Határonkívül

Határokon át, földön, vízen, levegőben


Az első munkavállalásom Skóciában

2016. november 17. 14:23 - SodalisO

Itt olvasható először egyben a teljes sztori arról, hogyan próbáltam szerencsét külföldön.Eredeti, javítatlan formában. / 2011. szept./

 skocia4.jpg

/pic:blog.xfree.hu/

                                                                        Sziasztok!

Hosszas gondolkodás után úgy döntöttem, megosztom saját élményeimet Skóciai munkavállalásomról!Sokat rágódtam azon , egyáltalán érdemes-e arra a " sztorim", hogy bárkivel is megosszam, hiszen annyi siker-kudarc történet olvasható itt a neten és lehet már kicsit lerágott csont lesz.

Mint "elsőutas" munkavállaló külföldön mégis úgy döntöttem leírom.Lehet kicsit hosszú lesz, de szeretnék egy komplett " élménybeszámolót" készíteni. Jó és rossz tapasztalatokkal összesítve, komplett képet adni a történtekről .Arra gondolok, talán most, napjainkban is sokan indulnak még útnak,szerencsét próbálni jobbat remélve.Elsősorban talán nekik lehet hasznos  a bejegyzésem.

 

                                                                      I. fejezet

1.Angoltudás:DDD

Ott kezdem, hogy 7 évvel ezelőtt letöltöttem egy játékot a neten, miután láttam pár screenshotot róla. Ez egy misztikus RPG játék és miután én nagy Gyűrűk ura rajongó voltam, gondoltam nagyon jókat fogok kalandozni esténként ebben az új misztikus, gyönyörű grafikájú játékban.Fodrászként eléggé lemerültem a napközbeni  intenzív szakmai kommunikációtól :O gondoltam ez kitűnő lesz nekem, szép csendben elvonulni , zenét hallgatva pötyögni.És.....itt kezdődött minden!A telepítés után beléptem, megcsináltam a kis csini karakteremet és gondoltam induljunk!:D Álltam a játékbeli fővárosom közepén és fogalmam sem volt mit kell csinálni vagy mit fogok csinálni mert full angol nyelvű játék volt. Huhhh.... ok, annyit tudok,hogy: yes, no, back, exit....sejtettem ez nem lesz elég.Viszont eldöntöttem én ezzel akarok játszani..tehát..nincs mese meg kell tanulnom angolul.Ok! De ezért én egy fillért sem fogok fizetni, mellesleg időm sincs tanfolyamokra járni.Gondoltam, azt , hogy my name is X meg tudom tanulni magamtól is. Másnap vettem egy spirál füzetet, egy tollat , antikváriumban sok agyonlapozott, összefirkált olcsó nyelvkönyvet, szótárt és esténként nyelvtanfolyamot tartottam magamnak és közben azért kicsit játszogattam is . Ennek ma már 7 éve.A játéknak köszönhetően megtanultam angolul. Nyelvtanár vendégemmel teszteltettem magam időnként, merre haladok, hogy állok a nyelvtani résszel.Biztatott és megerősített, csak így tovább.Szövegértéshez hanganyagokat használtam a netről, mosogatás, takarítás közben hangosan beszélgettem a PC-el, filmek zenék ....nem sorolom.Szépen lassan meglett egy basic angoltudásom. Soha nem próbáltam ki, sehol, mire lenne elég.Csak úgy éreztem jójjez.:DD

2.Munkalehetőség

Miután 13 évig dolgoztam egy pici kis bérelt fodrászüzletben saját vendégkörrel, eszembe sem jutott, hogy váltanom kéne.Igaz , az utóbbi években éreztem én is a gazdasági válság összes áldásos "jóságát", gondoltam túl kell élni és küszködjünk.Az egyik szabadnapos hétfőmön a szokásos turkálós körutamat jártam / tesóm picijeinek ügyeletes árubeszerzőjeként/ és buzgó keresés közben  a rongyok alatt a láda alján láttam meg egy sárga színű vastag érmét. Hoppáááááá....Gondoltam valami pénz lehet, hadd nézzem:DD 1 angol font volt.Akkor láttam életemben először ilyet. nem szégyellem zsebre vágtam, nem a meggazdagodás reményében, inkább mert még ilyenem sose volt.Végezve a dolgommal , kijöttem az utcára és egy nagyon régi-régi jó ismerősömbe botlottam aki tudtom szerint Skóciában dolgozott már évek óta.Nagy ölelések, örömködés, gyors kérdések, utána beültünk egy cukiba, kávé, süti, " meséljmivanveled".Mesélt, mesélt majd egyszer csak megkérdezte, "Te nem lenne kedved kint dolgozni, mint fodrász, ha van rá lehetőség?"Hmm..mit tudom én -gondoltam.Következő kérdés: "Ja , angollal, hogy állsz?"-Hm, háááátttt-mondtam-"tanulgattam, de csak magamtól és csak szórakozásból egy PC játék miatt".Elkezdett angolul beszélni meg kérdezgetni.Értettem és válaszoltam , sőt aztán már úgy neki bátorodtam, hogy le se tudott lőni.Azt mondta-"te bolond vagy, ezzel simán elmehetsz bárhova, mások éveket dolgoznak le kint és nem beszélnek így ahogy te".Mesélte, hogy van magyar baráti kapcsolata kint, aki tudna segíteni leszervezni mindent, gondoljam át, nem sűrűn szokott ilyet felajánlani bárkinek is.Mondtam, neki, ok, nézzük meg, kezdjünk hozzá.Én itthon feltártam a családomnak a lehetőséget, átbeszéltük nagyjából, a döntéshozatalhoz kollektív igenlés kellett.Támogattak, segítettek.Elindult a precíz szervezkedés. Próbáltunk mindent a legprecízebben, legpontosabban szervezni.Minden körülményre , eshetőségre felkészülve, napi kapcsolatban voltam a kinti baráti párral, /akiknek tul. képp én idegen voltam/,nagyon aranyos kedves emberekre találtam bennük,én  minden nap újabb kérdésekkel bombáztam őket, állták a sarat, mentek , intézkedtek, közvetítettek. Konkrétan a munka egy barber shopban volt, oda kellettem, ahol  jövőre vonatkozó terv is volt.  A tulaj bővíteni akarta az üzlet profilját egy női szalonnal, oda kerültem volna véglegesen. Török tulajdonosról volt szó ,/köztudottan törökök üzemeltetik a legtöbbet/, ami önmagában kicsit kétkedéssel töltött el.Családom tagjai is kérdőjelesnek titulálták ezt a munkalehetőséget, közölve velem, talán az én törököm lesz a világon az első becsületes "török" munkaadó!?!?:P Sose lehet tudni ugyebár, bizakodjunk! Ne könyveljük el szegényt gazembernek, mikor még nem követett el semmit!!!!:DDD Itt tévedtünk nagyot ! Becsületes török nincs !!!!!!!De akkor még ezt nem tudtuk,így hát  próbáltunk nagyon előrelátóak lenni, a kinnti baráti pár információkat gyűjtött róla, lekáderezték amennyire csak bírták. Valamennyire ismerték is, hiszen 2 házzal választotta el a lakásukat a fodrászattól.hosszas előkészítés után, felvettem a kapcsolatot a törökkel is, mentek az e-mailek, beszélgetések chaten, minden beszélgetést lementettem, eltettem biztos-ami-biztos alapon. Úgy tűnt minden rendben, repülőjegy megrendelve, indulás kitűzve, itthoni üzlet felszámolva, kezdődhetett a csomagolás .Minden letisztázva, pénz, munkaidő, beosztás, munkarend, lakáshelyzet, mit kell magammal vinni, munkaruha, munkaeszköz stb stb.Szóval amit lehetett itthonról megszervezni kinti segítséggel, mindent megtettünk.

Egy dolgot felejtettem el. Írásos garanciát kérni a munkaadómtól.

