Határonkívül

Határokon át, földön, vízen, levegőben


Még mindig Japán IV.

2018. január 30. 17:24 - SodalisO

Kamakura,Kyoto és Shinkanszen...túl sok a jóból?!

                                                                 

thn281x7ec.jpg

                                      

                                             Helló Mindenki. Hosszas távollét után jelentem, újra itt.

        

  Csak néhány mondatban felvázolnám az utóbbi idők rettenetes történéseit és egyben okait is a blog szünetnek. Először is kitartó és alapos 'hozzá nem értéssel sikerült megölni a laptopomat. A Windows 8.1 teleszemetelésével és a sok használhatatlan program letöltéseivel majd az évek óta használt de nem frissített munkaképtelenné vált Windows-al..teljes kék halál állt be egy reggelre. Csak töltött és töltött és töltött..én meg vártam...a csodára, mert az kellett. De nem jött! Így egy hét után a nem reagáló F8 és egyéb megmentő kombinációk felhagyásával döntöttem. Szerviz, de előtte mentés ezerrel. Mert a C meghajtó tömve volt az utolsó két év történéseivel, videók, képek, dokumentumok, naplómappák...mintegy 120 GB anyag. ....Hát nem volt egyszerű,..ugyanis  nem engedett belépni a hard drive.Mintha megkukult volna.

    Megoldás ? Igen! Régi hard drive kivesz, új megvesz /130 font / betesz...régi hard drive külső egységre kapcsolva, másik laptopra csatlakoztatva, letölt-feltölt,  Windows 10 install az új Samsung SSD-re, mentett elemek áttöltése.....Mindez röpke 4 hét alatt.. /Nem röhög!/ Nem értem rá..rengeteg a tenni való..hajjj "Bár volna két életem"...

Nos, röviden ennyi. De újra itt, frissen, fiatalosan, készen a folytatásra a megmentett képekkel, videókkal.

Így aztán belecsapok a lecsóba a nyári, Japánban tett kirándulás folytatásával. Azonban szűkszavú leszek, nincs idő sokat körmölni. Beszéljenek inkább a képek és a rövidfilmek.

dsc_0128.JPG

 

dsc_0130.JPG

dsc_0131.JPG

dsc_0132.JPG

dsc_0133.JPG

dsc_0134.JPG

dsc_0136.JPG

dsc_0137.JPG

Pénteknél hagytam abba anno..így aztán szombattal folytatom. Egy nagyon rövid Kamakurai kirándulással. A 15 órás repülőút után masszív jet lagunk volt, ami konkrétan napokon keresztül tartó ,vészes álomkórt jelentett. Majdnem másfél napot sikerült kómában tölteni az ágyban...ugyan elhatároztuk a Kamakurai kirándulást, mert közel a tenger meg izé...De a reggeli indulás helyett azonban, mindjárt sikerült délután 5-kor felébredni, pánikba esni, hogy ezt elcsesztük....de még nem késő, húzzunk bele, rohanjunk, hátha....

  Sikerült vonattal odaérni mire teljesen besötétedett, így látni alig láttunk valamit...viszont elmondhatjuk: Ott is voltunk! Íme itt a bizonyíték...

A lényeg a lényeg...Egyel több ok, hogy az idén visszamenjünk.

 

Tanulva hibáinkból, másnapra precízebb tervet kovácsoltunk. Az idő szorítása miatt elhatároztuk,hogy reggel korán útra kelünk. Nem engedünk az ágy mágneses vonzásának. Mégis csak Japánban vagyunk, vagy mi!? Kyoto lett a célpont, többek között a több mint 2000 temploma miatt, na és persze azért, mert jó messzire van Tokiótól és mert a távolságot a híres japán, szuper expressz vonattal, a Shinkanszen-el tehetjük meg. 513 km két és fél óra alatt. Elég kihívóan hangzott. És valóban...repesztettünk mint a szélvész..én teljesen hülye vagyok a modern technológiához, de gyorsan tudatosult bennem, hogy ez valami brutál szerkezet.

800px-kyoto_montage.jpg

Copy from Wikipédia : " 

Kiotó (japánul 京都市 kjótosi, szó szerinti magyar fordításban „főváros”) japán nagyváros Honsú szigetén.

