Határonkívül

Határokon át, földön, vízen, levegőben

Gyermek vagyok és Afganisztánban élek.

2015. október 09. 09:31 - SodalisO

Tegyünk egy különleges kirándulást Afganisztánba. Az utóbbi hónapok történései egyébként is erősen indokolttá teszik, hogy alaposabb tudásra tegyünk szert ezzel az országgal kapcsolatban.

Afganisztán Közép-Ázsia legdélebbi országa.Nézzünk egy térképet .

afghanistan_regional-karta-st_der.gif

/térkép:magyarmisszio.blogspot.com/

Először kezdjünk néhány adattal, amiket nem árt tudnunk.

Államforma: Elnöki Köztársaság
Elnök: Hamid Karzai /2004-/
Fővárosa :Kabul
Közigazgatásilag 34 tartományra van felosztva.
Hivatalos nyelv:pastu/afgán/,perzsa/dari/
Beszélt nyelvek:arab,üzbég,hazara

Földrajzi sajátossága: A Hindukus -hegység /csúcsai 4000-7000m között/ speciálisan mély völgyeket és magasan szabdalt hegyvidéket alkot Afganisztán legnagyobb központi részén. Nehezen járható, sokszor megközelíthetetlen területeket is jelent.

Népesség: 26 023 100 (becslés 2013 januárból)

A népesség korok szerinti megoszlása:

0-14 év: 44,6% (7 474 394 fiú / 7 121 145 lány)

15-64 év: 53% (8 901 880 férfi / 8 447 983 nő)

64 év felett: 2,4% (383 830 férfi / 409 144 nő)

Átlagéletkor: 17,6 év

Népességnövekedési ráta: 2,626%
Várható átlagos élettartam: 47 év

Csecsemőhalandósági ráta: 144,8‰

Írástudatlanság: 64%

Etnikai elosztása:
42% afgán/pastu/
27% tádzsik
9% hazarák/tádzsik-perzsa nyelvet beszélnek/
9% üzbégek
4% ajmák
3% türkmén
2% beludzsok
4% nurisztániak,kazak, kirgiz /török nyelvet is beszélnek/

Vallási elosztás :
majdnem teljes mértékben muszlimok lakják
80% hanafita szunnita
20% imámita síita
kis részben hinduk

Gazdasága szerint elmaradott agrár ország,nem tartozik a fejlett országok közé.

" Mezőgazdaság:
A népesség 12%-a az ország határain túlra nyúló területen nomád, félnomád állattenyésztést folytat (juh, kecske). Az öntözött területeken és a hegyvidéki völgyekben dúsan fejlődnek a gabonafélék, de különösen a gyümölcs- és zöldségfélék. Az ország a világ egyik legnagyobb máktermelője, a mákból illegálisan készülő ópium a legfontosabb helyi jövedelemforrás. Az ENSZ 2003-as becslése alapján Afganisztán GDP-jének több mint 50%-át a kábítószer-termelés adja.[12]

Ipar:
Fő ágazatok: textil- és ruházati ipar, szappan-, bútor-, cipő-, műtrágyagyártás, élelmiszeripar, cementgyártás; szőttesek, szőnyegek készítése. [13]

Gazdag ásványi nyersanyagkészletei kiaknázatlanok gyémánt-, feketekőszén-, földgáz-, szén-, réz- és kősóbányászata jelentős.

Kereskedelem:
Exporttermékek: gyümölcs, kéziszőttes, bőráruk, gyapjú, gyapot, ópium, feldolgozatlan drágakövek.
Importtermék: általános élelmiszeripari termékek, olaj és olajszármazékok, ipari termékek, gépek, szerszámok.
Főbb kereskedelmi partnerek: Pakisztán, USA, India, Belgium, Németország, Oroszország, Egyesült Arab Emírségek, Japán, Türkmenisztán, Dél-Korea."

