szobát, ami  "semi" duble room volt normál helyett. Konkrétan ez azt jelentette, hogy megmozdulni sem volt helyünk. Volt egy szuper, kényelmes, hatalmas 2 személyes ágy, tv, légkondi, kis hűtő, hajszárító, külön wc és fürdőszoba profin felszerelve. Lepakoltuk a nagy bőröndöket, kézitáskákat és röhögve konstatáltuk, hogy ha egyikőnk szeretne valamit csinálni a szobában a másikunknak az ágyon kell dagonyázni addig, mert talpalatnyi hely nincs.

...a szobánk....a képen jóval nagyobbnak tűnik mint a valóságban volt, japánosan cuki volt de elég kicsi.

The wine shelf, however, was completely full of super quality wines from all over the world. By the way, wine is one of the most expensive drinks in Japan. The price of a glass of wine consumed in the simplest restaurant started at 500-600 yen.

After arriving, we were exhausted and took up our hotel room, which was a "semi" double room instead of a normal one. Specifically, this meant that we had no space to move. There was a super, comfortable, huge double bed, TV, air conditioning, small fridge, hairdryer, separate toilet and professionally equipped bathroom. We unloaded the large suitcases, handbags and laughed and realized that if one of us wanted to do something in the room, the other one had to crawl on the bed until then, because there was no space for a foot.

...our room....it looks much bigger in the picture than it was in reality, it was cute in Japanese style but quite small.

A foglalásban normál, dupla szobát foglaltunk a BA-től, meg is kaptuk a visszaigazolást és a fényképet .Ez a szoba viszont nem a mi európai méreteinkhez készült, ellenben a matchbox méretű japán szállóvendégeknek pont passzolhatott . Írtunk is rögtön egy e-mailt a BA kapcsolattartójának kissé durcás hangvétellel .Azután gyors környezettanulmányt csináltunk.

A fürdőszobánk és...a tapsviharral fogadott Shiseido termékek , sampon, balzsam, testápoló, arcmosó . Gondoltam ez lehet maga a mennyország.

We booked a standard double room from BA, and we received the confirmation and the photo. This room was not made for our European sizes, but it was just right for the matchbox-sized Japanese hotel guests. We immediately wrote an email to the BA contact person with a slightly grumpy tone. Then we did a quick environmental study.

Our bathroom and...the Shiseido products, shampoo, conditioner, body lotion, face wash, which were received with a storm of applause. I thought this could be heaven itself.

 Az előzetes olvasmányaim alapján nálam kiemelten a budi volt hangsúlyosabb. Felfokozott kíváncsisággal vártam a valódi megtapasztalást.

Based on my preliminary readings, the toilet was particularly prominent for me. I was eagerly awaiting the real experience.

Az utazási felkészülés során számtalan  fényképet láttam a japán "okos" wc-ről. Ijedten láttam, hogy nekem, az IT analfabétának a kettőnél több nyomógomb majd nagy kihívás lesz. Úgy is volt. A várt csúcstechnológia arcul csapott, természetesen. Millió, különböző funkció gomb az ülőkén körben,  minden kényes vagy kellemetlen szagra,szükségletre /hasmenés, hangos pukizás, szelesebb produkciók/ , hanghatásra ott volt a megfelelő megoldás . Volt ahol lehetett választani a különböző zenei műfajokból is. Választható volt a víz hőfoka és a vízsugár erőssége is alvázmosás esetére. Az ülőke hőfoka is állítható volt.  A videón és a következő képeken láthattok néhányat az egyszerűbb fajtákból, amikkel volt szerencsém személyesen  is találkozni.

During the preparation for the trip, I saw countless photos of Japanese "smart" toilets. I was scared that for me, the IT illiterate, more than two buttons would be a big challenge. And so it was. The expected high-tech slapped me in the face, of course. Millions of different function buttons around the seat, there was the right solution for every delicate or unpleasant smell, need /diarrhea, loud farting, windier productions/, sound effect. There were places where you could choose from different music genres. You could also choose the water temperature and the strength of the water jet for washing the chassis. The temperature of the seat was also adjustable. In the video and the following pictures you can see some of the simpler types that I was lucky enough to encounter in person.