Lakossága eléri a másfél millió főt. Régebben a császári Japán fővárosa volt, ma a Kiotó prefektúra székhelye, amely Oszaka és Kóbe városokkal az Oszaka–Kóbe–Kiotó urbanizált régiót alkotja. 1997 decemberében itt határozták el a szén-dioxid és egyéb üvegházhatású gázok kibocsátásával foglalkozó egyezmény létrehozását, ami később Kiotói jegyzőkönyv néven vált ismertté.

1994-ben az UNESCO Kiotó, Udzsi és Ócu városát a Világörökség részévé nyilvánította."

 

Szépen, rendben, jó turista módjára el is indultunk másnap reggel. Mondhatom , megérte. 

Most pedig jöjjön néhány kép is. 

A vasút állomás liftje

csovaz_lift_szerkezet_b.jpg

biztonsagikeritesb.jpg

Mágneszáras biztonsági kapu

dsc_0184_b.jpg

Föld alatt a vonathoz

csinosba.jpg

Utasok csinosban

dsc_0253_b.jpg

dsc_0254_b.jpg

dsc_0255_b.jpg

dsc_0246_b.jpg

dsc_0251_b.jpg

..és persze gondoltak a cigisekre is.....volt dohányzófülke...full extrásan, úgy jó japánosan.

dsc_0180.JPG

 

 

dsc_0171_1_b_1.jpg

dsc_0183_b.jpg

dsc_0258.JPG

dsc_0257_b.jpg

dsc_0260_b.jpg

dsc_0261_b.jpg

 

dsc_0264_b1.jpg

dsc_0264_b.jpg

dsc_0265_b.jpg

dsc_0262_b.jpg

dsc_0188_b.jpg

dsc_0194.JPG

dsc_0189_b.jpg

 

dsc_0283_b.jpg

dsc_0272_b.jpg

dsc_0266_b.jpg

dsc_0268_b.jpg

dsc_0270_1.jpg

dsc_0273_b.jpg

dsc_0276_b.jpg

dsc_0289_b.jpg

dsc_0290_b.jpg

 

dsc_0292.JPG

dsc_0291.JPG

dsc_0295_b.jpg

dsc_0296_b.jpg

dsc_0297_b.jpg

dsc_0298_b.jpg

dsc_0278_1.jpg

 

dsc_0300_b.jpg

dsc_0299.JPG

dsc_0301_b.jpg

Meleg volt rendesen...

dsc_0302_b.jpg

dsc_0306_b.jpg

dsc_0309_b.jpg

dsc_0312_b.jpg

dsc_0303.JPG

dsc_0314_b.jpg

dsc_0315_b.jpg

dsc_0323_b.jpg

dsc_0324_b.jpg

dsc_0325_b.jpg

dsc_0201_b.jpg

dsc_0202_b.jpg

kyotonemoanszep_b.jpg

nemtommib.jpg

Ez nemtommivót....de elég különleges, nem ?

dsc_0328_b.jpg

dsc_0332_b.jpg

Azután találtunk egy igazi, 10 székes, kicsi, maszek kifőzdét...gondoltuk ott kajálunk ....úgy is volt, a kaja is jó volt, a tulaj is jó fej volt, tényleg 10 szék volt bent, egyszerre ennyi vendégre volt kalibrálva.....na , meg persze pár teljesen barátságos, kapitális méretű, fekete csótányra, a hátam mögött futkostak a falon.....mindenki látta őket csak én nem, ménincsnekemszememahátamon?!!! Áhhhh :-)

Az állomásra vissza már csak laza sétafika volt. Megcsodáltuk az éjszakai fényben tündöklő Kyoto Tower Hotelt és tornyát. Ráadásként épp elkaptunk egy megbolondult, zenélő szökőkutat. 

dsc_0345_b.jpg

dsc_0342_b.jpg

dsc_0340_b.jpg

kyoto_towerx.jpg

 

 

1 komment

Nehéz a betegápolók élete Angliában? II.

2015. április 18. 08:26 - rezsöatya

Skócia után Yorkshire, azon belül is Leeds. Igaz, nem sokáig, de annál több tanulsággal.

Mint a múltkor ígértem, folytatom a történetemet...

 

Skóciát imádtam, szeretem a mai napig is, de minél délebbre jövünk, annál többet fizetnek a gondozói munkáért... és hát elsősorban pénzt keresni jöttem a Királyságba, s persze sorban kipróbálni mindent, ami eddig kimaradt az életemből...

