Mindig szerettem magyar lenni. Régen is, most is és ezután is így lesz. Ezen semmi sem tud változtatni.
Ez a jelenlegi állás ! Magyarország csoportelső az F csoportban egy 2:0 -ás győzelemmel Ausztria ellen és egy 1:1-es döntetlennel Izland ellen.
Az örömön és a boldogságon kívül csak a büszkeségem nagyobb momentán.
Szívesen ott lennék és részt vennék a biztatásban, azért, mert pontosan tudom milyen érzés együtt szurkolni. Az "egy szív,egy dobbanás" érzése felejthetetlen, a szurkoláson kívül magasan messzire nyúl, az összetartozás, az "egyet akarás", a nemzeti tudat, a hovatartozás és a megváltoztathatatlan hazaszeretet büszkeséggel jól megtupírozva......amikor sok tízezer -százezer honfitárs ugyanazt érzi ...
Hát ezeket éreztem ezt a videót / és később a mérkőzést nézve /.
A mérkőzési utáni Dzsudzsák nyilatkozat az M4 sport tv-nek:
„Semmiképpen sem érdemeltünk vereséget, ilyen közönséggel nem lehet veszíteni – mondta Dzsudzsák Balázs. – Olyan szurkolást varázsoltak a stadionba, hogy talán Budapesten sem volt még ilyen. Egyszerűen döbbenet. Beszélnék szívesen a mérkőzésről, de a drukkereink minden szavunkat, lélegzetünket elveszik. Ők is begyötörték azt az egyenlítő gólt. Az izlandi kapus lába remegett, mert olyan magyar tábor volt mögötte a második félidőben.
Amit most csinál a brigád, az a vártnál sokkal, de sokkal több. Tizenötmillióan léptünk pályára, így nagyon kevés csapat tud minket legyőzni. Örülök, hogy teljesítettük a minimumot, amiért pályára léptünk. Remélem, egyre többe szurkoló jön, és az ő álmaik is teljesülnek.”
Ezt olvasva rendesen dübörög belül valami bennem is....pl. az, hogy
" Kilencvenhat éve, 1920. június 4-én írták alá az I. világháború győztes hatalmai Magyarország képviselőivel a versailles-i Nagy Trianon kastélyban a háborút lezáró magyar békeszerződést. A békediktátum területe kétharmadával megcsonkította a történelmi Magyarországot.
A 14 részből, 364 cikkből és több függelékből álló szerződés első része a Nemzetek Szövetségének Egyezségokmányát tartalmazta, amely minden szerződésben helyet kapott. A szerződés kimondta az ország függetlenségét, meghatározta határait és megtiltotta, hogy a Népszövetség engedélye nélkül bárkivel államszövetségre lépjen. A haderő létszámát 35 ezer főben maximálta, megtiltotta az általános hadkötelezettséget és a nehézfegyverzetet, s korlátozta a fegyvergyártást. Az országnak 1921. május 1-jétől 30 éven át jóvátételt kellett fizetnie az általa okozott háborús károkért (ennek összegét később határozták meg), zálogul lekötötték az állam minden vagyonát és bevételét. A nemzetközi kereskedelemben Magyarországnak meg kellett adnia a győztes hatalmak számára a legnagyobb kedvezményt. A békeszerződés betartását nemzetközi katonai ellenőrző bizottság felügyelte.
A szerződés kimondta: az Osztrák-Magyar Monarchia felbomlott, ennek következményeként Magyarország (Horvátország nélküli) területét 293 ezer négyzetkilométerről 93 ezerre, lakosságát 18,2 millióról 7,6 millióra csökkentették. A Felvidék, a Kisalföld északi fele és Kárpátalja Csehszlovákiához, Erdély, az Alföld keleti pereme és Kelet-Bánát Romániához, Horvátország, Bácska, Nyugat-Bánát, Zala megye nyugati pereme, a Muraköz és a baranyai háromszög a Szerb-Horvát-Szlovén királysághoz, Nyugat-Magyarország egy sávja Ausztriához került, Lengyelország Szepes és Árva megyékből kapott területeket és Olaszország is részesült a történelmi Magyarországból: Fiumével 18 km2-t kapott. (Később, a második világháború után az olasz területek Jugoszláviához kerültek.) Ezzel a magyar állam elvesztette területének mintegy kétharmadát, iparának 38, nemzeti jövedelmének 67 százalékát. Magyarország a két világháború között 93 073 négyzetkilométeres területű volt, egészen az 1938-as első bécsi döntésig. A szerződés az etnikai helyzetet, az 1910-es népszámlálási adatokat sem vette figyelembe, így mintegy 3,2 millió magyar, a magyarság egyharmada az új határokon túlra került, felük összefüggő tömbben a határ mentén."