...ennél a klotyónál például végignyomkodtam minden gombot, az összes kombinációban, majd meghúzgáltam, tologattam minden kiálló kart...semmi.:-))  Egyetlen egyet hagytam ki, így utólag elég szembetűnőnek mondható. Az ülőke háta mögött, balról egy 8 cm hosszúságú krómosan fényes kis kar. Na az volt az amit kerestem és persze nem találtam meg....Egyáltalán nem lepődtem meg ! 

...for example, with this toilet seat, I pressed every button, in all combinations, then pulled and pushed every protruding lever...nothing. :-)) I left out only one, so it can be said to be quite conspicuous in retrospect. Behind the back of the seat, on the left, is a small chrome-plated shiny lever 8 cm long. That was what I was looking for and of course I couldn't find it....I wasn't surprised at all!

Egy szó mint száz, klotyóra mindig nagy izgalommal mentem. Mit mondjak, tényleg tetszett, az utolsó napokra egész belejöttem a gombnyomogatásba.

/ Igazán nagy dolgokat sajnos nem tudtam kipróbálni, mert valahogy a cucc "megszorult" bennem. Az Isten se tudja miért, de igazzá vált a mondás, hogy egy zabszemet se lehetett ......khm, szóval értitek...nem részletezem! Viszont az első este amint hazaértünk Angliába, minden szerencsésen megoldódott. / 

     Ott tartottam az elején, hogy megyünk a Tokió Közigazgatási Toronyházba.Néhány érdekes tudnivaló a Wikipédiáról.

In short, I was always very excited to go to the gym. What can I say, I really liked it, by the last few days I was completely addicted to pressing buttons.

/ Unfortunately, I couldn't try out really big things, because somehow the stuff "stuck" in me. God doesn't know why, but the saying that you couldn't even eat a grain of oats turned out to be true ......hm, so you get the idea...I won't go into details! However, on the first night as soon as we got home to England, everything was fortunately resolved. /

I thought at the beginning that we were going to the Tokyo Metropolitan Government Tower. Some interesting information from Wikipedia.

 "A Tokiói Közigazgatási Torony (東京都庁舎 [Tōkyō-to Chōsha]) egy 242,9 méter magas torony Tokió Shinjuku nevű kerületében. Ez az épület szabályozza nemcsak a 23 kerületből álló központ, hanem a Tokió egészét alkotó városok és falvak közigazgatását. A torony nem egy épület, hanem három részre osztható: A legmagasabb és legkiemelkedőbb a 48 emeletből álló főépület. A torony két részre szakad a 33. szinten. 3 szint a föld alatt van. Az épület alakja egy mikrochipre emlékeztet, ezzel hódolva az iparágnak, amely Japánt világgazdasági hatalommá tette.^[1]

A másik két épület a 8 emeletből álló "Tokyo Metropolitan Assembly Building" (egy emelet a föld alatt van) és a 37 szinttel rendelkező (három a föld alatt) "Tokyo Metropolitan Main Building".

A toronyban a 45. emeleten található a kilátó, amely ingyenes és tartalmaz ajándéküzleteket, kávézókat."

   Hát elindultunk, bóklászgattunk, kattintgattunk...mondhatnám, hogy szép, nyugalmas, nagyon zöld, gyönyörűen megmunkált, tökéletesen karbantartott, gondozott park...zöld sziget a nagyváros kellős közepén........de valami iszonyatos hangzavarban sétáltunk....gőzöm nem volt mi ad ki ilyen hangot és mennyien vannak...Eldöntöttem, valószínűleg csak a 'japán levelibéka lehet' ilyen ricsajos. /Nem tudom van-e ilyen, majd utána nézek/

"The Tokyo Metropolitan Government Tower (東京都庁舎 [Tōkyō-to Chōsha]) is a 242.9-meter-tall tower in the Shinjuku district of Tokyo. This building controls the administration of not only the 23 wards of the capital, but also the cities and villages that make up Tokyo as a whole. The tower is not a single building, but is divided into three parts: The tallest and most prominent is the 48-story main building. The tower splits into two parts at the 33rd floor. There are 3 floors underground. The shape of the building resembles a microchip, paying homage to the industry that made Japan a world economic power.[1]

The other two buildings are the 8-story "Tokyo Metropolitan Assembly Building" (one floor underground) and the 37-story "Tokyo Metropolitan Main Building" (three floors underground).