/Forrás: Wikipédia/

prt6_7.jpg

/fotó:honvedelem.hu/

Az iszlám világ azon országainak egyike, amelyikben a törzsi viszonyok évszázadok óta meghatározóak és etnikai sokszínűség is jellemzi.A törzsiség és az iszlám szorosan összefonódva van ma is jelen a mindennapokban, de ebből a törzsi viszonyok sokkal inkább dominálnak mint az iszlám.Élnek az évszázados hagyományok,a sajátos szövetségek, a törzsi szokásjogok és a mindezekből is kialakult fegyveres konfliktusok kibogozhatatlan összefonódásai határozzák meg az itteni emberek életét.A harcok, háborús helyzetek, fegyverropogás, robbanások, lövöldözések a szokásos hétköznapok részei váltak.Egyébként az afgánokat a nyugaton már jóval a tálibok hatalomra kerülése előtt vallási fanatikusoknak tartották.

 Megvan tehát a helyszín, most kicsit járjuk körül az tradíciókat, azon belül is kiemelten azokat a szigorú hagyományokat, amelyek a gyermekek életét , életük minőségét befolyásolják.1933-ban Zahir sah került hatalomra , apja meggyilkolása után. Folytatta az országban megkezdett társadalmi -gazdasági modernizációt. Tulajdonképpen ezután kezdődött meg először a nők hátrányos helyzetének és szerepének jelentős változása. Ez az iszlám modernizációját is jelentette egyben. Munkát vállalhattak, tanulhattak, nem volt kötelező a test mellett az arcot is teljesen eltakaró burka viselése sem. Azonban jobbára ez csak a nagyobb városokban volt működőképes, a kisebb falvakban, városoktól távol eső településeken a helyi vallási vezetők, ragaszkodva az iszlám és törzsi hagyományokhoz, ezeket a reformokat semmisként kezelték.

A www.csaladhalo.hu oldalon hiteles képet kapunk az Ellopott gyermekkor című cikkből.A cikk az alábbi angol nyelvű videó fordítása.

 

"Az évtizedekig tartó afgán háború egy egész generáció férfiait, apáit, férjeit rabolta el, mély sebeket ütve a társadalmon. Az árván maradt gyerekek legidősebbjei mindent feláldoznak, beleértve gyermekkorukat is azért, hogy életben tartsák családtagjaikat.

Péntek délutánonként ezek az afgán gyerekek néhány órára összegyűlnek, hogy papírsárkányt eregessenek. Számukra ez nem csupán játék: ilyenkor legalább egy rövid időre elfelejthetik nyomorúságos életüket.

“Én vagyok ennek a családnak a feje. Sosem felejtem el azt a napot, amikor hazajöttem, és nem volt itthon élelem, a húgaim, az öcséim és az édesanyám pedig éhesen feküdtek le aludni.”, meséli egy afgán fiú, aki ugyan még csak 13 éves, de családfőként már reggel hatkor fel kell kelnie, hogy elláthassa a feladatait. Tipikus kabuli háztartásban él taknyos orrú, koszos lábú és korgó gyomrú testvéreivel.  A fiú minden reggel fogja a vödrét és csatlakozik ahhoz a sok tízezer gyerekhez, akik hozzá hasonlóan az utcákon próbálnak egy kis bevételre szert tenni azzal, hogy autókat mosnak.

Nyomorúságos életük ellenére ők még szerencsések mondhatják magukat: “Az apám pár éve halt meg egy robbanásban” meséli a fiatal családfő. “Az autómosásból csupán napi egy dollárt tudok megkeresni és sokszor a többi fiúval is meg kell küzdenem a munkáért.”

Egy másik gyermek cipőpucolásból él, ő még csak 12 éves. Egy kicsit többet keres ugyan, mint ha autót mosna, de ezt a pénzt is nagyon be kell osztania, hogy jusson belőle élelemre édesanyjának és hét lánytestvérének. Egy jó napon akár nyolc dollárt is megkeresek”, mondja, “de van, amikor egész nap nincs munkám.”