 

                                                                             II. fejezet

post_78788_20120308231344.jpg

Életemben először repülőre ülök!! JET2 from BP-to Edinborough>>Irány Skócia!! Félek.      Még sosem repültem.Nem is akartam. Évekkel ezelőtt kategorikusan kijelentettem, ha egyszer lesz pénzem világ körüli útra én oda vagy szánkóval vagy biciklivel megyek!!Úszni nem tudok, tehát a hajó kilőve, a repülő pedig leesik ha elromlik....Utolsó este búcsú party, könnyek, jókívánságok keserédes hangulattal.Mindenféle érzelem ami a világon csak létezik kavargott bennem ezerrel.Elhatározásom sziklaszilárd volt de mégis kételyek támadtak bennem az utolsó pillanatban. lehet, hogy ez normális emberi reakció vagy labilitást tükröz.Sosem tudom meg. Másnap korán reggel indulás Ferihegyre, ahol szintén sosem voltam .Útközben erősen leltároztam magamban, eltettem mindent, mit hagyok itthon vajon, mit kellett volna még eltennem.Most már mindegy...Viszonylag gond nélkül boldogultam a reptéren, de az a szaros gombóc a torkomban állandóan fojtogatott.Hülye érzés, utálom! Ittunk kávát 8 millió FT-ért aztán könnyes búcsú, bár én próbáltam magam tartani kegyetlenül.Mégis egyértelműen úgy éreztem, minden szempontból elvesztem a lábam alól a talajt innentől kezdve és más alapokra lépek .Jóra vagy rosszra az hamarosan kiderül majd .Becsekkoltam, majd átléptem a terminálba. Várakozás felszállásra a cikázó gondolataimmal....Nem túl jó együttes:P Természetesen, hogy bonyolódjanak a dolgok a JET2 légikisasszonya kiszúrta, hogy a 3500 ft-os kínaiban vásárolt 10 kg-os kofferemmel valami nem stimmel, rátették a  poggyászsablont és közölték velem , ez sajnos 1,5 cm-el hosszabb, nem vihetem fel a gépre és fizessek 12 ezer ft-ot.Szupi!:(Kistáskát nem pakoltam be , így felszállás előtt kivettem pénztárcámat, útlevelet, iratokat, a fiam özönvíz előtti MP3 lejátszóját, újságokat, 2 kabátot és felszálltam a gépre. 2 savanyú, cingár angolul beszélő fiatal ült mellettem, én ablak mellé mert onnan szép a kilátás állítólag. Egy biztos, én innen ki nem nézek az istennek se!! Csak éljem túl!! Ölemben 8 rakat aprósággal, meggyulladva a két kabát alatt, beszorulva az ülésbe valami állandóan leesik!!Ezt nem hiszem el!. Sírhatnékom van és már befelé sírok is.....Még nem késő, leszállhatok, hagyjuk ezt az egész állatságot, kell ez nekem, normális vagyok én ???? Mindegy már, a gép meglódult, felszállunk! A szívem a torkomban dobog és alig kapok levegőt.Emelkedünk, fel-fel ,egyre magasabbra, de hova már az isten szerelmére , már fenn vagyunk a Holdnál :-P Ilyen a repülés?? Hát nekem nagyon nem jön be. És kanyarodunk, ezt nem hiszem el, dönti a szárnyát , mindjárt átesik a gép.....Jézusom....10 ezer méteren biztos útkereszteződés van és jobbra fordulás be a mellékutcába??????Vagy mi ???? Nem lehet belőni a célt és csak úgy "ala natur" odarepülni? Lassulunk is persze, alig változik lent a föld képe.Így soha nem érünk oda az biztos.Sőt mindjárt megállunk és leesünk szép lassan. 15 perce repülünk, nem telik az idő.Gondoltam hallgatok zenét, elterelem kicsit a figyelmemet,el is indítottam a zene lejátszót ami 2 szám után le is merült iziben. Ekkor már kicsit nagyobb sebességgel jöttek a könnyek a szememből, kéne zsepi...de az meg nincs...király....Nem részletezem tovább, 100x óranézés, 56 szárnydöntés, folyamatos pityergés után megérkeztünk. Örökkévalóságnak tűnt ez  3 óra, de legalább talaj van a lábam alatt megint.Sokáig tartó útlevél ellenőrzés, mert egyszerre ért be 4 gép, a barátaim hívtak, itt vannak várnak a reptér előtt. Ez jó:)Persze a poggyászaimat nem jó futószalagnál vártam, 24 perc után erre azonnal rájöttem! De megvannak,heuréka  látom őket a másikon, skála istennek ez ok. Találkozás a barátokkal, épp olyan aranyosak, kedvesek, szimpatikusak, mint amilyen az első benyomásom volt róluk még otthon a FB-on. Irány Stirling! Ebéd náluk, kis szusszanás, dumcsi, kávé aztán pofavizit a barber shopban 2 házzal odébb. Stirling, belváros, főutca, délutáni nagy forgalom. Busy time a shopban. Mindjárt az ajtónál egy gyönyörű, fekete szemű-hajú fiatal kis fodrász csajszi köszöntött, puszi, "Hi Agi, how are you":)) Ez édi, gondoltam. Mellette a következő széknél egy 145 cm-es Szikora Robika méretű koromfekete ördög állt. Ő volt Jeetendra, vagyis Dzsetó akit én konzekvensen 2 hétig Csetónak hívtam, ne kérdezzétek miért.Persze a kis indiai is nagyon barátságos volt, miközben istentelen művészi kisujjtartással , mint egy mágus, színpadias mozdulatokkal épp befejezett egy hajvágást. Jesszus mari , gondoltam, itt aztán kell előadni majd.Na és a török, szintén matchbox méretű, 35-40 közötti, foghíjas, kopaszodó birkafejű fazon, aki rettenetesen fókuszált arra, hogy rezzenéstelen arccal fogadjon, mert azt úgy kell.A magam stílusában, mosolyogva, nyitottan odaléptem és nem tudom mit mondtam, de be nem állt a szám, folyamatosan beszéltem, amiből ő egy árva kukkot sem értett. Lányos zavaromban ofc az összes, előre összeállított szöveget elfelejtettem és csak hadartam érthetetlen halandzsa nyelven. Láttátok volna az arcát. Itt sajnáltam meg először és utoljára. Rémülettel, érthetetlenül, nézett felváltva segélykérően a barátaimra, rám, a többiekre. "Jézusom, ki ez, mit kezdek én ezzel?!"Kisvártatva azért elmosolyodott, kivillantva szexi foghíjait és közölte, ok, take it easy, relax and let's go drink a coffe:)Ok, gondoltam és nagyon boldog voltam mert ezt értettem :-DDD Beszélgettünk is majdnem, ahogy sikerült, de lassan megnyugodtam, kezdtem érteni amit mond és úgy láttam ő is engem. Annyi biztos, gondoltam, az ő szókincse kimerül 100 szóban, mint minden 'sötétföldéről jött munkavállaló, csak annyit hajlandó megtanulni, amit nagyon muszáj, egy szemmel sem többet.Megbeszéltük, mi sétálunk egyet, míg a shop bezár , utána pedig elmegyünk bevásárolni. Stirling belvárosa kedvesnek tűnt, de megdöbbentett a sok ápolatlan, lompos, kövér, zsíros hajú, agyonsprayzett nő. Döbbenetes látvány volt , hogy az egyik ember lábujjas papucsban a felesége pedig vastag szőrmecsizmában, sapka-sál kollekcióban sétafikált. Hopp és igen, egy gusztustalan kövér csajszi, zsírtól csöpögő hajában gyönyörű, ékkövekkel kirakott , fényes szatén masnival, lakkridiküllel , mackónadrágban, állig bepúderezve.Ez igen anyukám, csini vagy:))) Néha ezt kezdtem el érezni, lehet ma valami vicces karnevál van és ott ez a divat, hogy mindenki nézzen ki idiótán:)) Útban Cowie felé megálltunk a Morrisonban, bevásároltunk, ágynemű, kaja, innivalók. Cowie-be megérkezve, az első benyomásom az volt :"Cowie a halott "város. Persze besötétedett, borongós is volt az idő, egy lélek sem volt az utcán, viszonylag szegényes, öreg házak, sehol semmi szép.de nem volt vidám hely az bizonyos, kicsit nyomasztó hatással volt rám. Elképzeltem, ahogy a házakban, a kövér, hulla részeg anyukák, szájukban cigivel, gyártják az ehetetlen birkahurkát a konyhában, az ápolatlan, neveletlen kölkök ütik egymást a fenti szobában, a  tini lány feldob még vagy 3 réteg púdert lefekvés előtt, tupíroz 6-ot a lila-kék haján és elszív egy easy cigit, apuka tv-t néz a 8m-es LCD tv-n, nagyokat böfög a sörtől, amivel a whiskeyt öblítette le.Szép is ez:)) A ház! Egy pakisztáni tulajdonosé, valamikor özönvíz előtt épülhetett, tipikus öreg sorház, soha nem volt javítva vagy felújítva, a kedves honfitársaknak sátor után így is luxusvilla.Nem voltam túlzottan feldobva. Mindegy, gondoltam, majd benn,lehet más vár, a török úgyis azt közölte velem az indulásom előtti napon, your room is ready...gondoltam majd ott lesz a java.Nahát, belépés után már feladtam minden reményemet. Kosz , piszok, igénytelenség, lepusztulás. Dohos, poros, büdös, bordó, 'kitudjamikorporszívózott' bordó padlószőnyeg mindenütt. A konyha mennyezete valamikor i.e. 20-ban leszakadt de még nem sikerült megjavítani. Átható égett olajszag mindenütt, minden ragadt valami megfejthetetlen okból. Sebaj, gondoltam, ez " csak" a konyha, itt úgyis csak főzni meg enni kell majd.:P Kell sok Domestos, NEM MEGIJEDNI! De majd a szobám :-D ........Igen, ott mindösszesen egy darab King Size méretű ágy volt, semmi más , ja meg egy kopasz villanykörte lógott a mennyezetről, volt vagy 20 wattos.A török látva a pillanatnyi meghökkenésemet, közölte, írjam össze mi kell még, megveszi. Nahát hosszas listakészítésen törtem a fejem azonnal.:)Barátok elköszöntek, de előtte a fülembe súgták, ne legyek szívbajos, mindent írjak fel, ami csak kell:)) Kissé pesszimistán de elhatároztam igénybe veszem a fürdőszobát és utána elteszem magam holnapra. Megbeszéltük, hogy következő nap már bemegyek a szalonba, szokni a légkört, meg lecsekkolni az ő hajvágási technikájukat. Fürdőszoba!! Ragadt, ezeréves koszlerakódás mindenütt.Próbáltatok már igénybe venni egy fürdőszobát úgy, hogy tisztálkodás címszó alatt nem hozzányúlni semmihez rendbe tegyétek magatokat ???Hát kurva nehéz:)))Már láttam Domestos kell, nagyon sok!!!!! Kipakolás helyett bőröndből öltözködés lett az aznapi est szórakoztató esztrádműsor, udvariasan elköszöntem a nappaliban gomolygó füstfelhőben a török felsejlő sziluettjétől. Ordító török slágerek közepette , nehezen de álomba szenderültem. Ja , el ne felejtsek a skót szörnyről említést tenni.erre senki nem készített fel, de utólag mindenki azt mondta, jaaaa, nem tudtad ???!! A fürdőszobából kifelé jövet, a szemben lévő lakatlan szoba ajtó félig be volt nyitva és ahogy kiléptem szembe találtam magam egy 4 méteres kapitális pókkal!!!!!!! ÉLETEMBEN NEM LÁTTAM EKKORÁT!!! Több expressz infarktuson mentem keresztül azonnal, mert köztudottan gyűlölöm a pókokat, rovarokat, bogarakat. Azonnal agyonütöttem a papucsommal, óriási plecsnit csinálva a szőnyegen. A corpus delictit ott hagytam szemléltető eszköznek, hátha a török másnap kihívja a rovarirtókat azonnal.:P Ez volt a megérkezésem napja!!! Well!! Scotland! Here I am !!