Idézet a Cultura.hu tavalyi cikkéből..Szerző: Cultura.hu-MTI
/fotó:cultura.hu/
Essen néhány szó a Millerand-féle kísérőlevélről...../ Idézet a Wikipédiáról /
"A Millerand-féle kísérőlevél a trianoni békeszerződés mellékleteként számon tartott okmány, amelyet Alexandre Millerand francia miniszterelnök írt. Tartalma szerint ígéret arra nézve, hogy a Trianonban megállapított határmódosítások és szankciók megváltoztathatók, és abban a francia miniszterelnök partnere és segítsége lesz a magyar kormánynak.1920. március 8-án a Külügyminiszterek és Nagykövetek Tanácsa londoni ülésén tárgyalták utoljára a magyar határok ügyét, melynek során David Lloyd George a Brit Birodalomminiszterelnöke felvetette bizonyos határrevíziók kérdését. Mivel azonban Philippe Berthelot a francia delegáció vezetője bármilyen változást mereven ellenzett, angol javaslatra született meg a kísérőlevél ötlete."
" …A szövetséges és társult hatalmak hívek ahhoz a szellemhez, mely őket a béke által megállapított határok kijelölésénél eltöltötte, foglalkoztak azzal a lehetőséggel is, hogy az így kijelölt határ esetleg nem felel meg mindenütt pontosan a néprajzi vagy gazdasági követelményeknek. Lehetséges, hogy egy helyszíni vizsgálat bebizonyítja majd a békeszerződésben vett határok egyes pontokon való megváltoztatásának szükségességét… Ebben az esetben a szövetséges és társult hatalmak hozzájárulnak ahhoz, hogy a szövetség tanácsa, ha a tekintetbe jövő felek egyike azt kívánta, felajánlhassa jó szolgálatait az eredeti határok békés úton való kiigazítására, ugyanazon feltételek mellett, azokon a helyeken, ahol egy határbizottság valamely változtatást kívánatosnak tartott…"
" A Millerand-féle kísérőlevél Magyarországra nézve káros következményekkel járt, hiszen egyfelől reményt adott a közeli revízióra és megkönnyítette a szerződés aláírását, majd itthoni ratifikálását is, másfelől ugyanígy megkönnyítette az angol és francia parlamentekben a szerződés ratifikálását. A kísérőlevél nélkül valószínűleg sem a francia, sem az angol parlament nem ratifikálta volna a trianoni békeszerződés Magyarországra vonatkozó pontjait, hiszen mindkét országban tisztában voltak vele, hogy Magyarországot aránytalanul súlyos retorzió érte egy olyan háború miatt, amelyben mások akaratának engedelmeskedett.
A kísérőlevél alapján 1920-ban a budapesti francia főmegbízott jegyzékben tájékoztatta a magyar kormányt a francia miniszterelnök szándékairól (Fouchet-jegyzék).
A Millerand-féle kísérőlevél azonban a későbbi események alapján csak a francia gazdasági körök egyik próbálkozása volt közép-európai piacok és infrastruktúra megszerzésére. Léon Blum nemzetgyűlési képviselő, a Francia Szocialista Párt frakcióvezetője a Populaire című újságban közzétette, hogy Millerand segítségének ára a Magyar Királyi Államvasutak bérbeadása lett volna egy francia beruházói csoportnak. A cikkíró szerint a miniszterelnök ennek fejében lett volna hajlandó arra, hogy saját szövetségesei, a kisantant hátrányára módosíttassa a szerződést. Erre a vádra Millerand nem reagált, ezért annak igazságtartalma már nem kideríthető, de ettől kezdve elállt a magyar revízió támogatásától. (Valószínűleg ez volt Léon Blum cikkének célja is.) A határmegállapító bizottságok létrejötte után már soha többet nem került szóba a szerződés módosításának lehetősége."