The tower has an observation deck on the 45th floor, which is free and includes gift shops, cafes."

So we set off, strolled around, clicked...I could say that it was a beautiful, peaceful, very green, beautifully crafted, perfectly maintained, well-kept park...a green island in the middle of the big city........but we walked in some terrible noise....I had no idea what makes such a noise and how many there are...I decided that it was probably only the 'Japanese tree frog' that was so noisy. /I don't know if there is such a thing, I'll look it up/

   De előtte még nézzünk körbe a Shinjuku Chio Parkban. A sok ezer park egyike Shinjukuban, ami közvetlen a toronyház mellett van . Érdemes volt ezt az útirányt választani.

But before that, let's take a look around Shinjuku Chio Park. It's one of the thousands of parks in Shinjuku, right next to the tower block. It was worth choosing this route.

Mikor elhagytuk a park területét már közel voltunk a toronyházhoz. Hihetetlen mérnöki pontossággal volt megtervezve az odavezető út is, mint minden egyéb. 

When we left the park area, we were close to the tower block. The road leading there, like everything else, was designed with incredible engineering precision.

Ők már erre is készülnek.

Betondzsungel ? Nem kérdés. Az. 'Kis' alapterületre felfelé építkezve, kihasználva maximálisan minden négyzet centimétert.

Concrete jungle? No question. It is. Built upwards on a 'small' floor space, making the most of every square centimeter.

A liftet és a turistákat kezelő személyzet.

Staff operating the elevator and tourists.

Fentről pedig ezt láttuk

Lenéztünk a parkra is..

Aztán pedig lentről felnézve

We also looked down at the park..

And then looking up from below

Utána pedig kicsit messzebbről visszapillantva ...hát ez..

And then looking back from a little further away...well this..

     A fellegekből visszatérve a földre , arra gondoltunk, hogy iszunk és eszünk valamit a parkban. Szerettünk volna leülni, kényelmesen hátradőlve elszopogatni valami jó hideg italt némi szusival lekísérve. Meleg volt , majdnem 30 fok, este 7 körül jártunk és a páratartalom a 80%-ot rugdosta. Izzadtunk, ragadtunk , lógott a nyelvünk mint a sivatagi kutyának. /Asszem olyan nincs is...mindegy /. Nem gondoltunk arra, hogy péntek este van, a japcsik kiszabadulnak a láncaikból és belevetik magukat a heves szórakozásba. A park persze megtelt mire odaértünk, brutális méretű kivetítő előtt ültek az emberek székeken, padokon, a földön, plédeken, szivacsokon, kiöltözve, egyen-fekete-fehérben, ki így, ki úgy, ettek, ittak, mulatoztak és várták az esti 'főfilmet'.Addig meg, aki csak tehette nyomkodta a telefonját 'fejlehajtva'. 

Returning from the clouds to the ground, we thought about drinking and eating something in the park. We wanted to sit down, lean back comfortably and sip a nice cold drink accompanied by some sushi. It was hot, almost 30 degrees, we were there around 7 pm and the humidity was kicking 80%. We were sweating, stuck, our tongues hanging out like desert dogs. /I guess there is no such thing...whatever/. We didn't think that it was Friday night, the Japs would break free from their chains and throw themselves into the fierce fun. The park was of course full by the time we got there, people were sitting in front of a brutally large projector on chairs, benches, on the ground, on blankets, on sponges, dressed up, in black and white, some this way, some that way, eating, drinking, partying and waiting for the evening's 'main movie'. In the meantime, whoever could was typing away on their phones 'head-up'.