                                                                           III. fejezet

 

old_man.jpg

/pic:vilagutazo.blog.hu/

Hosszas hánykolódás és forgolódás után másnap reggel hajnal 6-kor ébredtem.Korom sötétben próbáltam visszaaludni de őrült sebességgel cikáztak a gondolataim.Millió kérdés , félelemmel teli bizonytalanság, magány, egyedüllét, kiszolgáltatottság.A legveszélyesebb az volt amikor eszembe jutott az otthonom s a családom.Gondoltam, hadd szóljon, jöjjenek azok a fránya könnyek, majd könnyebb lesz utána.

    Mondom nektek Ezt nem szabad hagyni!!!Mostmár tudom!Ez az amitől elgyengülsz, még bizonytalanabbá, elesettebbé válsz.Szépen ,lassan könnyekre fakadtam és hang nélkül csendben sírdogáltam. Nem könnyű.:P Közben azért , mint önmagam pszichológusa, mondtam a nagy okosságokat magamnak.Szerintem ez egyfajta ösztönös reakció, ami belülről jön akkor, amikor a gondolatainkban káosz uralkodik.Valami önmegmentő és erősítő tartalékerő amire ot és akkor , abban a pillanatban szükség van.Lassan meg is nyugodtam, de azért jó nagy bömbölés volt.7 óra után fel is keltem, kávé, cigi és bementünk a szalonba.A többiek már dolgoztak én figyeltem a technikájukat.Miután itt jobbára csak férfivendégek voltak, a hajvágás teljesen gépesített, gyors és prifitorientált alapokra volt helyezve. Egy sima hajvágás géppel 8 Font, és kb 8-10 perc. Ollót szinte alig vagy minimálisan használtak. Kivétel a vendég által kért ollós fazonok.Az indiai nagyfejű gyerek vérprofi, művészi mozdulatokkal csattogtatja az ollót feleslegesen, minden 7. csattogtatás után vág 1 mm-et. Látványos de majdnem elröhögtem magam.Kb 8 éves kora óta fodrász mint a török.Iskolába soha nem jártak, Indiában és Törökországban is a borbélyok az utcán dolgoznak és munkában nőnek fel a borbély fater mellett.A skót -török kis csaj kolléga már iskolában tanulta a szakmát, de csak fél évig , csak férfifodrászatot, valamilyen kurzus vagy tanfolyamféleségen mert szakmunkásképzés , olyan mint nálunk az UK-ban nincs.Az üzlet berendezése fullos volt minden feltétel adott volt a gyors munkához. A körülmények abszolút profizmusra vallottak, de a szakmai tudást kiváltotta a gyakorlat és a hosszú évek rutinja. Már láttam, ez nem lesz túl nagy kihívás. 2 hét és teljesen készségszinten fogom csinálni én is. Egy biztos volt.Semmit nem értettem abból amit a vendégek beszéltek. Ettől aztán újra elkezdtem parázni.Mi a szar???Ennyire nem lehetek béna..vagy ez mindenkivel így van???Aztán az egyik vendég édes volt, óriási röhögés után közölte, hogy ez csak a skót akcentus, azért nem értek semmit. Töredelmesen, mosolyogva bevallotta, hogy sokszor ők sem értik egymást Skócián belül. Egy Aberdee-i nem érti azt aki Invernessben él.Na, gondoltam, ez szééééép:))A skót férfiak egyébként női szemmel változatos képet adnak. Vannak egész kiváló darabok köztük. Szó szerint, darabok, mert egynémyelyik akkora mint egy ruhásszekrény. A scottish power pedig ordít róluk.Szakadó esőben, hideg, nyirkos szélben ó esetben dzseki alatt rövidújjú póló, de van aki dzseki nélkül jár + 10-12 fokban.Kedvesek, barátságosak, segítőkészek.Egész kinnt trtózkodásom ideje alatt egyszer sem tapasztaltam bármiféle ellenszenvet, elutasítást , ha megtudták, hogy külföldi vagyok.A legtöbb skót azt kérdezte mindig , olaszból jöttem ? Nemnem...akkor lengyel?/ mert abból van a kerítés nem kolbászból/..nemnem....Mikor mondtam, magyar vagyok, sikerem volt. Mosolyogtak, örültek nekem, "welcome here"....mindent tudnak rólunk, kik vagyunk, hol vagyunk, szeretnek bennünket. Kivétel nélkül , mindig azt mondták, kiváló szakemberek vagyunk, nagyon jó munkaerők, megbízható munkavállalók.Volt olyan vendégem karácsony előtti héten akitől brutál borravalót kaptam, csak mert magyar vagyok.Szimpatikus, középkorú, jóvágású őszes pasi, csináltam neki egy igen jó hajvágást amivel meg is volt elégedve, közben beszélgettünk.Készségesen, érthetően,segítőkészen beszélt, kérdezgetett is , beszéljek magamról, mi a helyzet nálunk Magyarországon.Elmondta, mennyire sok a selejt munkavállaló a világ minden részéről és ezek kisebbik hányada aki igazán hasznot hajt Skóciának. Ezek közé tartoznak a magyarok is. De a sok paki, török, indiai, néger, kínai, lengyel...hát velük sok a baj. Közben kész lett a frizurája, fizetett.Adott egy 20 fontost én kerestem a visszajáró 12 fontot de ő meg keresgetett a zsebében , hallottam , hogy aprópénz csörög a kezében. " Keep the change Agnes, that is just for you, just becose you are a hungarien, marry christmas for you and thx for nice job!" és a 12 fonthoz még adott 8 fontot.:DDDD Szóval a skótok szeretik a magyarokat és nagyon nem skótok.A borravaló pl az egyik nagy meglepetés volt, mert egyáltalán nem számítottam rá mielőtt kimentem. Szóval, tetszett amit Skóciából eddig láttam, tapasztaltam, de kezdtem éhes lenni.Mit fogok én itt enni és hol ? Ha reggel 8-tól este 6-7-ig benn leszek a szalonban, az nagyjából majdnem az egész nap, ennem kell valamit.Az első 1 hét azzal telt, hogy feltérképeztem a boltokat, étkezési lehetőségeket. Levest mint kedvenc kajámat el lehet felejteni itt, hacsak nem főzök magamnak.Napközben szendvicseket lehet venni, zacskós , dobozos készételt mikróban melegítve. A baj csak az volt, hogy volt ami jól nézett ki de szar íze volt. Szinte olyan hogy skót tradicionális konyha nincs, kivétel a lazac meg a birkahurka. A fisch &chips már hozadék, mint ahogy az összes, olasz, indiai, pakisztáni, török fűszer, alapanyag, ételféleség, szépen , a hosszú évek alatt besompolygott a skót étkezési palettára.Igaziból sosem tudtam eldönteni, hogy a haggisnak van égett olajas hal íze vagy a fisch&chipsnek van faggyús égett olajos birka íze. Mindegy . Gusztustalan mindkettő.:DD   Chilli, kurkuma, curry, pizza, olivabogyó és még az isten tudja mik nem.Mondjuk én mindet utálom, itthon sem eszek pizzát, mikrós kaját, azokat meghagyom a lusta embereknek. Én inkább főzök. Tehát az én esetemben gyorsan letisztult, hogy mivel fogom tölteni a munka utáni , esti szabadidőmet. Hazafelé bevásárlás 10 órás munkaidő után,  teli cekkerrel , koszosan, hajasan, koromfekete varjú egyenruhában főzőcske de okosan ha nem akarok éhen halni. Ettől függetlenül , az amúgy sem nagy versenysúlyomból sikerült ledobni egy 8-ast.:D Kezdtem jól mutatni, a fekete munkaruhában, beesett arccal, mint egy zombi.