 

Leeds. Egyetemi város Yorkshire-ban:

 

leeds_1.jpg 

Itt egy 38 éves, paralízissel (cerebral palsy) született fiatalembert kellett gondoznom. Voltak járulékos „effektek”, némi autista beütés, no meg meg kellett érteni, hogy születésétől kezdve különleges figyelemben volt része, központi kérdés volt a családban a vele való foglalkozás (a szülők és nővére is egészséges emberek), így nem róható fel, hogy kialakult nála egy jókora adag önzés.

 

Szeretem a kihívásokat és a pszichológiát. Így nem nyomasztó feladatként éltem meg a munkát, pár nap alatt ráhangolódtam az életvitelére. 9:00-kor ébresztő, addig előkészíteni mindent, reggelit, ruháit, fürdőszobát, elmenni, megvenni az Independent című napilapot – mert hogy politkusnak készült a lelkem (mondjuk nem volt egy buta gyerek!), - beállítani a nappaliban (ahol reggelizett) a TV-t a kívánt (hír-)csatornára és ha csak egy percet is késtem, 9:01-kor már szólt a telefonom, hogy merre vagyok... :-)

Mindennap ugyanaz a napi rutin, óramű pontossággal. Heti lista, hogy mit eszik, pl. csütörtökönként csirke, péntekenként hal, stb, az ebédhez összekeverni a lettice-t a majonézzel, vacsorára csak mellé; melyik nap van hajmosás, keddenként bevásárlás, ilyenek... szerencsére teljes körű itinert, user manual-t kaptam hozzá... de amint egy kicsit eltértem, „alkottam”, már dorgálás volt... :-)

 

Kibírtam.

 

Mint mondtam, pár nap alatt belerázódtam, s ettől kezdve rutinná vált és a szünetekre koncentráltam... :-)

Ugye, hivatalosan napi három óra pihenőidő jár. (négy óránként fél óra, a 24 órás felügyelet mellett). Ezenkívül ott volt az éjszaka (este pontban 10:00-kor villanyoltás), amikor biztos nem zavart, mert ugye működött az óramű. A gond az volt, hogy a szünetet ő kötelező érvényűnek értelmezte, vagyis el KELLETT mennem „kikapcsolódni” (holott volt külön szobám), akkor is, ha épp zuhogott az eső, vagy mosnom kellett volna magamra, vagy csak egyszerűen meg akartam nézni egy filmet. Mondjuk nem nagy ügy, beültem az autómba és szokásom szerint felfedeztem a várost, a környéket, vagy messzebb mentem, ami az időbe belefért...

 

Egy kis kitérő, képekkel... Leeds:

 

leeds_library.jpg

 

art_gallery1.jpg

 

leeds_4.jpg

 

A park tóval, ahová futni jártam:

 

leeds_3.jpg

 

park1.jpg

 

A Kirkstall Abbey, ahová meg rajzolni:

 

kirkstall_abbey.jpg

 

kirkstall_abbey_2.jpg

 

...és a temetők, a sírkövek, a kelta keresztek... csodálatosak!

 

church1.jpg

 

cemetery1.jpg

 

cemetery3.jpg

 

...és nem hagyhatom ki a poént sem (akinek nem ingle, ne vegye magára!):

 

cemetery4.jpg

 

Gyönyörű a bradford-i székesegyház:

 

bradford.jpg

 

...és York mindenestül. A vár, a katedrális, a város egycsapásra a kedvencem lett:

 

york2.jpg

 

york5.jpg

 

york4.jpg

 

york1.jpg

 

meg A Kék Bicikli:

 

york3.jpg

 

Aztán, amint "kifogytam" a látnivalókból (bizonyos távolságnál nagyon nem mehettem messzebb, mert a délutáni csúcsforgalomban időre vissza kellett érnem), a múzeum hatalmas (és természetesen ingyenes) könyvtárában töltöttem a szabadidőmet. Imádtam azt a sok szakmai, építészeti könyvet, pl. a régi angol téglaépítészetről, meg egyéb helytörténeti összefoglalókat... Ötleteket is adott a sok könyv, így jutottam el közeli ipari múzeumokba, Thwaite Mills, Armley Mills, etc.... (Itt tudtam meg például, hogy a Leeds Castle nem Leedsben van, hanem Londonhoz van közelebb, így azt akkor néztem meg, amikor később ott dolgoztam...)