Sok gyereknek a megélhetés legegyszerűbb módja a koldulás. Az utca az iskolájuk, a játszóterük és az életük egyeteme.

A legtöbb szülő nem, vagy nem szívesen engedi gyermekét iskolába, hiszen sok családban ők az egyedül munkaképesek, és akár egyetlen iskolában töltött óra is jelentheti azt, hogy aznap este nem kerül vacsora az asztalra.

“Az afgán népesség 57 százaléka 25 évnél fiatalabb”, mondja Mohammed Yousef, az Aschiana gyermeksegítő karitatív szervezet vezetője. “Ezeknek a fiataloknak a nagy része a háború alatt született és nőtt fel bármiféle oktatás, képzés nélkül.”

Minden 100 millió dollárra, amelyet hadi kiadásokra költenek, csupán 7 millió dollár jut szociális programokra, és ebből még kevesebb a kifejezetten gyerekeket felkaroló projektekre.

“A nemzetközi szervezeteknek és az afgán államnak sokkal több figyelmet és pénzt kellene fordítania a gyerekekre”, mondja Mohammed Nissrat, az egyik gyermekjogi program koordinátora.

Afganisztánban hatmillió gyermek van kitéve szexuális zaklatásnak, erőszaknak és a kemény fizikai munka veszélyeinek. A jelenlegi helyzet azonban nem kecsegtet sok reménnyel, s kérdés, vajon a felnövő nemzedéknek milyen lehetőségei lesznek majd?"

 johnnyrafoss.jpg

               /fotó:csaladhalo.hu/

A gyermekek tulajdonképpen belenőnek a katonáskodásba. Az  állandó harci helyzetek, helyi fegyveres konfliktusok, családtagok, szülők elvesztése szociálisan totálisan megsemmisíti őket. Gyermeki ésszel annyit látnak, hogy ahol többen vannak, több és komolyabb fegyveres van, ott nagyobb a túlélésre az esély. Az erő a fegyverekben van, őket is úgy használják már kisgyermekként mint olcsó fegyvert. Könnyű őket fanatizálni, a gyökerekben lévő vallással fanatizálni, irányítani, kényszeríteni őket. joguk gyakorlatilag semmi nincs, csak az engedelmesség, mindent meg is tesznek a túlélésért. 

A gyermekkatonák szinte kivétel nélkül mély szegénységben élőkből kerülnek ki. De sok esetben elhurcolják őket otthonaikból vagy lemészárolják szüleiket, családtagjaikat.Olyan is van aki önként vállal küldetést. Különböző célokra használják fel őket.Eleinte legtöbbször postásként, felderítőként, konyhai kisegítőként, őrszemként vannak jelen, míg később egyre több feladatot bíznak rájuk, végül részt vesznek a tényleges fegyveres harcokban is. A lányok esetében még egy súlyosbító tényezőt jelent a szexuális kiszolgáltatottság is. Sokszor szexuális rabszolgaként is használják a lányokat, naponta akár férfiak tucatjai erőszakolhatják meg őket.

child2.jpg

   /fotó:honvedelem.hu/

 Ezeknek a gyermekeknek általában teljesen eltorzul az erkölcsi érzéke, legtöbbjüket már egészen kicsi kortól öldöklésre képezik ki. Sokan nagyon hatékonynak tartják a gyermekkatonákat, ugyanis teljesen más a veszélyérzetük, mint a felnőtteknek, így olyan feladatot is elláthatnak, amelyekre azok nem lennének képesek. Teljes reménytelenségük, kilátástalanságuk miatt még könnyebben rávehetők az öldöklésre. Kisebbek, kevesebb ételre és csak a legolcsóbb fegyverekre van szükségük. Könnyebben manipulálhatóak, nagyon engedelmesek és kémkedésnél egy gyermek sokkal kevésbé gyanús a felnőtteknél. Azok a fegyveres erők, akik gyermekkatonákat alkalmaznak, szinte mind használnak hallucinogén, tudatmódosító szereket is; alkoholt, drogokat, amelyekkel bármit elérhetnek a gyerekektől, akik ráadásul ezáltal szenvedélybetegekké válnak. Az ez ellen lázadó gyerekeket verik, megkínozzák és gyakran a családjukkal zsarolják. A táboraikban sokszor pusztítanak járványok, mint a vérhas és a kolera, ami a rossz higiéniai körülményeknek és a drogok hatására legyengült szervezetek miatt még súlyosabb következményekkel járhatnak. 

