Vasárnap igazi bringázni való idő volt. Felhős, nem túl meleg, de eső nélkül.

Egy teszt. Magamat és a bringámat is tesztelendő "leszaladtam" a tengerhez. A mindössze 64 mérföldnyire lévő Calshotot néztem ki, egy kis southamptoni városnézéssel egybekötve.

Kora reggel indultam. Vasárnap lévén még üres utakon. 5 és fél óra alatt kényelmesen leértem Southamptonba. Hangulatos óvárosi része van, a városfal maradványok, régi épületek ötvöződnek az újakkal. Szerettem.

A Tudor House:

A legtöbb régi épületben vendéglő, vagy kocsma üzemel...

Southampton egyik nevezetessége a SeaCity Múzeum, amelyben egy rendkívül érdekes, interaktív Titanic kiállítást láttam:

Hatalmas kiállítás, részletekig bemutatja a hajó minden szegletét, az építésének történetét és a tragédiát is...

A parancsnoki hidat ki is lehet "próbálni", a kormánykerék elfordításával a kép is változik. Sőt, még a kapitányi sapkát is fel lehet tenni, hogy Edward John Smith kapitány lehess egy rövid ideig...

Az élményt hanghatások is fokozzák, a gépház zajától a fedélzeten hallható hangokig. A tragédia hangjai átjárják az embert... szinte ott van... igazi katarzis...!

A múzeum történeti kiállítása nemcsak érdekes, de szakmai (kiállítás rendezési) szempontból is megragadó:

Csak egyet emelek ki: természtesen a kerékpárt! :-)

Az időszakos bemutatók közül éppen egy Dinoszaurusz kiállítást láthattam. A történeti része érdekes volt;

Az interaktív része inkább komikus... Elgondolkoztam, hogy a palaentológusok a csontozatból és a mai állatok felépítéséből nyilván következtetni tudnak a dínók kinézetére, de miért tulajdonítanak nekik ilyen artikulálatlan hangokat? Nem lehet, hogy szépen csiripeltek, vagy normálisan beszéltek??? :-) Gondolom, kell a nagy mérethez a "félelmetes" hang... de számomra ez akkor is mosolyogtató...

Maga a múzeum épülete is érdekes, nem a "megszokott" oszlopsoros, timpanonos épület, aztán kiderült, miért...

(az épület fel volt állványozva, így csak a tornyát mutatom...)

Szóval a múzeum funkció előtt, korábban a városi rendőrség épülete volt. Ez még nem lenne különleges, de az alagsori WC-k az egykori fogdák helyén kerültek kialakításra.

Southampton kikötőváros. S mint ilyenben, a hatalmas kikötőkön túl megtalálható a jellegzetes kaszinó-étterem épület is.

A városi látnivalók után áttekerve a Redbridge-en, tovább kerekeztem Dél felé, a tengerhez. Kis halászfalukon keresztül értem Calshotba.

A tenger!

Kis színes faházak,

...hullámtörő cölöpök...

...amiket a hullámzás és a sós víz kíméletlenül elfogyaszt:

Ez itt az "idő vasfoga"! :-)

 Ezt teszi a sós víz a vasbetonnal...

Bár vittem fürdőnadrágot, a helyi presszós néni lebeszélt az úszásról, mert az év ezen időszakában sok a jellyfish, azaz a medúza... Nem vagyok ijedős fajta, de az apálykor partra vetett példányok láttán valahogy nem éreztem késztetést közösködni velük... (a karórámat tettem mellé a méretek érzékeltetéséhez):

Visszafelé Hythe falucskában felfedeztem, hogy komppal is visszajutok Southamptomba. Külön érdekesség, hogy az apály-dagály jelenség miatt egy hosszú mólón kell bemenni a kikötőig, de kisvasút is kiviszi az utasokat:

A képen látszik a móló, olyan fél km-esnek saccolom:

Még várt rám egy 50 mérföldes út... késő este értem haza...