Határonkívül

Határokon át, földön, vízen, levegőben

' Arigato' Japán I.rész

2017. augusztus 03. 17:37 - határonkivül

Nagy, kövér köszönöm a felkelő nap országának amiért hét fantasztikus napot tölthettem el ezen a távoli,különleges szigeten.

dsc_0050_1.jpg

  Kronológiai sorrendnek megfelelően, naplószerűen fogom leírni, hogyan éltem meg életem első 'óperenciántúli' kirándulását. Miután nagy izgalommal készültem / több okból is kifolyólag / és mert nagy hatással is volt rám, elnézést kérek ha túl részletes lesz ez a beszámoló. /Célom elsősorban magamnak,családom tagjainak megőrizni örökre, ezt a képekkel megtűzdelt utazást és beszámolót. Remélem majd az unokáim is -ha lesznek majd- élvezettel fogják olvasni , merre járt a "szédült" nagyanyjuk./ A beszámolómban csak a saját fotóim lesznek benne, néhány majd nagyon gyenge minőségű lesz..de vállalom a kritikákat is. Igyekeztem minden érdekes pillanatot elkapni, néha tényleg nem volt idő a kamerát vagy a telefont beállítani.

Mint például ezt..a felszálláskor a Boeing 787-9 Dreamliner fedélzetén.

dsc_0001_14.JPG

 Mielőtt valóban belevágok a japán "lecsóba", szeretnék néhány apró dologról említést tenni azoknak, akik nem ismernek de olvassák a blogomat.

Lassan 5 éve élek és dolgozom Angliában fodrászként. Egyedül jöttem ide majdnem 50 évesen azzal a tervvel, hogy gyökeresen megváltoztatom az életemet és megteremtem magamnak a lehetséges legnagyobb anyagi biztonságot. Sikerült. Nagyon keményen dolgoztam. Két lakást fizettem az itteni fizetésemből, évente 3-4 alkalommal utaztam haza szabadságra. Megteremtettem magamnak egy csinos és biztos hátteret otthon.Megvettem magamnak mindent amire vágytam és nem sanyargattam magam a 20 pennys, este leértékelt szendvicsekkel vagy olcsó ennivalókkal. Mindezek mellett csinos kis összeget  sikerült félreraknom. Ez nagyon fontos volt számomra. / Hazautazásaim során sokszor találkoztam vagy utaztam együtt sok éve Angliában dolgozó magyarokkal. Például 12 éve egy londoni ,nagy, plasztikai sebészeti klinikán dolgozó nővérkével majd egy 8 éve itt élő házaspárral gyerek nélkül..és még sorolhatnám. Beszélgetéseink alkalmával kiderült, hogy nincs egy fillér megtakarított pénzük sem. Nekem ez nagyon furcsa volt.Tapasztalatból tudom, hogy itt nem nehéz félretenni,legalább is könnyebb mint otthon..persze csak ha valaki akar. Számomra a biztonság a legfontosabb. Főleg egy idegen országban. Soha nem tudhatjuk mi történik velünk. Bármi váratlan...betegség, váratlan változás esetleg extra kiadások...Itt nincs kihez fordulni, nincs kitől kérni...emlékszem a nővérke pl. szemüveges volt és nagyon óvatosan törölte meg a lencsét, mert az otthoni szabadsága alatt eltörte a bal szemüvegpálcát és hevenyészve ragasztotta össze az apukája. Azt mondta, az új szemüveg lesz vagy 200 font de most egy darabig nem tudja megcsináltatni, mert nincs pénze...majd gyűjt  -persze, biztos nem volt gond neki, 3x annyit keresett a magánkórházban mint én- de én tuti megőrülnék ha nem lenne félretett pénzem.....Just in case'.../

Szóval..csak azt akartam mondani, hogy aki próbálja kitalálni, honnan volt nekem erre pénzem  /szerintem tök jó fej vagyok, mindig gondolok másokra, mint pl. most, azokra, akik azonnal elkezdtek a zsebemben turkálni /

depositphotos_41863221-stock-photo-hand-is-showing-a-fig.jpg

/depositphotos.com/

Hát innen. 