 /Gyermekkatonákról készült a Háború sámánja című film . Nem Afganisztán a helyszín, de a lényeg teljesen ugyanaz. https://youtu.be/_6h_04qk5f8/

 

Marton Klára tanulmányt készített Magyarországon élő afgán családok beilleszkedési folyamatairól. 

"Hogyan képzelték el Magyarországot, mielőtt idejöttek? A legtöbben azt mondták, hogy bár nem tudtak sokat az országról (voltak olyan családok, akik nem is Magyarországot jelölték meg úti célként), de azért az iskolában már hallottak róla, és szinte mindenki ismerte a főváros nevét. Akik ide készültek, azokban egy békés ország képe élt, ahol nincs háború, és nyugodtan lehet élni. Két kamasz fiú elmesélte, hogy mennyire meglepődtek, amikor először körülnéztek. Egyikőjük azt hitte, hogy sokkal fejlettebb az ország, itt olyan felhőkarcolók vannak, mint amilyeneket a filmekben látott. Azt hitte, hogy Európa ugyanolyan, mint az Egyesült Államok. Úgy gondolta, hogy itt minden utca tiszta és rendes. Most viszont látja, hogy sok a szegény ember, sok a hajléktalan. A másik fiú szerint is sok Budapesten a szegény, és feltűnt neki, hogy milyen csendes a város.

Ugyanezek a lányok arról panaszkodtak, hogy a magyarok nem elég vendégszeretők. Náluk az a szabály, hogy azzal a vendéggel kell a legtöbbet foglalkozni, aki a legidegenebb a társaságban, hiszen ő érezheti magát a legkényelmetlenebbül. Rá kell a legtöbb figyelmet fordítani. „Azért kell a vendéggel nagyon figyelmesen foglalkozni”, mondták a lányok, „nehogy azt mondja, hogy a vendéglátók csak magukkal törődnek. Az nagy szégyen lenne.”

"Többeket meglepett, hogy nálunk „a nő az úr”. Az egyik anyuka elmesélte, hogy ha Afganisztánban egy másik férfi meglátta volna, hogy az egyik férj segít a feleségének a háztartásban, biztosan megdöbben. „Mit csinálsz? Hát te nem vagy nő! Arra van a felesé- ged.” Mi több, itt sok családban a nő dolgozik és tartja el a családot. Az egyik anyuka ezzel magyarázza elsősorban, hogy miért nem működik afgán–magyar vegyes házasság. Az afgán nő, tette hozzá, „arra van”, hogy kiszolgálja az urát, hogy otthon maradjon és a házi teendőket végezze, ám egy magyar feleségnek nem lehet csak úgy odamondani, hogy „pucold ki a vécét!” 