És igen...a japánok, bárhol, bármikor, bármilyen pozícióban el tudnak aludni.....főleg ha be vannak rúgva mint az atom.

And yes...the Japanese can fall asleep anywhere, anytime, in any position...especially when they're drunk as hell.

Egy kicsit rossz minőségű videóval búcsúzom mára.  Egy igazi péntek esti életkép.

I'm saying goodbye to a slightly poor quality video today. A real Friday night snapshot.

Hamarosan folytatom.....

                                                                        I will continue soon.....

                                                                           A bázis Shinjukuban          

Onnan folytatom, hogy vonatra szálltunk és úton voltunk megtalálni a szállodánkat az ismeretlenben. Konkrétan Tokióban , Shinjuku /Sindzsuku/ városrészében a Washington Hotelt.

Volt térképünk, meg minden ami egy óriáslabirintusban kellhet. A többnyire japán nyelvű feliratok persze nem könnyítették meg a dolgunkat. Elképesztő méretű pályaudvart kell elképzelni. Több mint 200 be - és kijáratot számlálhatunk meg. Az egyik legfontosabb közlekedési csomópont Japánban. Van itt összeköttetés mindennel, városi, elővárosi vasút és metró vonalakkal.Területe alapján a második legnagyobb pályaudvar. Nem sorolom fel hányféle vasúti társaság van itt jelen és hányféle irányban közlekednek.Ezer...

Szóval ez fogadott bennünket.

  /Visszatérve egy mondattal a hosszú repülésre, cigisként elképzelni nem tudtam, hogy fogom kibírni a 13 órás utat bagózás nélkül...Miután landoltunk, csak akkor fedeztem fel, hogy a gépen egyszer sem jutott eszembe a cigi..Szuper, nem ?! /

"Őt" kerestük tehát, a washingtoni szép, fehér óriást. Csak 25 emeletes volt, nem tűnt egyszerűnek megtalálni a 40-50 emeletes kockatornyok között. 

Sosem gondoltam volna, hogy ha ilyen magasra felnézek, megtántorodok és megszédülök....

   Szóval...Egy biztos. Valami überbrutál módon szervezett, modernizált és karbantartott itt minden. A tisztaság pedig a felsőfok felett magasan. Csillog villog minden, szemét sehol. Sőt még szemetes sem. Meg csikktartó sem. Mert nem lehet cigizni, szinte sehol...Ja, de, az éttermekben,vonatokon IGEN! Hehe. Mekkora kontraszt már.Félelmetes teljesítményű elszívók vannak a cigi füst eltüntetésére. Magamban jókat röhögtem, hogy ülünk az éttermekben,bárhol, én cigizek és a mellettem ülő asztalnál meg vígan kajálnak, a cigifüstömből egy szemernyit sem éreznek. Pontos, precíz elszívórendszer, hight-tech ,gondolva mindenkire.

Például itt egy kép arról, hogy hol lehetett hivatalosan, előírás szerint cigizni. A szálloda háta mögött, a hátsó kijáratnál.Méterre pontosan meghatározva, táblával elkerített részen. A képen 2 személy ül a bokrok melletti kőfalon...Na az TILOS!!! Ott is volt a tábla mellettük! De ők mégis..na ez hatalmas rendbontásnak számított...

De ne menjek már ennyire előre....Jajj..annyi minden van ami cikázik a fejemben..csak el ne felejtsem őket..