 

thwaite_1.jpg

 

thwaite_2.jpg

 

thwaite_3.jpg

 

armley_mills.jpg

 

armley_mills1.jpg

 

armley_mills2.jpg

 

Ezek "vizimalom alapú" létesítmények, a folyó mellé települtek. Textil-feldolgozással (gyapjú - birkák, ugye?), nyomdával, vasművel "foglalkoztak". (majd külön írok posztot, mert rengeteg képem van...)

 

 

A munkám épp a karácsonyi, újévi időszakra esett, így vinni kellett a srácot a vidéken lakó szüleihez. Magyarázatképp, a tehetősebb angolok itt vidéken élnek, a fiuk az állapota miatt lakott a városban (közlekedés, orvosi felügyelet közelsége). Speciálisan átalakított autója volt a srácnak, egy Citroen Berlingo (az itteni TB fizeti!), hátul lenyitható rámpával, amelyre felhajthatott az elektromos kerekesszékével (amit az itteni TB fizet).

 

leeds2.jpg

 

Azt rögzítettem, + biztonsági öv ééés: indult a „rémálom 2.0”! :-)

 

Ugyanis a kacska kezével szegény nem vezethetett, de kapitányként mondta, hogy melyik sávba soroljak be, mikor álljak meg, mert piros a lámpa (tényleg?) :-) (amúgy volt SatNav is! És igen, a TB fizeti azt is!). A kerekesszékén lévő joysticket amúgy nagyon jól kezelte...

Szóval az ünnepek alatt jókat kocsikáztunk, s mint kiderült, a fiú édesanyja 56-ban jött ki Magyarországról még fiatalon, aztán itt ment férjhez. A srác nem sokat tudott magyarul a „köszönöm, jó napot, viszontlátásra” szavakon kívül... :-)

Készültem, egy mákos bejglit sütöttem (magyar mákból) ajándékul, amin igencsak meghatódott a hölgy...

Aztán szabadnap, csak este kellett érte mennem, majd második ünnepen ugyanúgy...

Én is kaptam tőlük ajándékot (a srác rövid idő alatt nagyon megkedvelt engem), könyveket.

Tibor Fischer: Under the Frog (56-ról szóló) könyvét, két George Mikes könyvet (ő is újságíró, humorista, de nem a „mi” Mikes Györgyünk, George a XX. sz. elso feleben vandorolt ki Angliába) ; egy nagy Oxford Dictionary-t, meg két nagyon szép gyüjteményes művészeti könyvet...

 

Én is meghatódtam...

 

A szilvesztert a srác a barátainál töltötte egy másik vidéki kúriában, ott is ovációval fogadtak (kismadár vitte a hírem?), csinos lányok marasztaltak, hogy én is szilveszterezzek velük... :-P

Érdekes a carerekhez való hozzáállás. Bármikor mentünk a sráccal vásárolni, mindenütt mosolyogtak ránk az emberek, értékelik és tisztelik a gondozói munkát (bár ők nem vállalnák, kevés angol carerrel találkoztam).

 

Voltak egyéb érdekes történetek. Benevezett egy „rapid-randira”, de hát nem ő kellett a lányoknak... szegényt úgy megsajnáltam... aztán a neten keresett hölgyeket, jelentkeztek is Natasák, Olgák, Oroszországból, elég nehéz volt elmagyarázni neki, hogy ők csak angol férjet akarnak fogni... Igyekeztem meggyőzni, hogy az Élet majd kellő pillanatban elhozza a megfelelő társat...

 

Aztán lejárt a „mandátumom”, továbbléptem, egy kis holidayt adva magamnak a déli tengerparton, keresztül utazva fél Angliát.

 

De ez már a következő történet... :-)

 

kirk.jpg

 

 

 

 

 

 

 

12 komment

London "giccsei"

2015. február 24. 10:47 - rezsöatya

avagy mindig van új felfedeznivaló...

kezdokep_1.jpg

Ismét egy poszttal válaszolnék a pénteki (20.-ai) bejegyzésre. És amolyan rendhagyó módon... A pszichológus néni(?) azzal magyarázza a külföldön dolgozó honfitársaink rövidebb életét, hogy idekint „fokozott lelki megterhelésnek” vagyunk kitéve... Szerintem ez egyáltalán nem ország-, hanem inkább egyén- és helyzetfüggő.