"Afganisztánban a gyermekek feladata, hogy viszonzásképpen eltartsák az idős szülőket. Erre utal a csupán tízéves kisfiú ígérete: gyorsan munkát talál, hogy eltarthassa édesanyját, és így neki ne kelljen majd dolgoznia. A fiú kötelessége, hogy együtt maradjon a szüleivel. Az egyik kamasz fiú szerint pont ezért sokkal erősebben kötődnek a családhoz a fiúk, mint a lányok, hiszen a lány elmehet, sőt el kell mennie otthonról. A fiú már fiatalon készül arra, hogy bele fog szólni: a húgai kivel házasodhatnak össze, és kikkel barátkozhatnak; ő lesz a felelős az egész családért. A kamasz fiúknak már most azon kell gondolkodniuk, hogyan fogják majd a családjukat eltartani (az új családjuk mellett). Afgán szokások szerint az anya „nem érzi jól magát a lányánál”, miután az férjhez ment. Azt viszont szégyennek érzi, ha más tartaná el őt. Ezért mindig a fiára támaszkodik. Egy fiú nem vonulhat külön a feleségével egy külön házba, ha nincs, aki eltartsa az édesanyját vagy a nővéreit. Ők nem lakhatnak és maradhatnak egyedül. Velük addig marad, amíg férjhez nem mennek. A bátty sokszor olyan, mintha „apa” is lenne. Egy afgán fiú tudja, hogy a szüleinek szüksége van rá (már csak azért is, mert sok családban a szülők nem beszélnek magyarul). Így ő sokkal többet segít otthon, mint a magyar fiúk. A család szent dolog, és ezért az afgánoknál sokkal erősebb az összetartás és a felelősségtudat érzése.Afganisztánban a szülők és a nagyszülők mellett a nagynénik és nagybácsik is beleszólnak a gyermekek nevelésébe.A legnagyobb befolyással az apa nővére, illetve húga bír. "

Az afgán iskolákban a Korán oktatása és olvasása szerves részét képezi a gyermekek nevelésének. A gyermekeknek hétéves koruktól kezdve tartanak vallási oktatást, és az iskola mellett fontos szerepet kap a „mullah”, az afgán egyházi személy is

Afganisztánban a tanár el is verheti a gyermekeket, ezért ott nagyon félnek tőlük.Csak akkor kezd valaki dohányozni, ha – 40 év körül – elég tiszteletre méltóvá válik ahhoz, hogy mások előtt cigarettázzon. Ha otthon megtudnák egy serdülőről, hogy dohányzik, akkor a szülei „agyonvernék”.„Ha egy lány Afganisztánban cigarettára gyújt, akkor az egyértelműen azt jelenti, hogy kurva”. Afganisztánban falun akár tíz gyermek is van egy családban.  A városokban már kevesebb a gyermekek száma, itt átlagosan 3–5 gyermeket nevel fel egy család. Ahogy az afgán mondás tartja: legalább négy gyermek kell egy családban, hogy legyen, „aki továbbviszi a szülők családi ágyát”. 

Afganisztánban a családok nagy része a földön eszik. Ezért nagyon fontos szabály, hogy csak mezítláb vagy zokniban lehet bemenni a szobába. Étkezéskor fehér abroszt terítenek le a szőnyegre, és körbeülik. Ezt a szokást főleg vidéken őrizték meg.

 

 

 

Papírsárkányok című amerikai filmdráma     / Golden Globe-díj, Oscar-díj ,BAFTA-díj ,2007/

Ahmed Khan Mahmudzada, aki a fiatal Hasszánt játszotta a Khaled Hosseini bestselleréből készült drámában, Közép-Ázsián, Oroszországon, Fehéroroszországon és a Balti-tengeren átkelve érkezett Svédországba, ahol már három éve él. A jeges tengerben úszva kellett megtennie az út egy részét .

 

Végül elkanyarodva a gyermekektől, olvassunk Afganisztán legnagyobb női hőséről, Malalai Joya képviselőnőről.Az On the Spot mesterpárosa, András és Eszter 2010-ben cirkalmas úton, sokszorosan biztosított, titkos körülmények között interjút készíthetett vele.

 

 

 

 

13 komment

A bejegyzés trackback címe:

https://hataronkivul.blog.hu/api/trackback/id/tr727950744

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

rezsöatya 2015.10.09. 09:49:11

Egy meroben mas kultura... jo volt olvasni!
Aki ebbe szuletik bele, ezt latja termeszetesnek. Lehet vagyni mashova, de sokszor fals almokat kerget - lasd Magyarorszagot ugy kepzelte el, mint Amerikat.
En szerettem gyereknek lenni Magyarorszagon, gyerekeim is, es most az unokaim is...