Szóval, megérkeztünk, a térképen belőttük merre van a szálloda, légvonalban egyenesen a pályaudvartól , talán 10 perc sétára. Persze volt nálunk két kézi bőrönd, meg két nagy 23 kg-os . Ezeket húzni-tolni tudtuk...De nem ez volt az igazi nehézségünk, hanem eldönteni melyik kijáraton /észak, dél, kelet, nyugat / menjünk ki, hogy arccal legyünk a cél felé.....10 perc böngészés után eldöntöttük...South, a déli kijárat kell nekünk. Szerencsére nem tévedtünk. De még a pályaudvar területén a föld alatt mennünk kellett jó sokat a vágánytól a déli kijárat felé. Mentünk lábon, mozgólépcsőn le és fel, szinte biztos voltam benne, hogy nem jó az irányzék. Szerencsére magunkhoz vettünk egy nagyméretű tolható poggyászkocsit. Rátettünk mindent, 60 kg biztos volt rajta. Mozgólépcső előtt épp tanakodtunk, hogy szedjük le és rakjuk fel őket úgy, hogy közben fejre ne essünk és a bőröndök se éljenek önálló életet messzire szaladva tőlünk.....Hát gondolkoztunk rendesen...Erre odalépett hozzánk egy kedves 60 év körüli japán hölgy,gondolom vasúti ügyelő /minden 3 méteren állt egyébként egy egyenruhás alkalmazott irányítva a nem kicsi forgalmat/, egyenruhában, szoknya blúz, merev, fegyelmezett, nem túl csinos, de ropogósra vasalva.....Angol tudás zéró, de elkezdte magyarázni kézzel-lábbal, hogy hagyjunk mindent a kocsin, lépjünk rá a mozgólépcsőre magunk előtt tolva a marha nagy trollit....fogta és mutatta és tolta rá a mozgó első lépcsőfokra.....Gondoltam atyaúristen, le fog borulni az egész, nem lehet egy ekkora kocsit súlypontozni a kerekeivel az első szétnyíló lépcsőfokra.....de kitartott, magyarázta, mutatta, hogy nyugi..........Jesszusom, én betojtam mi lesz itt.....de már rajta voltunk.....és újra betojtam....a lépcsőfokok felvették a kerekek magasságbeli pozícióját......és stabilan állt és haladtunk..minden rendben, tökéletesen biztonságban.....Mire észbe kaptunk, hogy mondunk neki egy "arigatót" /japán köszönöm/ már oda is voltunk ....Kész voltam, röhögtünk mint a gyogyósok, hogy ilyen niiiiiincs!!!!! Ez meg hoooogy a p......ba?

Utcára kiérve ez a kép fogadott bennünket.  A pályaudvar bejáratánál az első "kis" kereszteződés délután 5:30-kor.

Láttam egy fekete csili-vili taxit, a visszapillantó tükrök krómozottan fényesek, mint a 'Salamon töke elöl a motorház oldalán, mint az amerikai elnök kocsiján. A sofőr hófehér kesztyűben, egyenruhában, tányérsapkában, egyenes háttal előreszegezett tekintettel. A kocsi tiszta mint egy steril kórházi szoba....erre mit látok?! A hátsó ülésen egy fiatal csaj ül, kezében persze mobil a szája előtt meg hófehér szájmaszk!!!!!! Mi a sz....gondoltam , ugyan miért? Ennél patikább helyen már nem ülhetne...Egyébként utunk során jellemzően sok volt a szájmaszkos japán ember. Nők és férfiak. Valaki azt mondta, hogy a nők féltik a bőrüket a naptól...na de akkor mi van a férfiakkal ? Megkérdeztük japán barátunkat itt. Azt mondta, ez általános személyi higiéniás szokás. A szmog ellen, a por ellen, a járványoktól való félelem miatt, a megfázás miatti betegségek ellen védekeznek vagy próbálják elkerülni a munkahelyi mulasztást amit itt nem nagyon tolerálnak..és akkor még nem beszéltünk az allergiásokról, akik nagyon nagy számban vannak.

Kicsit lassan haladtunk, mert én lépten-nyomon megálltam. Konkrétan bámulni. Sok volt ez nekem, sűrű, tömény, túl mozgalmas, túl hangos..tooo much!! :-)

Aztán a szállodához érve még néhány gyors kattintás

Majd figyelmesen nézzétek a járdák és az utak, járművek tisztaságát. Szóljatok, ha találtatok valami rém koszosságot.

A taxik közül pedig most épp egy zöld

Ekkor már szerda délután 7 óra volt. Kedden indultunk 1 órakor otthonról, szóval kezdtem rendesen szétcsúszni...ideje volt nyugovóra térni és átaludni majdnem másfél napot.

Hamarosan jövök vissza.