Tehát összefoglalva az első napok összbenyomásait, a kaja kérdést, a nyelvi nehézségeket és a munka technikai részét kellett először orvosolni.Ezt mindenkinek ajánlom mindenki figyelmébe. Sokat segít, hogy meglegyen a komfortérzés és hogy hamarabb megtalált a kinnti énedet és életedet.

Munka után hirtelen felindulásból csináltam is csirkepaprikást /magyar törtpaprikával/tésztával és 10 órakor jól meg is vacsoráztam, a török pedig elfogyasztott a konyhában egy takaros kis üveg whiskeyt amitől nagyon jó kedvre kerekedett, tüstént be is kapcsolta a török nótacsokros rádiót , nekem pedig mesélt a Koránról.Míg ettem, jólnevelt érdeklődéssel hallgattam, de utána fájdalmas búcsút vettem és elfoglaltam szerény hajlékomat. Hát az alvás az nem ment , forgolódás, zizegés-ficegés, kis ühüm-bühüm pityergés,szenvedés majd nyekk nagysokára........

                                                                         IV.fejezet

skotvote1.jpg

/pic:kulfoldremennek.hu/

   Jó tanácsok, törökökről, általánosságok, minden külföldön dolgozni akaró számára!!

 

   Pár sorban összefoglalva, írok nektek a török munkaadómról.

     12 éve él Skóciában, jelenleg elvált , skót feleségétől van 2 közös gyermekük akiket a válás óta /2 éve/ nem látott. Természetesen e-miatt mélységesen fel van háborodva, miközben egy fillérrel sem támogatja családját.Pontosan nem tudom mi történt, de láttam, hogy kapott pár fizetési felszólítást amiben 20.000 feletti összegről van szó, fontban, persze. Említett pár viharos látogatást aminek tettlegesség lett a vége, gondolom ezért volt idézve a Halifax-i bíróságra. A mérhetetlen buta agyával kidolgozott egy tervet a jövőre vonatkozóan, amiben úgy gondolja,hogy pár év múlva a gyermekei elég nagyon lesznek ahhoz, hogy magához vegye őket és boldogan élnek majd míg meg nem halnak. A butaság eme magassága szinte feldolgozhatatlan számomra. Tudnám kommentálni, le tudnám írni a gondolataimat, de hát nem koptatom az ujjam  feleslegesen. Magamban csak , szó szerint: kiröhögni tudtam. Elképesztő buta, iskolázatlan ember. DE! A skóciai mindennapokban a túlélő képessége tökéletesre fejlődött. Persze sajátos módon. Nem úgy , ahogy mi magyarok próbálunk lábon maradni, Nekünk, ab ovo a normális megoldások jutnak eszünkbe és aszerint próbálunk túlélni és boldogulni. A törököknél / és nem véletlen használok általánosítást/ alap a csalás, becsapás, hazudozás, mások hátán felkapaszkodás, a bűnözés minden szegmense.A legfontosabb opció: külföldi vendégmunkásokat szerezni, lehetőleg olyat, aki még nem volt külföldön, nem rutinos, nincs nyelv és helyismerete, őket lehet maximálisan kiszolgáltatott helyzetbe hozni és ehhez minden eszközük adott, megfelelően becstelenek, alávalóak!!!!! Ez majdnem minden török Barber Shopra igaz. Azokból, amiket gyanútlanul elmesélt nekem /hol dicsekedve, hol megfélemlítésből>>/ezek is a taktika részei/sikerült teljes képet összeraknom viszonylag elég gyorsan.Az esténként előadott meséiből próbálta felépíteni a velem kapcsolatos stratégiáját, amit a 2. nap már átláttam, Nem azért mert okos vagyok nagyon, hanem mert annyira egyszerű eszközöket használt.A következő módon történt.Minden este mesélt valamit magáról.

1.Az első napokban arról, mennyire nehéz volt a kezdet, amikor egy fillér nélkül, /természetesen/ nyelvtudás nélkül megérkezett az egész kompániája Skóciába.Alvás híd alatt, padokon, éhezés, lopkodások, lakatlan házakban , hidegben étlen-szomjan....stb..várt hatás>>félelemkeltés, elrettentés, alázatosságra, türelmességre felhívás, elismerés elvárása..