Főgebra 2015.10.10. 09:04:56

Korán reggel, éhgyomorra! Szerintem!
"A Hindikus -hegység..." helyesen Hindukus-hegység! Már csak azért is, mert ennek van értelme! Hindukus= hinduk gyilkosa

skye8 2015.10.12. 16:46:53

Hasznos, informativ cikk, tetszett. Attol mindig felmegy bennem a pumpa hogy szegeny csaladok tiz gyereket vallalnak. Konyorgom, Mibol? Ahogy a cikkbol is latszik, rabszolgasorsra itelik ezeket a gyerekeket. Nemreg olvastam egy cikket a vilag legnagyobb menekulttaborarol, amely kenyaban van, egymillio ember el ott. Minden evben ezer-ketezer menekultnek sikerul elhagyni a tabort, ez azonban elenyeszo mennyiseg a szuletesi rata mellett, amely honaponta ezer.

SodalisO · http://hataronkivul.blog.hu/ 2015.10.12. 22:06:34

@skye8: Köszi a pozitív véleményt.
Hááát...igen...a 3. világban is az egyik legnagyobb probléma /csúnya lesz a szó de a jelentése a fontos/ " a túlszaporodás".

Egyszerűen semmilyen szinten nem működik a születésszabályozás. De , hát mitől is működne, mikor egyéb sok minden más sem működik, lásd: egészségügy, oktatás, stb.
Így aztán reménytelen minden. Én nem hiszek az európából és a tengerentúli nagyhatalmak, ENSZ, WHO és egyéb nagy világszerevetek segélyeiben, ami évtizedek óta özönlik ezekbe a térségekbe. Nem tudunk annyi embert etetni, ellátni, még kollektíven sem. Szerintem. Ez nem lesz megoldás, mint ahogy láthatóan eddig sem oldotta meg. Ezután sem fogja, akármennyi pénzt fognak és segélyeket odapumpálni.
Az expressz vonat robog, a világ meg fut utána....és próbálja megállítani vagy lassítani,
Nem megy.

skye8 2015.10.13. 00:58:35

@NagyságosSodalisO [eng]: igen ezzel egyetertek, a Nyugat egy feneketlen zsakba tolti a penzet ezekkel a segelyekkel. Az elmaradott orszagok gazdasagat kellene tamogatni, az teremtene Meg a penzt az oktatasra, egeszsegugyre.

Suvahe · http://suvahe.blog.hu/ 2015.10.20. 23:05:19

Őket valami belülről fakadó fanatizmus hajt. Akár vallási, akár politikai vagy "népi". Ezt mi, a mi nyugati szemünkkel nem érthetjük. Mi nem vagyunk pl. fanatikus keresztények, akik ezrével megyünk utcára Isten nevében tiltakozni bármi ellen és hiszünk is ebben. Ez a fanatizmus csak a mi nyugati szótárunkban fanatizmus. Ők szerintem hitnek nevezik és ez a hit - az ő sajátságos hitük - az, ami képes valamilyen szinten összetartani őket, bár lehet nem ez a legjobb kifejezés a folyamatra. A probléma gyökere - én ebben hiszek:-) - hogy mi nyugatiak félünk mert nem értünk és azt gondoljuk hogy a segélyezés a megoldás, holott csak a saját félelmeinket akarjuk ezzel a saját magunk számára úgy mond "csillapítani".
Nálunk sem jó az oktatás, egészségügy stb., de a születésszabályozásra találtak néhány csontot, amire harapni lehet. Köztünk nyugatiak és köztük keletiek között a legnagyobb különbség - szerintem-, hogy bennük munkálkodik valami erős ösztön, ami bennünk már kihalt és valószínűleg emiatt nem tudjuk a dolgaikat felfogni.

rezsöatya 2015.10.21. 17:09:06

@Suvahe: alapvetoen igazad van. Azert az europai embernel nem bedobott csont a gyerekszam. Mi nem azert alkotunk gyerekeket, hogy 7-8 evesen az utcan kolduljanak!