2017.július 25.kedd 15:45 pm, London Heathrow Terminál 5

Kezdjük azzal, hogy mint külföldi vendégmunkás általában a London Luton reptér látogatója vagyok rendszeresen, mint törzskönyvezett Wizzair utas. Nos! Már ezért érdemes volt felébredni, látni Európa és a világ harmadik legforgalmasabb repülőterét. Nemzetközi utasforgalom szempontjából, beleértve az átszálló utasokat is, a világon a legnagyobb . Én meg még sosem voltam itt, úgyhogy tátottam a számat rendesen a méretektől. Minden rendezett, átlátható, magas szinten modernizálva,még egy tapasztalatlan utazónak is könnyű eligazodást biztosít. Beleértve a reptéri személyzetet is. Hihetetlen volt látni, mennyivel magasabb szintet és minőséget képviseltek az itt dolgozók. Mindenki elképesztően kedves, mosolygós, segítőkész, olykor humoros, vicces, közvetlen. Ellentétben a 'Lutonos' grumpy, durcás, savanyú, hanyagul kinéző és hanyagul is beszélő alkalmazottakkal. Őszintén megmondom, a hosszú út miatt szorongtam rendesen, de miattuk máris jobban éreztem magam. Valami hihetetlen pozitív kisugárzásuk volt, ami nagyon jól jött....tulajdonképpen, nyugodtan mondhatom, képletesen "összefostam" magam mindentől../előbb a hosszú út miatt, másodszor a repülési fóbiám miatt ,-13 óra a levegőben és nyilván nem fog elromlani a repülőgép, na persze, nem hát-..és végül a reptértől. Mellesleg az 'összefosás', úgy mint konkrét történés később baromi jól jött volna, mert 1 hétig horrorisztikus szorulásom lett...gőzöm nincs mitől, talán a sok hal, a nagyon különböző kaják, a sok csodálkozástól elfelejtettem vagy nem értem rá inni,  vagy csak fóbiám lett a szupermodern klotyóktól...ezt már sosem tudom meg!! U.I. Tegnap este itthon végre...!!!

Várjuk a British Airways  BA5  Boeing 787-9 Dreamliner indulását. Check-in rendben megvolt,nagy bőröndöket leadtuk, az enyémben persze benne volt a fél ház. A reptérnek imádtam minden percét. Úristen! Özönnyi ember, több száz járat indul és érkezik ötpercenként, dübörögtek a nagy 'madarak' felettünk.Iszonyat lázban égtem, azt sem tudtam hova nézzek, Ezerféle arc, nemzet, ruhák, mint egy nemzetközi életképes divatbemutatón...Szalmakalapos, hófehér vászonruhás 60-as szőke hölgy, a kalapnál is nagyobb napszemüvegben, gondoltam ő már jön valahonnan,  Honolulu vagy Thailand..mert napbarnított bőre kiabált...de az is lehet, hogy indult, láthatóan stílusosra vette...peruiak, poncsókban, gitárokkal, nádsípokkal, brazil sportolóknak kellett utat adni , mert para-olimpikonok voltak tolókocsikban, civil ruhás ' amerikai katonacsajok egy csoportja / a jelvényük azért fel volt tűzve /, sorolhatnám vég nélkül...Villogtam mint a pereces és mondogattam magamban, atttyaúúúúristen, ez kurvajóóóóó! :-)

Beszállás előtt ettünk még egy jó kis lazacos-kagylós-mittomén milyenes' puccos-reggeli-ebédet.

dsc_0002_5.JPG

dsc_0003_2.JPG

Na igen, amiről fontos beszélnem, az a repülési 'limitem'. Maximum 2,5 óra.....Volt! Eddig! Most aztán fel kellett vérteznem magam mindennel. A pontos információk szerint a repülés 12 óra 30 perc Londonból a tokiói Narita Airportra. 

dsc_0001_7.JPG

 