2. Lassú beépülés a " skót" maffiába!!!/ ami szerintem nincs vagy  ha van, az nem skót inkább török, vagy vegyes nációs, mert itt rendőrállamról beszélünk/...Több estén át mesélt a maffia múltjáról, badboy" korszakról, amikor bárkit agyonvertek, bárkit meg is öltek.../haha!/de gyerekeket, nőket soha../ mert a törökök pl, ugye annyiraaaaaa tisztelik a nőket/, pénzbehajtás, kábítószer kereskedelem, emberkereskedelem stb..Ennél a résznél, mindig elmondta, hogy ő mekkora felelősséggel tartozik felém,mert munkát, szállást ígért, otthagytam a hazám, a családomat..../elvárás:méltányoljam mennyire rendes, tisztességes , felelősségteljes ember is ő/, DE! Miután nem ismer még engem, nem bízik bennem. Nem tudja, meddig maradok Skóciában, meddig dolgozom neki. Tehát, először nekem kell keményen bebizonyítanom, hogy megérdemlem a bizalmát, majd csak utána lesz szerződésem!!!!!!!!!!!ÉS! Ha véletlenül, úgy döntök, hogy mégsem jó ez nekem és szó nélkül lelépek, ő megtalál engem, bárhová menjek is a világban, Ne gondoljam, hogy el tudok  bújni előle!!!!!!Ne felejtsem el, miket mesélt a maffiamúltjáról, bár ő már 'goodboy, de bármikor elő tudja húzni a 'badboy énjét!!!.....cél>>megfélemlítés a legmagasabb szinten.................Az én esetemben képzeljétek hozzá még Cowiet a halottvárost,a lepusztult pókos házat, egy félrészeg, "easy" cigit szívó, vadidegen törökkel, délután 3-kor már korom sötétben.......NEM IS ÉRTEM, HOGY MERTEM HOZZÁKÖLTÖZNI!!  /jó ajánlatnak tűnt, hogy az első időben nem kell bérleti díjat fizetnem, tudok spórolni, együtt be tudunk járni dolgozni... stb stb...utólag tudom, nincs az a kecsegtető ajánlat, ami indokolná, hogy egy törökkel egyházba költözz  egyedül....SOHA, SENKINEK NEM AJÁNLOM!!!!!

3.A taktika következő része a családi kapcsolatok lekáderezése volt. Férjnél vagy, barátod van, milyen az érzelmi kötődés, stb...Ugyanis, ha érzelmileg labilis vagy, netán egyedülálló, akkor szabad prédát jelentesz, akire rányomulnak.Ha be tudnak hálózni apró kedvességekkel, /"mert a török nők is mindent megkapnak amit csak akarnak, nagyon jó életük van", miközben élnek mint a rabszolgák :-PPPP/ akkor, szexuálisan használni fognak , ami a végleges , teljes kiszolgáltatottságot jelenti !!!Ennek érdekében, átlátszó módon próbált, kedvesen, érdeklődően, barátilag" beszélgetéseket kezdeményezni a szerelmi és szexuális életemről.Azt hitte teljesen hülye vagyok.......De miután valamilyen szinten máris kiszolgáltatott helyzetben voltam, udvariasan, de irányítva tereltem, hárítottam, kihasználva a még meglévő nyelvi hiányosságaimat....De azt egyértelműen már tudtomra adta, tetszem neki, olyan hasonlóak vagyunk sok mindenben.. :-PPP...és nagyon csinos , ápolt nő vagyok, aki a hosszú, magányosan eltöltött 2 év után hirtelen felszínre hoztam benne dolgokat......Konstatálva ezeket a dolgokat, bekapcsoltam a belső riasztómat és minden érzékszervemet max. limitre hegyeztem....kezdtem magam veszélyben érezni...

4. A barátoktól , családtól való teljes elszigetelés...Ez az egyik legfontosabb alapja a taktikájuknak.Ne legyenek segítőid, ne tudj segítséget kérni, ne tudjanak tanácsokkal ellátni, ne tudj feltöltődni, vigasztalódni, legyél hermetikusan elzárva mindentől.Megkért , hogy csak arra figyeljek amit ő mond, azt csináljam és úgy ahogy ő mondja, ne beszéljek a barátaimmal és a családommal túl sűrűn.... Mert ha ez nem így lesz, akkor ő sosem fog bennem bízni és akkor sosem lesz szerződésem!!! / Ekkor már tudtam, ennél birkafejű majomnál én sosem fogok hivatalosan, bejelentve dolgozni..és el kell kezdenem azonnal új munkát keresni és új lakást is!!!!

5.  Van 3 aranyszabály amit kötelező betartani!!!A fodrászatban nem beszélünk senkivel túl sokat. Kedvesnek kell lenni, de  a munkára kell koncentrálni mert itt a vérprofizmus a fő szempont. / haha 4 általánossal:PPP/.....I. Nem beszélünk a vendégekkel vallásról!! II. Nem beszélünk személyes dolgokról, nem adunk infót magunkról, a munkáról, a státuszunkról!!/ indok: mert nagyon sok vendég jön a munkaügyi  hivatalból!!:DDD -nem is volt átlátszó a dolog/III: Nem beszélünk politikáról, nemzetekről, EU-ról!!!

6. Folyamatosan használnak egy "libikóka" játékot.Miután fodrász vagy és emberekkel foglalkozol, fontos, hogy képes legyél jól dolgozni.Arra vigyáznak, hogy teljesen ne tegyenek padlóra, mert akkor nem tudsz pénzt termelni nekik. De !!!! Ha egy kicsit is az látszik,hogy kezded magad jól érezni, a munka megy, a nyelv is egyre jobban megy, a vendégek dícsérnek, azonnal akcióba lépnek és kritizálnak, mentálisan lezúznak, minden szar lesz amit csinálsz: az ollót ne így fogd, koszos a fésűd / miközben egész nap a fertőtlenítőben ázott/, ne terítsd a kardigánt a válladra, szarul nézel ki , nem jó a fekete kardigán mert nincs zsebe, lassú vagy, nem mosolyogsz eleget, szarul haladsz az angollal/ miközben minden második skóttól azt hallod, perfect, i understand you very well, your accent is lovely, your english is a proper english/......etc etc...tehát a cél: fenntartani egy mentálisan bizonytalan állapotot, amiben mindig ő adja meg a végszót...ha nagyon magad alá kerülsz, ő lesz az aki hagy 2-3 napig főni , depresszálni aztán, tudja, hol az a pont amikor kicsit alád kell nyúlni és hagyni kell , hogy újra felépítsd magad. DE! Soha nem hagyják, hogy teljen megerősödj, tudják, hol van az a pont amikor újra földbe kell döngölni.........

      Nagyjából ennyi jutott eszembe most.Szumma szumárum, a felismerés,hogy mégsem voltam elég megfontolt és körültekintő, mielőtt útra keltem és bizony kellett volna az a rohadék B terv de nagyon ,.....nos a felismerés nem töltött el örömmel egyáltalán!!!

 

   / Mindenkitől bocsi, a hosszú szünetért, de teljesen tanácstalan vagyok, hogy folytassam. Az események sajnos rosszra fordultak történetem következő fejezetének megírásán gondolkodnom kell .Nem tudom eldönteni, hogy az eseményeket hűen írjam le /mert ebben az esetben elveszti a "szórakoztató" jelleget/ vagy konvertáljam át kissé "ön-ironikusba", cinikusba . Valahogy vegyesen szeretném ötvözni a kettőt..../

                                                                       V.fejezet

beef-192976.jpg

/pic:skociarepulovel.blog.hu/

Hosszú szünet után újra belecsapok a lecsóba!:P Miután képet kaptatok a munkadóm és szállásadóm személyiségéről a következő eseményeket talán jobban átlátjátok .Napjaim kezdtek monotonná válni, gyakorlatilag az egész napomat a barber shopban töltöttem.Reggel 8-tól este 6-ig , csütörtökön minden bolt és szolgáltató hosszabb nyitvatartással reggel 8-ól este 7-ig , így mi is. Nekem a vasárnap is munkanap volt, fél 11-től délután 5-ig. Ezen a napon kaptam meg a heti fizetésemet is mindig, természetesen pénzslip nélkül, sima borítékban 10 fontos címletekben.