SodalisO · http://hataronkivul.blog.hu/ 2015.10.21. 19:12:39

@Suvahe: Hm...én ennél sokkal gyakorlatiasabb vagyok.....a hit és annak háttere , eszmeisége, jelentősége az én világomból nem markol ki nagy darabot. Ennek ellenére elfogadom bárkinek a párt és hitvallását. De elvárom, hogy tőlem is fogadják el az én hozzáállásomat.
Ami számomra elfogadhatatlan a szélőséges takarózás a hittel. Ismerem a Koránt, a kereszténység tanait, a Bibliát....az alapelmélet ugyanaz : az élet szent és sérthetetlen.
Aki félreértelmezi vagy saját "felhasználásra" átdolgozza az eredeti tanokat és önhatalmúlag rossz, bűnös célokra használja, az számomra hitetlen kutya, egy bűnöző lesz.
Így vagy úgy.
A különböző vagy az egymástól nagyon messze álló kultúrák miatti ellentétek sem magyarázhatóak számomra.
Az ember, a szándék, az igyekezet, a célok érdekében elkövetett kompromisszumok, a tisztelet az egyetlen működő út.
Az a nép csoport aki erre nem képes, az alkalmatlan mindenféle együttműködésre. Nincs miről beszélni.

Suvahe · http://suvahe.blog.hu/ 2015.10.21. 21:46:25

@rezsöatya: Ez igaz. Nem utcán koldulásért alkotunk gyerekeket. Nálunk ez 10 dkg parizel hetente név alatt fut. A mélyszegénységben. De olyan elnevezése is van hogy szocpol. Szerintem nem azért kellene gyereket alkotnunk szerződésbe kötve öt éven belül kettőre hogy tudjunk tetőt húzni a fejünk fölé. Szerintem az embernek eleve nem olyan mentalitásban kellene nevelkedni, hogy tíz évesen azt mondják neki hogy ha felnőtt korodban bevállalsz x darab gyereket akkor kvázi kapsz "saját" otthont. Szerintem a tisztességesen fizetett munkából kellene építeni jövőt és nem meg sem született gyerekekből. Nálunk volt Ratkó-korszak meg négy kerék három gyerek korszak. Ezt - úgy vélem - hívhatjuk gyermekalkotásnak.

Suvahe · http://suvahe.blog.hu/ 2015.10.21. 21:52:32

@NagyságosSodalisO [eng]: Mi magyarok hasonlóan jártunk el, amikor az eurázsiai sztyeppéről elindultunk a Kárpát-medencébe hódítani. A keresztény Nyugat-Európa rezgett gatyájában a pogány hunoktól. "Magyarok nyilaitól ments meg uram minket." Egyszer a Nyugat keresztes hadjáratokkal ment Keletnek. Most Keletről kapjuk vissza ugyanezt.

rezsöatya 2015.10.22. 07:19:47

@Suvahe: amikor (a történelem szerint) benépvándoroltuk magunkat ide, akkor a másik felén Európának a normannok meg vikingek öldökölték egymást meg másokat, szóval ez volt a népszokás.
Ma meg egy békés Európába özönlenek emberek a 21. szazadban életidegen gondolkodással a fejükben, de okostelefonnal a kezükben.
A keresztes hadjáratok meg nem arról szóltak, hogy megindult volna Európa, hogy a Szent Földön követelőzzön segélyért...

Suvahe · http://suvahe.blog.hu/ 2015.10.22. 22:34:33

@rezsöatya: Európa sem békés, csak pillanatnyilag (még) szociálpszichológiai téren zajlik a harmadik világháború.
Ez a folyamat a kapitalizmus kibontakozásával alakult.
Segélyért nem csak Keletről állnak sorban.
A keresztes lovagok szerettek fosztogatni.
Viszont vannak ajtós képek, és ez tetszik.:-)