Ebolában meghalt férfi felesége könnyek között telefonál....

                                            Utcáról-utcára folyik a harc az ebola ellen.

                 /Az eredeti cikk megtalálható :2014.okt.16, The New Yourk Times-ban, szerző : Ben C.Solomon/

Néhány monrovai mentős is megfertőződött ebolával,míg mások támadják őket, mert nem kapnak betegellátást időben.
Egy hétig úton , és Libéria fővárosa egyre mélyebbre merül a krízisben. 

A mentős munka Libériában nagyon magányos és fárasztó 'üzlet'.                                

Fighting the Ebola Outbreak, Street by Street from The New York Times - Video on Vimeo.

Helyszín: Monrovia, Libéria fővárosa

-Az út megrepedt, nagyon göröngyös-...Kiabálta Gordon Kamara a mobiltelefonjába, a feje fölött sikító mentőautó szirénája alatt.A telefon folyamatosan csörög hajnal 5 óra óta.
-Nem most! Most nem!-Kiabálta később a telefonba az ambulancia nővérének.
-A város másik oldalán vagyunk!-
A hívások a hét folyamán ugyanazok voltak:barátok, ismerősök, ismerősök ismerősei, családtagok, rokonok vagy teljesen idegenek.Mindegyikük szerettei ebolában betegedtek meg és neki könyörögnek, hogy jöjjön gyorsan.A hét minden napján nonstop dolgozott Kamara és legénysége a fővárosban, egy régi amerikai mentő autó fedélzetén aminek még mindig kaliforniai rendszáma volt.
-Sosincs megállás!- mondja Kamara egy újabb hívás fogadása közben.
Vagy 15 mentős csapat kering körbe a városban és folyamatosan szörnyű nehéz döntéseket kell meghozniuk.Több száz új ebola fertőzöttet fedeznek fel minden egyes héten,de sokkal több a fel nem fedezett új beteg.És a járvány során közülük csak egy kis százalék jut el kórházba és kap megfelelő ellátást.
-Látjuk, ahogy befolyik a közösségekbe, először csak egy és aztán rengeteg fertőződik meg.-mondja Kamara. "A térképet lassan vörösre festi a vírus."

Gordon Kamara, an ambulance nurse, checking on a body in the middle of a street last month. A video about Mr. Kamara’s experiences is at nytimes.com/video. Credit Daniel Berehulak for The New York Time

Szembekerülve az ebolával néhány közösségi csoport belépett a segítőkhöz, motiválva az önzetlenség és a kétségbe esés által.Bizonyos környékeken az önkéntesek csapata próbálja követni a megbetegedetteket, áldozatokat, elmagyarázzák a fertőtlenítési alapszabályokat , de sajnos nagyon csekély felszereléssel, dekontamináló anyaggal rendelkeznek, gyakran nincs elég klór,hogy gátat állítsanak a járványnak.
Mr. Kamara nem a kormány alkalmazottja.Mégcsak diszpécsere sincs, aki megmondhatná neki, mikor hova menjen, melyik beteget vegye fel.Ehelyett,a csapatát egy ellenzéki parlameni képviselő finanszírozza Saah H. Joseph, aki behozta a két használt mentőautót Amerikából ebben az évben Monroviába......

Döbbenetes videó filmet készítettek, megrázó és felkavaró a valóságot látni.
Vannak akik megkérdezik, mi közünk nekünk ehhez, messze -távoli vidék, jobb ha becsukjuk a szemünket és nem nézzünk szembe a világban történő fájdalmas dolgokkal!

Én azt gondolom, igenis, kötelességünk lélekben velük lenni, erőt küldeni nekik,velük együtt reménykedve, hogy egyszer vége lesz ennek a szörnyűségnek.