A Tokyo Metropolitan Government Building 243 méter magas és 48 emeletes. A harmadik legmagasabb szerkezet Tokióban.Csütörtökre ennek a toronynak és a környékén lévő Shinjuku Chio Parknak a meglátogatása volt a terv.
Ez azonban csak pénteken történt meg. Mert az előzetes tervektől eltérően a csütörtököt ájulás szerűen végigaludtuk. Később tudtam meg, az okot, úgy hívják "jet lag".
/ Gyors időzóna átlépésnek is hívják, ..."Az időzónák közötti utazás során a test biológiai órája nem lesz szinkronban a célállomás helyi idejével, mivel a nappali világosság és az éjszakai sötétség váltakozása eltér attól, amihez hozzászokott: a test természetes ciklusa felborul, hiszen azok a ritmusok, amik az étkezés, alvás idejét, a hormonális szabályozást, a testhőmérséklet változását kontrollálják, többé nem felelnek meg a külső környezet stimulációjának, néha még egymásnak sem. Amennyiben az utazó személy szervezete nem tudja azonnal újraszabályozni ezeket a ritmusokat, jetlaget tapasztal meg.." copy from Wikipédia. /
Vettünk egy gyors vacsorát a szálloda 25. emeletén lévő étteremben, majd a hosszú utazás és a temérdek élménytől bezsongva álomba zuhantunk. Egészen másnap /csütörtök/ délután fél hatig.
Pont azon a helyen ültünk szemben az ablakkal,amiről egy képet már a szálloda prospektusában megcsodáltunk
Itt:
/foto copy from: www.washingtonshinjukuhotel.jp /
..és ezzel a látvánnyal ültem szemben...hát mit mondjak..egyszerűen...bocsánat, de...konkrétan beszarás volt..
/foto copy from: www.washingtonshinjukuhotel.jp /
Hétköznap este úgy tűnt egész csendes az éttermi élet egyes helyeken.
A boros polc viszont teljesen tele volt szuper minőségű borokkal a világ minden részéről. Egyébként a bor az egyik legdrágább ital Japánban. A legegyszerűbb étteremben elfogyasztott pohár bor ára 500-600 yennél kezdődött. /1000 yen=2500 ft/
Miután megérkezésünk után holtfáradtan elfoglaltuk a szállodai szobát, ami "semi" duble room volt normál helyett. Konkrétan ez azt jelentette, hogy megmozdulni sem volt helyünk. Volt egy szuper, kényelmes, hatalmas 2 személyes ágy, tv, légkondi, kis hűtő, hajszárító, külön wc és fürdőszoba profin felszerelve. Lepakoltuk a nagy bőröndöket, kézitáskákat és röhögve konstatáltuk, hogy ha egyikőnk szeretne valamit csinálni a szobában a másikunknak az ágyon kell dagonyázni addig, mert talpalatnyi hely nincs.
...a szobánk....a képen jóval nagyobbnak tűnik mint a valóságban volt
A foglalásban normál, dupla szobát foglaltunk a BA-től, meg is kaptuk a visszaigazolást és a fényképet .Ez a szoba viszont nem a mi európai méreteinkhez készült, ellenben a matchbox méretű japán szállóvendégeknek pont passzolhatott . Írtunk is rögtön egy e-mailt a BA kapcsolattartójának kissé durcás hangvétellel .Azután gyors környezettanulmányt csináltunk.
A fürdőszobánk és...a tapsviharral fogadott Shiseido termékek , sampon, balzsam, testápoló, arcmosó . Gondoltam ez lehet maga a mennyország.
Az előzetes olvasmányaim alapján nálam kiemelten a budi volt hangsúlyosabb. Felfokozott kíváncsisággal vártam a valódi megtapasztalást.
Az utazási felkészülés során számtalan fényképet láttam a japán "okos" wc-ről. Ijedten láttam, hogy nekem, az IT analfabétának a kettőnél több nyomógomb majd nagy kihívás lesz. Úgy is volt. A várt csúcstechnológia arcul csapott, természetesen. Millió, különböző funkció gomb az ülőkén körben, minden kényes vagy kellemetlen szagra,szükségletre /hasmenés, hangos pukizás, szelesebb produkciók/ , hanghatásra ott volt a megfelelő megoldás . Volt ahol lehetett választani a különböző zenei műfajokból is. Választható volt a víz hőfoka és a vízsugár erőssége is alvázmosás esetére. Az ülőke hőfoka is állítható volt. A videón és a következő képeken láthattok néhányat az egyszerűbb fajtákból, amikkel volt szerencsém személyesen is találkozni.