dsc_0001_14_1.JPG

dsc_0001_17.JPG

Szóval repülünk úgy vagy 4 órája már, előttem a műholdas monitor dugig zenével, jó filmekkel, játékokkal és még annyi mindennel. Millió gomb, nyomkodom őket mint az állat ezerrel, baromira tetszik. A gép tele utasokkal, mindenhonnan. Szuper kényelmes ülések, extra szerviz, kaja-pia-olimpia..mondanám...de tényleg. Az ablak nyomógombbal sötétíthető, van rajta vagy 8 fokozat..ezt is nyomkodom. A szárny mögött ülünk, én az ablaknál. A felszállás hibátlan volt, néztem a hatalmas szárnyat a rajta fel és lecsukódó részeket a navigációk közben. Messze magasan repültünk követve a föld gömbölyűségét, utólag olvastam el, hogy egyes légitársaságok és országok, Oroszország és Korea miatt kiemelten nagy kerülővel közlekednek, a legbiztonságosabb légi folyosón. /Múlt hét pénteken az Air France egyik gépe 366 utassal a fedélzetén 10 km közel repült pont akkor és ott, ahol Korea ügyeletes heti rakétája Japán északi szigete, Hokkaidó közelében japán felségterületű vizekbe csapódott be./ Így aztán amikor elhagytuk Európát , majd Svéd-Norvég és Finnországot, csodálkozva láttam, hogy nagy ívben felfelé kanyarodunk a térképen Oroszország északi része felé. De most már tudom, miért nem megyünk egyenesen!!!...Rárepültünk a Bárensz-tenger vonalára és majd csak amikor elértük Szibériát , csak akkor egyenesedett  kissé a repülési vonalunk. De akkor is kitartóan Észak-Szibériában repültünk közel 6000 km-t. Szóval volt még hátra 8000 km, közel 8 óra a levegőben. -50 fok van odakint, beléptünk Szibériába Kaniuskaya-Tundra felett.Kezd sötétedni, a nap már csak a jobb szárny csúcsát nyalogatja. 8:10 pm van.Most vitték el a vacsora maradékát épp, a derekam szarakodik, bent van már 2 fájdalomcsillapító. Kaptunk 2 kispárnát, plédet, fejhallgatót, szemellenzőt, mindent a kényelemhez. ja és sok-sok bort, vöröset-fehéret, kávét, whiskyt, rengeteg vizet és gyümölcslevet szolgálnak fel. Persze minden benne van a a jegyárban. 

Megettem mindent!! Teriyaki csirke, zöldségkörettel,rizzsel, bor, narancsos csoki, hideg saláta előételként, sok víz és banán.A sztyuvik édesek, tündériek, érdekes, hogy nincs köztük csinibaba, mint a pinky Wizzairnél. Mindenki az idősebb generációból van, na és persze 2 idősebb férfi is van köztük.

Hosszú út...nagyon hosszú, rengetegen alszanak, én nem. Ahhoz túl izgatott vagyok. Nézek lefelé...Amit látok...Szibéria..még mindig, nagyon ronda, kurva nagy és egyforma...Fúúúúapuskám, nagyon durvaaaa...

20430026_1617363738274199_7595303534264266897_n.jpg

Hajnali 3:30 perckor landoltunk. Japánban az időeltérés +9 óra, hulla vagyok. A leszállás sima volt, tökéletes és biztonságos.Megérkeztünk Tokió Narita Airportra.

dsc_0001_20.JPG

/ ezt ne kérdezzétek miért nem áll egyenesen....kipróbáltam mindent, forgattam mindenfelé, akkor is így rakja fel /

dsc_0001_1.jpg

dsc_0009_1.jpg

Ezt még itt Angliában rendeltük meg angol-japán utazási irodától. Külföldi turistáknak ez kell, ha utazgatni akarnak a különféle japán vasúti társaságokkal . Japánban ez nem beszerezhető, beutazás előtt ennek meg kell lennie. 2 főre 500 font volt, de megérte, mert majdnem minden vasúti társasághoz használható  korlátlan mennyiségű utazásra és távolságra . Legfőképp kell a Shinkansen szuperexpresszhez. De a reptéri JR irodában helyjegyet kell váltani, mert nem lehet akárhová leülni.

dsc_0002_1.jpg

Várjuk a csatlakozásunkat Tokió Shinjuku városrészébe...addig nézgélődtünk

dsc_0005_1.jpg

dsc_0006_1.jpg

dsc_0007_1.jpg

..és már a vonaton...valódi leather ülések, patika tisztaság, nano-tech tájékoztatás, számítógép mindenhol, basszuss ez nagyon jaj eddig..én meg 15 óra utazás után szétcsúszva :-)

dsc_0011_1.jpg

De legalább már nem kérdezem: "Ott vagyunk már ?" !!!

 

Folyt. köv

 

7 komment

A bejegyzés trackback címe:

https://hataronkivul.blog.hu/api/trackback/id/tr7412717070

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Mad Mind 2017.08.04. 09:46:23

Érdemes Rail Pass-t venni, de csak akkor, ha az ember sokat fog shinkanzennel utazni, különben nem éri meg az árát. Nagyon sokféle Japánban kapható bérlet van és nem biztos, hogy a Rail Pass a leghasznosabb. Mondjuk a legkényelmesebb mindenképpen.
És azért "kerülnek" a gépek észak felé, mert rövidebb az út.

