Ma kicsit érzelemmel, szerelemmel átszőtt utazásra hívlak benneteket.
Szégyellem bevallani az igazat, de Erdélyre akkor találtunk rá, amikor a sokadik horvátországi nyaralás után rádöbbentünk, nem tudunk már hova menni, mert végigjártuk az egész partot oda-vissza.Döntöttünk,- miután ugyanarra a helyre sosem megyünk vissza- , elővettük a térképet.....
/ Emlékszem, ebben az időszakban már nagy divat volt"magyarkodni " székely himnuszt hallgatni, énekelni,és egy kövér, sznob réteg bőszen járt Erdélybe , ez is felkerült a státusz szimbólumok listájára bizonyos körökben.Később volt is szerencsénk összefutni vasalt szafarinadrágos, körömcipős honfitársunkkal a patakparton. Volt aki megjegyezte:-"Remélem mire legközelebb jövünk, már itt is lesz rendes beton járda..."Hát mi meg azt reméltük, hogy soha napján, kiskedden!!!! Még csak az kéne!!!/
.... A TV szokás szerint "rádió" üzemmódban ment,/nem nézzük, de hallgatjuk napközben/ a Duna TV adása szólt. A kanapén hasalva, a térkép fölött fél szemmel belenéztem a műsorba, mert gyönyörű helyeket mutatott és vártam, hogy újra említi a település vagy a tájegység nevét.Szépen lassan tátva maradt a szám, megböktem a férjemet..:"Nézzed már!!! " ...Pár perc néma csend után, egyszerre néztünk egymásra...Nem kellett megszólalnunk sem...Tudtuk, hova megyünk!
A falu és mögötte a Székelykő.
.TOROCKÓ! Ahol a nap kétszer kel és nyugszik le,ahogy ezt Jókai az "Egy az Isten" című regényében megírta.
*Torockó (románul Râmetea, korábban Trascău, németül Eisenburg) község Romániában Fehér megyében. Egykori bányászváros, a Székelykő hármas csúcsa alatt, lakói betelepült székelyek. A település Erdély legnyugatibb székely végvára, és talán egyik legszebb faluja.A Székelykő /1171m/ miatt a nap látszólag kétszer kel fel és nyugszik le, hiszen a faluból nézve visszabújik a Székelykő sziklái mögé, hogy aztán kicsivel később újra előbukkanjon mögülük.A páratlan építészeti stílusban épült egyforma kis házacskákra és a falu varázslatosságára az UNESCO is felfigyelt . Torockó immár a Világörökség része!*
A méltóságos..
*Torockón a Nap kétszer kel fel. Korán reggel megjelenik az égbolton, a Székelykőtől balra, majd elbújik a Székelykő mögé, és csak később emelkedik oly magasra, hogy bevilágíthassa az egész falut. Ezt különös jelenséget az 1130 méteres észak-dél vonulatú Székelykő sajátos alakja okozza. Reggel a Nap a Székelykő Kiskőnek nevezett oldala mögül kél, de hamarosan el is bújik, a falut a hegy árnyéka takarja. A második, „igazi" napkelte akkor van, amikor a nap látszólagos útján már a Nagyárok felett jár. A jelenség az Alsó Piacsor és a Kovár utca házainak udvarán figyelhető meg a legjobban.*
Itt kezdődött minden...és itt is folytatódott később.Hagyományt teremtve utazásainkhoz,minden erdélyi kirándulásunkat 4 Torockón eltöltött nappal kezdtük, bármi is volt a végső úti cél. Egy méltó és fenséges nyitánnyal.
A falu látképe félúton felfelé...
Most tehát nagy "szerelmemről", Erdélyről készült képeimet szeretném megosztani veletek. Nehéz dolog volt a több ezer képből kiválogatni azokat , amelyek egy elkapott pillanaton át elröpítenek benneteket egy olyan helyre, ahol szintén magyarul beszélnek az emberek. Ők a székelyek, az erdélyi magyarok!
SOHA.....
Szerencsére nem kellett átfestenünk, bár vittünk festéket.../Régebben még gyakran előfordult, hogy román nemzeti színekre átfestették../
A képek más-más idő intervallumban / de egy éven belül 2005-2006-ban/ és helyeken készültek. Elmondhatom, hogy 10 év alatt bejártuk a Parcium , Erdély nagy részét.Barangoltunk gyalog, szekéren,biciklin, hegyre fel, völgybe le, patakokon át, rozoga függőhidakon, barlangokban, medvék csapásán...Nagyobb városokban, földúton, kis falvakban,hegyi csapásokon, ösvényeken, pisiltunk bozótban sütkérező viperák mellett.....Minden pillanatra emlékszem, minden kép itt van a fejemben, a nagy ajándék amit kaptam, örökkön örök. ..
.Erdélyben valahogy mindig jobb embernek éreztem magam!
Folytatás hamarosan....