„Az élet nem habostorta” - hangzik el A tanú című filmben. Hát nem bizony! Sem Magyarországon, sem külföldön nem az! Viszont bárhol is vagyunk, rajtunk áll, hogy sütünk-e tortát és díszítjük-e finom tejszínhabbal...!

Mert ugyan dolgozni jöttünk ki, de – legalábbis tapasztalatom, - ha a kezdeti nehézségeken túl van az ember (és nem fut bele újabbakba), akkor a szabadnapjait értelmesen kihasználva feltöltődhet, s felfedezheti az új környezetét (vagy akár a régit). Korábbi posztomban már írtam, hogy Skóciában is a day offokon mindig csavarogtam, ez is egy módja, hogy a stresszt levezessük (nem, nem találtam fel a spanyol viaszt, de nem is vagyok pszichológus! :-) ). Perczel Forintos Dóra szerint „jellemző ránk magyarokra, hogy az anyagi javak megszerzésére, birtoklására túlzottan nagyok az igények”. Most akkor ezért nem lennék magyar? Nekem a nem kézzelfogható világ, az érzések, élmények többet jelentenek! Amúgy is nehéz hetem volt (mondjuk magamnak „csináltam”!), íme egy kis képes hétvégi beszámoló.

 

London. Nem először, de (Budapesten sem egyszer jártam a Margitszigeten), mindig van új felfedeznivaló...

 

01_1.jpgGyalogos/biciklis híd a Paddigton Basin felett

 

Már régóta szerettem volna megnézni Heatherwick stúdió alkotását a Rolling, vagy másnéven Curling Bridge-t. Ez Paddogtonban van, pont ahová a vonatom beér, így itt kezdtem. Sajna, csak péntekenként délben lehet megtekinteni működés közben (a turistákon kívül ki ér rá akkor?), így a videót a YouTube-ról szedtem (s a gif forrása a wikipédia, de az összes többi saját fotó).

 

02.jpg

 

Így működik:

 

03.gif

 

 

 

 

Aztán átkerekezve a Hyde parkon,

 

04_1.jpg

(ha még nem mondtam volna, bringával mentem – már csak a „hosszú élet reménye” miatt is! hehe! ),

 

a Wellington Arch érintésével

 

05.jpg

 

a Buckingham Palotához értem:

10.jpg

 

11.JPG

 

12.JPG

 

13_1.jpg

 

Ha a királynőt nem is láttam, de egy lovas őrségváltást megszemlélhettem...

 

06_1.jpg

 

07_1.jpg

 

08_1.jpg

 

A felirat némely embernél is aktuális lehetne:

 

09_1.jpg

 

Majd a Trafalgar Square. Nelson admirális mögött már feltűnt a Nemzeti Galéria.

 

14_1.jpg

Itt Peder Balke 19. sz.-i norvég festő műveire voltam kíváncsi. Lenyűgöző, ahogy az Észak fényeit, jéghegyeit meg tudja jeleníteni!

 

15_1.jpg

 

16_1.jpg

S persze - és ki tudja hányadszor, - elmerültem a „nagyok” képeiben... Murillo-tól Canalettóig,

 

17_1.jpg

Turner-től Renoir-ig...

 

18_1.jpg

 

A Trafalgar Square-en valami színpadot „ácsoltak”, (kivégzés lesz?) nem néztem utána, milyen alkalomból, amúgy is igyekeztem, olyan áprilisi időjárás volt, hol kisütött a nap, hol beborult. Távolban a Big Ben,

 

19_1.jpg

 

Ami közelről is úgyanúgy néz ki! :-P

 

21_1.jpg

A Parlament a Temze partján

 

23.JPG

 

Westminster Abbey gyönyörű kőcsipkéi... sokáig álltam ott! Fantasztikus!

 

25.jpg

 

Covent Garden, London egyik művésznegyede

 

26_1.jpg

 

Érdekességek útközben:

 

27.JPG

 

28_1.jpg

 

Gyalogoshíd a Temzén:

 

29.JPG

 

London Eye:

 

30_1.jpg

 

és vissza a Big Benhez:

 

31_1.jpg

 

Nem azt mondom, hogy most ettől leszek hosszú életű, de hogy több, az biztos. Különben is, inkább hiszek a minőségben, mint a mennyiségben. De ezt majd százötven évesen még végiggondolom...! :-)

 

 

 

 

 

 

 

3 komment
süti beállítások módosítása