...ennél a klotyónál például végignyomkodtam minden gombot, az összes kombinációban, majd meghúzgáltam, tologattam minden kiálló kart...semmi.:-)) Egyetlen egyet hagytam ki, így utólag elég szembetűnőnek mondható. Az ülőke háta mögött, balról egy 8 cm hosszúságú krómosan fényes kis kar. Na az volt az amit kerestem és persze nem találtam meg....Egyáltalán nem lepődtem meg !
Egy szó mint száz, klotyóra mindig nagy izgalommal mentem. Mit mondjak, tényleg tetszett, az utolsó napokra egész belejöttem a gombnyomogatásba.
/ Igazán nagy dolgokat sajnos nem tudtam kipróbálni, mert valahogy a cucc "megszorult" bennem. Az Isten se tudja miért, de igazzá vált a mondás, hogy egy zabszemet se lehetett ......khm, szóval értitek...nem részletezem! Viszont az első este amint hazaértünk Angliába, minden szerencsésen megoldódott. /
Ott tartottam az elején, hogy megyünk a Tokió Közigazgatási Toronyházba.Néhány érdekes tudnivaló a Wikipédiáról.
"A Tokiói Közigazgatási Torony (東京都庁舎 [Tōkyō-to Chōsha]) egy 242,9 méter magas torony Tokió Shinjuku nevű kerületében. Ez az épület szabályozza nemcsak a 23 kerületből álló központ, hanem a Tokió egészét alkotó városok és falvak közigazgatását. A torony nem egy épület, hanem három részre osztható: A legmagasabb és legkiemelkedőbb a 48 emeletből álló főépület. A torony két részre szakad a 33. szinten. 3 szint a föld alatt van. Az épület alakja egy mikrochipre emlékeztet, ezzel hódolva az iparágnak, amely Japánt világgazdasági hatalommá tette.[1]
A másik két épület a 8 emeletből álló "Tokyo Metropolitan Assembly Building" (egy emelet a föld alatt van) és a 37 szinttel rendelkező (három a föld alatt) "Tokyo Metropolitan Main Building".
A toronyban a 45. emeleten található a kilátó, amely ingyenes és tartalmaz ajándéküzleteket, kávézókat."
Hát elindultunk, bóklászgattunk, kattintgattunk...mondhatnám, hogy szép, nyugalmas, nagyon zöld, gyönyörűen megmunkált, tökéletesen karbantartott, gondozott park...zöld sziget a nagyváros kellős közepén........de valami iszonyatos hangzavarban sétáltunk....gőzöm nem volt mi ad ki ilyen hangot és mennyien vannak...Eldöntöttem, valószínűleg csak a 'japán levelibéka lehet' ilyen ricsajos. /Nem tudom van-e ilyen, majd utána nézek/
De előtte még nézzünk körbe a Shinjuku Chio Parkban. A sok ezer park egyike Shinjukuban, ami közvetlen a toronyház mellett van . Érdemes volt ezt az útirányt választani.
Mikor elhagytuk a park területét már közel voltunk a toronyházhoz. Hihetetlen mérnöki pontossággal volt megtervezve az odavezető út is, mint minden egyéb.
Ők már erre is készülnek.
Betondzsungel ? Nem kérdés. Az. 'Kis' alapterületre felfelé építkezve, kihasználva maximálisan minden négyzet centimétert.
A liftet és a turistákat kezelő személyzet.
Fentről pedig ezt láttuk
Lenéztünk a parkra is..
Aztán pedig lentről felnézve
Utána pedig kicsit messzebbről visszapillantva ...hát ez..
A fellegekből visszatérve a földre , arra gondoltunk, hogy iszunk és eszünk valamit a parkban. Szerettünk volna leülni, kényelmesen hátradőlve elszopogatni valami jó hideg italt némi szusival lekísérve. Meleg volt , majdnem 30 fok, este 7 körül jártunk és a páratartalom a 80%-ot rugdosta. Izzadtunk, ragadtunk , lógott a nyelvünk mint a sivatagi kutyának. /Asszem olyan nincs is...mindegy /. Nem gondoltunk arra, hogy péntek este van, a japcsik kiszabadulnak a láncaikból és belevetik magukat a heves szórakozásba. A park persze megtelt mire odaértünk, brutális méretű kivetítő előtt ültek az emberek székeken, padokon, a földön, plédeken, szivacsokon, kiöltözve, egyen-fekete-fehérben, ki így, ki úgy, ettek, ittak, mulatoztak és várták az esti 'főfilmet'.Addig meg, aki csak tehette nyomkodta a telefonját 'fejlehajtva'.
És igen...a japánok, bárhol, bármikor, bármilyen pozícióban el tudnak aludni.....főleg ha be vannak rúgva mint az atom.
Egy kicsit rossz minőségű videóval búcsúzom mára. Egy igazi péntek esti életkép.
Hamarosan folytatom.....