határonkivül · http://hataronkivul.blog.hu/ 2017.08.04. 12:21:53

@Mad Mind: Igen, ezért is vettük meg. Még itthon megcsináltuk az utazási utvonalainkat és számoltuk az útiköltséget is. Kalkulációnk szerint így volt a legolcsóbb. Megnéztünk mindent alaposan, nagy különbségek voltak az árak között. Pl. Egy sima Kyoto út Sinkansennel 2 főre is majdnem ennyibe került volna. Mi meg még akartunk másfelé is menni. Utólag láttuk, hogy jól döntöttünk.
Érdekes volt visszafelé az időeltolódás és a repülési idő is. Visszafelé sokkal könnyebbnek és elviselhetőbbnek tűnt. Jót vigyorogtam, hogy a Naritán felszálltunk 13:00 pm szerdán és az út 13 óra volt majd megérkeztünk Londonba szerdán!!! délután fél 5-kor.:-))) Nem volt jetlag mint kifelé.

határonkivül · http://hataronkivul.blog.hu/ 2017.08.04. 21:12:33

@Quercus erdész: Hehe, nem hoztam fakacsát. :-D Mi a lófasznak hoztam volna ?

Ne beszélj rébuszokban. Van nekünk olyan ? Az interneten nincs barátság, akik azt hiszik van , azok hatalmas nagy barmok. ..persze ha ettől jobban érzik magukat...hát lelkük rajta....majd egyszer felnőnek....vagy nem.:-))

Hát..na, egyébként aki ilyen baromságot kijelent /mármint, hogy nem menne /, az is egy féleszű, ráadásul olyanról beszél amiről halvány fingja nincs..így aztán még "okosabbnak tűnik"..vagy nem.....
Na de, már bocs, ki nem szarja le az ilyeneket...:-D

Tulajdonképpen azt se nagyon tudom kikről beszélsz...:-P A jelentéktelen, haszontalan dolgokat mindig törlöm.

Ja és tudod mit ? Kurva jó érzés le tudni szarni azokat a dolgokat vagy embereket akik vagy amik jelentéktelenek és nem érdemelnek egy perc figyelmet sem. :-P Kurva jó érzés!!

Na megyek csinálom a családi videókat..nagy takarítani kell a gépemen.

Mad Mind 2017.08.07. 07:30:36

@határonkivül:
A jetlag érdekes dolog. Többször utaztam Japánba, de csak egyszer volt, de akkor 3 napig szinte kómában voltam. Visszafele sosem volt.
Amúgy tényleg érdekes visszafelé folyton nyerni az órákat, miközben 10-14 órát repül az ember. :)
Érdekességképp, www.japan-guide.com/railpass/ .

ミラ · http://www.miranosekai.com/ 2017.08.13. 18:56:06

a jetlag mértéke attól is függ, mennyire vagytok ébren a repülőn és mennyire jó az, hogy ébren vagytok. ha például este érkezik valaki, érdemes úgy csinálnia, hogy ne aludjon és fordítva, ha reggel, akkor érdemes aludni a gépen. nekem csak erősebb délelőtti fáradtságom van már csak japánba érkezve (ingázunk), nem extra és most legutóbb visszafelé pl egyáltalán nem is volt.

egyébként a JR pass valóban nem mindenkinek éri meg, de egy tokyo-kyoto úton oda-vissza máris igen, de azért mindenkinek én se javasolnám. le lehet ülni akárhova, ha van nem foglalt helyes kocsi a vonathoz, ott az ül le, aki előbb ér oda, illetve már meg lehet venni az országon belül is, csak többe kerül pár ezer yennel, de effektíve lehetséges.

határonkivül · http://hataronkivul.blog.hu/ 2017.08.13. 22:15:54

@ミラ: Odafelé sem tudtam audni, általában nem tudok aludni se kocsiban, se repülőn se buszon. Kedden délután 3:30-kor ment a gépünk,a Naritára pedig hajnal fél 4-re értünk, + az időeltolódás miatt igaziból már szerda fél 6 volt mire odaértünk. Nekem hosszú volt keddtől szerda késő délutánig alvás nélkül..utána még plusz vonat , gyaloglás a szállodáig...bedőltünk....Ez volt az első utunk..és nem az utolsó...meg kell ezt is tanulni, rutin kell az biztos. Visszafelé jót mulattunk, mert felszálltunk szerdán 1-kor ebéd után és /repülési idő + időeltolódás kivonva/ szerdán délután fél 5-kor landoltunk.....Hát milyen már!!!!
Imádtam, imádom, beleszerettem, megyünk vissza..