   Szóval heti 6 nap munka , összesen 56 óra/hét.Szabadnapom kedden volt, de ez a nap csak a mosást, takarítást, bevásárlást foglalta magába, szinte semmi másra nem maradt időm.Egyedül kirándulgatni nem volt kedvem, a barátaim mindig dolgoztak hétköznap. Amikor ők voltak szabadok, általában hétvégén , én mindig dolgoztam.Esélyünk nem volt bármilyen közös programot szervezni. Maradt a munka utáni esti időpont ritkán, bár ekkora legtöbbször már hullamódban voltam a fáradtságtól.Az első pár nap után kezdett beállni egy rendszer.Persze nem volt túl nagy kihívás beosztani a maradék szabadidőmet!!Általában este 8 körül értem ki Cowiebe busszal, utána fürdés, gyors konyhafoglalás és főzés.Kértem kulcsot a lakáshoz, hogy ne legyek a főnökömhöz kötve, ne kelljen vele együtt jönni-menni vagy várni rá.Jó esetben , ritkán, hamarabb értem haza mint ő. Ilyenkor tudtam picit fejben is szusszanni. Be kell vallanom, néha nem volt túl élvezetes egész napokat együtt tölteni 2 török és egy indiaival.Hallgatni a karattyolásukat, amitől próbáltam magam elhatárolni, nem megtanulni, nem megjegyezni.Sajátosan redukált módon beszéltek, láthatóan megrekedtek egy bizonyos minimál szinten ami nekik elég volt.Miután a török is hazaért  a rendszer a következő volt. Bekapcsolta a tv-t a nappaliban, letelepedett a konyhában/ ahol én vacsorát készítettem magamnak / felbontotta az ügyeletes soron következő üveg whiskyt és aranyosan hithű muszlimhoz méltóan leitta magát. Ivás közben az első napokban előadást tartott a Koránról, a prófétáról, pár nappal később magáról is .Pár nappal később a nőkről is, a házasságáról , a válásáról és az ebből adódó rengeteg problémájáról. Ennél a résznél mindig kellően indulatba jött, mindig említést tett a maffiaéletéről, a badboy korszakról, kihangsúlyozva, hogy tulajdonképpen ő egy nagyon tündéri ember, mert soha nem használt durvaságot, erőszakot a volt feleségével szemben, bár " jogosan megtehette " volna.:P Az első egy hét után már elérkeztünk az én családi életemhez, faggatott, kérdezgetett, a házasságomról stb. Azt felfedeztem, hogy ezeket általában x mennyiségű alkohol elfogyasztása után tette.Bátorságot merített a kis kegyetlen maffiózó.Egyik este megkérdezte, mi a véleményem a férfi-nő kapcsolatról? Bővebben, ha pl annyi korkülönbség van mint kettőnk között és az egyik fél házas./ Hm , gondoltam, ez kicsit konkrétnak tűnik.......:P/A válaszom elég egyértelmű volt, nem tetszett neki.Kicsit erőszakosan kérdezgetni kezdett továbbra is, mintha nem értené a válaszomat.Próbált meggyőzni az ő álláspontja helyességéről és " ne legyek már ennyire buta".Kezdtem magam igen rosszul érezni, valami félelemféle költözött belém.Szerencsére kész lett a vacsorám, gyorsan ettem, egészben nyeltem mindent , majd rohamléptekben rendet raktam és felmentem a szobámba. EZ NEM NORMÁLIS!!!-gondoltam.Rossz érzéssel feküdtem le, sokáig nem tudtam elaludni, csak kattogott a fejemben amiket összehordott. Tudtam, hogy egy ennyire buta, primitív, iszákos emberrel egy házban nem leszek biztonságban.Elkezdtem félni, annak ellenére, hogy magamat csitítgattam, nopánic, nopara, az nem vezet semmire, Meg kell őriznem a tiszta fejemet, mert lehet nemsokára szükségem lesz rá.Másnap munka után elmentem a magyar barátaimhoz és elmeséltem nekik mindent. Persze utólag jókat röhögtünk a beteg agyán, de azért belül éreztem ez annyira nem vicces. Mikor haza értem, ő már kellőképpen részeg volt, égett olaj szag és füst terjengett mindenfelé, a vacsoráját fogyasztotta, ami azonosíthatatlan fekete szén formátumban füstölgött egy tányéron .Megkínált engem is.-No thx.-mondtam.Akkor igyak egy kis whiskyt és beszélgessünk. Fáradtságra hivatkozva próbáltam gyorsan elhúzni a csíkot.Erre ő megkért mégiscsak maradjak, mert nagyon fontosat akar kérdezni.Ok.Álltam az asztal mellett , szándékosan nem ülte le.Erre ő nullnullnál közölte, imádja a fenekemet, gyönyörű és én nagyon kedves, ügyes , szorgalmas nő vagyok, pont olyan amilyenről ő mindig álmodott. Valahogy , nem is érti hogyan, de olyan vagyok mint a jó török asszonyok és elkezdte sorolni,ahogy főzök, takarítok, dolgozom, viselkedek, öltözködök, amilyen igényes és pedáns vagyok...stb stb.Majd ezután elkezdett faggatni a szexuális életemről, szokásaimról .....Mondtam, neki, hogy ez az én privát életemet érinti és nem fogok válaszolni egyik kérdésére sem.Miután ő nekem egy idegen ember, egyáltalán nem tartozom válaszadással . Ideges lett , elkezdte ecsetelni, hogy értsem meg őt." Ez egy nagyon érdekes szituáció, mert 2 éve itt él egyedül, magányosan és egyszer csak itt terem egy nő, aki pont olyan mint ő, / nagyon hasonlítunk egymásra sok mindenben!!!! Nem tudom mire gondolt szegénykém!!!:P/....és a jelenlétemmel nagyon felkavarom.Értsem meg, hogy egyre nehezebb neki közömbösen viselkedni irányomban".....Egy szó mint száz, nem tudom,hogy sikerült leállítanom, de el tudtam sompolyogni a szobámba.Természetesen kellőképpen zaklatott állapotba kerülve  még órákig álmatlanul vergődtem. Ekkor döbbentem rá, hogy totálisan védtelenül, kiszolgáltatva vagyok itt, bármi megtörténhet és a szerencsén kívül semmiben sem bízhatok.A szoba ajtóm belülről zárhatatlan és az a hab a tortán, hogy még kilincs sincs rajta, se kívül sem belül.Ez annyit jelent, hogy ha a török kívülről valamilyen módon bezár, esélyem nem lesz innen kijutni......Valamikor hajnal 3 körül sikerült elaludni. Másnap gyűrötten, fáradtan,rosszkedvűen dolgoztam.Délután behívott az irodájába és közölte velem, hogy nagyon szarul nézek ki, szedjem össze magam, legyek szíves mosolyogni, a vendégek nem kíváncsi a savanyú fejemre.:P Kiselőadást tartott, hogyan kell viselkedni , hogyan kell kinézni, milyen erőfeszítéseket kell megtennem, ha itt akarok továbbra is dolgozni. / Ez is a török taktika része, amiről már egy fenti fejezetben írtam...tudta, látta, hogy sikerült  megfélemlítenie,  a biztonságérzetem kezdtem elveszíteni ./

Egész nap rossz előérzettel dolgoztam, féltem az estétől.Munka után én értem haza előbb, kapkodva kezdtem a vacsorakészítéshez,már nagyon éhes voltam mert egész nap semmit nem ettem.Fél óra múlva ő is megérkezett, táskában hozta az esti ital munícióját ami 2 fél literes whisky volt és pár üveg ismeretlen alkohol.Hozzá is kezdett az iváshoz azonnal.Hallgatagon jött.ment.Nem szólt hozzám egy szót sem és én sem hozzá.Gondoltam szépen elsunnyogok és amilyen gyorsan tudok felszívódok.Már épp kész voltam, mosogattam, amikor 20 perc elteltével kijött a konyhába, leült az asztalhoz. Majd megkért üljek le mert kérdezni akar fontosat.A kérdés a következő volt:Ha megkérne, hajlandó lennék-e vele szexre??-válaszom NEM volt. A következő kérdése: " Mit tennék, ha "valahogy" mégis megtörténne??...Kérdeztem, mit ért azon, hogy "valahogy"?! Válasz:-Hát, ha pl.akaratomtól függetlenül," valami kényszerítő eszköz" hatására mégiscsak megtörténne?!.....Mondtam, hogy azonnal elmennék a rendőrségre...Majd udvariasan elnézést kértem és közöltem vele, ezt a beszélgetést én nem fojtatom és felmentem a szobámba.........reszkettem a félelemtől......próbáltam keresni valamit a szobámban, amivel el tudtam volna torlaszolni az ajtómat belülről...semmi....halálfélelmem volt......nem túlzok, féltem, rettegtem, remegtem, tudtam, hogy ha baj nélkül megérem a reggelt épségben azt csak a szerencsének köszönhetem.......fogalmam sem volt, mit tehettem volna éjszaka fél 12-kor egy olyan kis faluban, ahol senkit nem ismerek, azt sem tudtam, hol vagyok, van-e rendőrség, ha van , hol...hova mehetnék ,busz már nem járt, taxi telefonszámot sem tudtam...a fejemben cikáztak a gondolatok....megoldás nélkül befészkeltem magam az ágyba, feltámasztottam a párnámat, ültem betakarózva és vártam a reggelt.Tudtam, hogy egy percet sem szabad aludnom bár nem is tudta volna, az biztos!!!A telefonom magamhoz vettem , bedugtam a takaró alá, a táskámba bekészítettem minden fontos iratot, pénzt, útlevelet.Küldtem egy sms-t a stirlingi barátaimnak, hogy ez az utolsó estém itt Cowieben a töröknél, azonnal keressenek nekem lakást vagy egy szobát, bárhol, ahol biztonságban lehetek.Jött a válasz azonnal: MI BAJ?VALAMI TÖRTÉNT??...azt válaszoltam, ha még egy sms-t küldenék ma éjszaka , akkor azonnal jöjjenek értem és szóljanak rendőrnek is....Elkezdődött életem leghosszabb éjszakája, vánszorgó idővel, ordító török zeneszóval, csörömpöléssel, zörgéssel, járkálással fenn a szobám előtti kis folyosón....feltételezésem szerint a török hulla részeg lehetett a két üveg whisky után, de lehet még szívott is valami " cuccot" is hozzá, de egész éjszaka nem feküdt le, fel volt spanolva....vagy csak szimplán tudta, hogy félek, nem alszom, megijesztett és élvezte, hogy rettegésben tud tartani egész éjszaka, vagy tényleg tervezett valamit......nem tudom és ezt sosem fogom már megtudni....az idő vánszorgott, a szívem a torkomban dobogott, alig mertem levegőt venni is, nehogy bármi hang kiszűrődjön a szobámból, de közben hallgatóztam, próbáltam követni a mozgását...amikor hallottam, hogy elindul felfelé az emeletre, figyeltem a hangokat, a lépteit, járkált fel s le, bement a wc-re, majd onnan a szobájába,  megállt az én szobámnál, szerintem hallgatózott, hogy alszom-e.....aztán elment....később megint  feljött újra..és újra...a rémálom egész éjszaka tartott, minden idegszálammal megfeszülve csak arra koncentráltam, hogy el ne aludjak és legyek felkészült minden rendkívüli hangra  vagy mozgásra.....elhatároztam, hogy a reggeli legelső busszal bemegyek Stirlingbe, mindegy hova, csak el onnan.Körülbelül hajnal fél 5 körül újra feljött az emeletre, megállt az ajtóm előtt és elkezdett kérdezgetni:"Daaarling, are you sleeeping ???" A hideg futkosott a hátamon, eszembe jutottak az amerikai" feleség gyilkosos" filmek, amikben a bomlott elméjű férj, késsel a kezében , negédes hangon szólongatja a feleségét :Daaarling....Daaarling....brrrrrrr.......hallgattam,meg sem mukkantam, visszatartottam a levegőt is és ugrásra kész állapotban szorongattam a telefonom, hogy küldöm az sms-t.....tudtam, hogy ott áll és ő is hallgatózik, de pár perc után elindult lefelé a lépcsőn!Vártam még 10 percet és csendben, hang nélkül felöltöztem, fogtam a kis táskámat , kabátomat és lementem a konyhába.Ott ült az asztalnál részegen a gázon valami azonosíthatatlan dolog forrt. Köszöntem, good morning....ős is vissza...felraktam egy kávét, kérdeztem ő kér-e....nem kért, ő levest eszik majd-mondta.Kérdezte, hova megyek ilyen korán?! Mondtam, várnak a barátaim benn Stirlingben, munka előtt megbeszélünk pár fontos dolgot.Közben felvettem a kabátom , csizmám és kimentem a buszmegállóba .Korom sötét, hajnali 5 óra 15 perc volt de a buszmegállóban már állt egy idősebb hölgy.Elszívtam vagy 4 szál cigit mire jött a busz de épségben fel tudtam rászállni. Innentől kezdve nem nagyon emlékszem csak arra, hogy szinte folyamatosan sírtam majdnem egész nap.A lidérces éjszaka, a félelem megtette a magáét.Feltört minden visszafojtott érzés..

               Így mentem be dolgozni.Reggel beszéltem a barátaimmal újra, megígérték , hogy lesz új helyem.Tudtam, hogy soha többé nem megyek vissza Cowie-ba.A török csak délután jött be dolgozni, gondolom aludt valamennyit, bár elég ziláltnak látszott és szerintem még félig részeg volt.Bejövetkor rámnézett és gúnyosan közölte velem:"Szarul nézel ki, csinálj magaddal valamit!!!"

 

                                                                       VI.fejezet

 

131764.jpg

/pic:kepguru.hu/

„Közkívánatra” folytatom a skóciai beszámolómat .

Írásom ott maradt befejezetlen, hogy az utolsó rémálmos éjszaka után egy fáradt és gyötrő nap következett a barber-shopban. Fagyos hangulatban dolgoztunk, Jeeto és Sirin, a két kollégám kérdezgették mi baj, mért pityergek, látták rajtam, hogy borzasztóan fáradt és végtelenül elkeseredett vagyok. Sirin nagyon aranyos volt, nem hagyott békén, faggatott, vígasztalgatott folyamatosan és láttam rajta, hogy valóban segíteni akart. Zavarodottságomban, kételyek között nem tudtam eldönteni, mennyit meséljek el neki az előző éjszaka történtekből, mert ő is török származású volt, kiválóan beszélt török nyelven, az „egyszívegydobbanás” közte és a tulaj között egyértelmű volt. Tudtam, hogy mindent megbeszélnek, másrészt ő még egy rutintalan, tapasztalatlan 21 éves, naiv,fiatal lány volt, aki híján volt sok-sok „taktikai”tudásnak.De nem volt más lehetőségem, miután tudtam, hogy rögtön senki nem tud nekem lakható, biztonságos szobát leakasztani az égből, kiszolgáltatott helyzetben voltam. Minden segítő kézre szükségem volt. Nagyvonalakban elmeséltem neki mi történt.Nagyon kedvesen felajánlotta, hogy az nap aludjak náluk, Igaz ,ő meg a vőlegénye Larbertben laknak, munka után oda kellett mennünk vonattal. Fehívta a barátját , szólt neki, hogy estére megyek hozzájuk, nagyon kedves volt, azt mondta, hogy természetesen nem gond. Ez kicsit megnyugtatott , hogy nem a híd alatt kell aludnom. Természtesen semmi nélkül, sem váltóruha, sem tisztálkodási eszköz nem volt nálam, reggel nem akartam, hogy a török lássa, hogy véglegesen elhagyom a házát.Így aztán kicsit hajléktalan érzésem volt , de hát gondoltam ez legyen most a legkevesebb problémám. Délben, ebédidőben kiszaladtam fogkefét meg pár apróságot venni. Persze az idő tetűlábakon vánszorgott hullafáradt voltam, alig vártam, hogy elteljen a nap. Közben beszéltem a stirlingi ismerősökkel, részletesen elmondtam, hogy miért nem megyek vissza többé Cowiebe , a törökhöz. Azt ígérték mindent elkövetnek, hogy sürgősen legyen újszállásom. Sosem felejtem el ezt a napot, meg a török pofáját, ahogy röntgen tekintettel vizslatot, hátha lát rajtam valamit, gondolom fogalma sem volt , hogy mit fogok lépni, először fordult elő, hogy nem tudta kiszámítani a következő lépésemet és ez szerintem kellőképpen idegesítette.....Ha vánszorogva is , de eltelt a nap, munka után bementünk az Icelandba vacsorát venni és utána kivonatoztunk Larbertba. Kedves lakás, fiatal lakókkal, tisztaság, rend egy kis bolondos rendetlenséggel. Ez volt a Sirin lakása. Édes volt, azonnal készített nekem egy fürdőt, töltött egy italt, gyertyát gyújtott a kád mellett és megparancsolta azonnal menjek és engedjem el magam végre, mondta-itt biztonságban leszek. Később a vőlegénye is hazajött munkából, egy étteremben pincérkedett, kiderült, zsigerből utálja a török főnökömet, valószínűleg ő többet tudott az aljas személyiségéről már mint én. Jópofák voltak, mind a ketten próbáltak felvidítani, poénkodtak, viccelődtek. Jó későn csendesedtünk el, de én igaziból alig aludtam, egyszerűen zakatolt a fejem, kavargott benne minden. Hogy fogok én tovább dolgozni? Tegyek úgy , mintha nem történt volna semmi?! Keresnem kell másik munkahelyet, itt semmi jóra nem számíthatok az biztos, ez az egy dolog kristálytisztán ott volt előttem.....Utáltam magam amiért újra szépen csendben sírni kezdtem, eszembe jutott az otthonom, a családom, a tesóim, a fiam, a férjem, anyu, , szóval mindenki.....sirattam magam, ezt az egész szart ami történt, ahogy történt, amiért történt, sírtam azért , mert láttam, hogy mit cseréltem le és mit kaptam helyette, és nem erről volt szó....Tudom , a nők mindig sírnak, ha baj van....Mindegy.....Valamikor hajnalban aztán álomba szenvedtem magam....

 

          Végül 2 éjszakát kellett a török kolléganőnél aludnom, mire sikerült a barátaimnak találni egy magyar srácot ,akit épp akkor hagyott faképnél szó nélkül a lakótársa, aki mellesleg régi jó barátja is volt.Miután megvolt a hely, a válasz, hogy mehetek, szeretettel vár, kicsit megnyugodtam. A költözködés kicsit bonyolultabbnak tűnt, de okos logisztikával megoldottuk. Munka után ismerőseim jöttek értem kocsival, ezerrel kirohantunk Cowie-be és abban bízva, hogy a török előtt lesz egy negyed óránk míg hazaér, eszeveszett pakolásba, cuccolásba kezdtünk. Persze azt a sok minden személyes cuccom ami kint volt velem Skóciában nem volt nagy „vaszisztdas” összeszedni, de azért tele lett a kocsi hátsó ülése. Szerencsénk volt, nem ért haza. Visszarongyoltunk Strilingbe,egyenesen a Bruce Streetre, jövendő otthonomhoz. A leendő lakótársam a ház előtt várt, segített felvinni a cuccomat. Jó fejnek tűnt, bár részemről lehetett volna akár tömeggyilkos pszichopata is, az sem érdekelt volna. Csak ne török!! :-)) Felmentünk, megmutatta a szobámat, a töröknél lévő szobámhoz képest „luxus”-nak láttam,sajnos nem volt zárható , ami később egy újabb probléma forrása lett.Volt ágy, fotel, asztal székek, 1 nagy és 2 kisebb szekrény, fiókok, kis tv. Szóval gondoltam” haligali haway dizsi”!!! Szimpatikus volt első látásra, tök kopasz, kigyúrt kis izomgombóc, 35 éves, tehát nem egy kis diszkópatkány/ gondoltam/.A lakás: 2 szoba, egy közös nappali, pici konyha, tusoló. Leültünk megbeszélni a piszkos anyagiakat .Havi 350 font és ebben minden benne van. Ok. A nyugalomért gondoltam mindent. Összességében, kicsit lepusztult, felújításra szoruló, 2. emeleti sarki lakás volt.Kaptam kulcsot, kifizettem az első hónapot azonnal és bepakoltam. A Barber shoptól gyalog 8 percre volt, nem volt vészes, gondoltam még jobb, közelebb leszek a magyar barátokhoz, ismerősökhöz, megmarad havi 100 font buszköltségem. Jó lesz ez. Este már skypon beszéltem az otthoniakkal, meg is mutattam a szobát. A férjem közölte, „ te hülye vagy”, ez egy lepusztult fos. Igen , mondtam neki, az otthonihoz képest igen, de ha itt hasonló minőségű lakásban akarsz lakni, az havi 1000 font, itt mindenki próbál ezen spórolni, és feladni az otthoni igényeit, mert itt így boldogulsz csak. Erre megint csak közölte, te hülye vagy , kellett ez neked, ez most így jó?....:-( Szóval, új fejezet következett, nyugodtan, biztonságban, félelem nélkül.

 

Aztán egy nap a török bocsánatot kért.........

 

Reggel melóba indulás előtt kávé, készülődés, egy 8 perces reggeli séta,utána munka bent a szalonban, egyre jobban ment az angol, a beszélgetés, a szövegértés, ha nem volt épp vendég a hátsó konyhai résznél mindig angoloztam, könyvet, füzetet vittem be. A vendégek visszajelzései alapján egyértelmű volt , hogy máris jobb az angolom mint a 12 éve kint élő birkafejű török tulajé. Gondolom ez csípte a szemét rendesen olykor, főleg mikor hangosan dícsérgettek a vendégek. Szerettem a skótokat, kedvesek, nyitottak voltak , poénkodásra, viccelődésre kaphatóak, szerették, ha kedveskedve, készségesen viselkedtem velük, a morcos, mogorva barátságtalan időjárást vidámsággal, jókedvvel lehetett náluk kompenzálni, hálájuk jeleként mindig ott volt a napi csinos kis tip, borravaló amit kaptam.

 

 hodmezovasarhely-kossuth-teri-panorama-ii-.jpg

Végül kevesebb mint fél évig bírtam...a fizetésem nem változott, 60 órát dolgoztam a héten 1 szabadnappal, mindezt 200 skót fontért....változásra esély sem volt, próbáltam vele beszélni a szerződésről, a fizetésemről.....mérgesen hazaküldött gondolkodni'.....

Haza is mentem és döntöttem, a következő nap már nem mentem be dolgozni...

Megpróbáltam, nem sikerült....vagy mégis? Tanultam? Sokat ? Igen...de megkérték az árát.

Egy dolog biztos, sosem bántam meg , hogy felpróbáltam magam egy idegen országban, ahol addig sosem jártam.

 

 

4 komment

Induljunk neki!

2015. január 28. 16:00 - határonkivül

...avagy kiből lehet határonkívüli.

Így kezdődik minden!                                                     

 

20130615_145250.jpg

 

 

    Szeretettel köszöntök minden kedves bloghasználót, írót, olvasót, kommentelőt.

2015. január 28. Borongós, hideg , téli idő.

Azt hiszem, senkinek nem tetszene, ha nagy tiszteletköröket tennék itt, és hosszú lére engedném a nyitó oldal beszélgetést indító posztját.

 Mégis, pár rövid gondolatot hadd adjak nektek.

A motivációm az volt, hogy megannyi olvasgatás, különböző blogok látogatása után azt  éreztem, hogy hiányzik egy  igazi, beszélgetős oldal, ahol a blogom mottójaként szereplő témában, civilizált formában lehetne jókat dumcsizni.

Természetesen rengeteg hasonló témájú blog és webes oldal található,jó ideig olvasgattam is őket. A legtöbb azonban nem interaktív, inkább olyan magányosan olvasgatós, útinapló jellegű.:-)

 

A mai napot indítsuk hát 'indulással'! :-D

Van-e köztetek olyan,aki /az elmúlt egy év bevándorlással kapcsolatos, biztos-bizonytalan szabályozási dilemmáitól függetlenül/ készülődik a 'Nagy Utazásra'!

Ha úgy érzitek, szeretnétek itt , velünk megosztani, beszélgessünk róla!

Szép napot nektek!

 

Egy kis kedvcsináló! :-DD

 

 

 

 

75 komment