Határonkívül

Határokon át, földön, vízen, levegőben

Statisztikai adatok Indiáról

2015. április 07. 14:05 - határonkivül

India demográfiai profilja

A világon 6 ember közül egy Indiában él. India népessége Kína mögött a második, és várhatóan meg is haladja Kína népességét 2040-re, 1,5 milliárdos létszámmal. India 2000 elején érte el az 1 milliárdos népességet, ami csaknem háromszorosa az 1951-es, 361 milliós népességnek. India népsűrűsége a világon az egyik legmagasabb, 789 személy/négyzetmérföld, az amerikai népsűrűség tízszerese. India 25 államra és 7 uniós területre oszlik. 2000-ben Uttar Pradés (India legnagyobb állama), függetlenként a világ hatodik legnagyobb országa lett volna, 166,6 millió emberrel. 1998-ban a népesség 80 %-a vallotta magát hindunak, 14 % muszlimnak. A vallási kisebbségek között szikheket, keresztényeket, buddhistákat és dzsainákat tartanak számon. A kaszt, osztály és vallás gyakran okozott feszültséget a különböző közösségek között.

India nagyrészt agrárország. Az elmúlt néhány évtizedben az emberek fokozatosan városi területekre költöztek. A városi népesség a teljes népesség 19 %-a volt 1965-ben, ez 2000-re 28 %-ra emelkedett.

A népesség mérete és termékenység

Indiában 1921 óta növekszik a népesség, 2,5 %-os csúcsot ért el 1981-ben. 2000-ben a növekedés ütemét 1,8 %-ra becsülték, ami azt jelenti, hogy a népesség 39 év alatt megkétszereződhet. 2025-re Indiában több ember élhet, mint az egész fejlett világban, ideértve Japánt. A teljes termékenységi ráta az 1947-es 6-ról 3,3-ra csökkent 2000-ben. Várhatóan tovább csökken, 2020-ra egészen a szinten tartásig. Ennek fő oka az átlagos házasságkötési életkor emelkedése. 1961- ben az átlagos házasságkötési életkor a férfiaknál 26, a nőknél 16 év volt. 1993-ra ez 26,5 illetve 24,5- re emelkedett. Bár a növekedési ráták csökkennek, a népesség éves gyarapodása folytatódik. India minden évben több embert ad a világnak, mint bármely egyéb ország. A 70-es évek végén, amikor a növekedési ráta a legmagasabb volt, az éves növekedés átlagosan 13,7 milliót ért el. India kormánya a függetlenség óta hangsúlyozza a családtervezést, fogamzásgátlók használatával. 2000-ben a becslések azt mutatták, hogy a férjezett indiai nők 48 %-a használt valamilyen fogamzásgátló módszert; 43 % modern fogamzásgátló módszert. A valamilyen fogamzásgátló módszert használó párok közül a nők 67 %-át, a férfiak 9 %-át sterilizálták.

Egészség és halandóság

A betegségek jobb gyógykezelése alacsonyabb halálozási rátát eredményezett. A halálozási ráta/1000 ember az 1955-ös 26,6 %-ról 9 %-ra csökkent 2000-ben. Az elmúlt tíz évben a csecsemőhalandóság/ 1000 születés az 1989-es 96 %-ról 72 %-ra csökkent 2000-ben, ami megfelel a dél-közép-ázsiai 74 %- os átlagnak. A halálozási ráta 1955 óta tartó csökkenésének fő oka a nagy járványok megfékezése, különösen a sikeres malária eltörlési program a 70-es években, és a gyerekek átfogó oltási programja. Az anyák és gyerekek egészsége területén a kormányprogramok között szerepelnek: oltások DPT, himlő, tetanusz és más gyerekbetegségek ellen, nők, különösen terhes és szoptató anyák egészséggondozása. 1996 végére a terhes nők 78 %-át oltották be tetanusz, 89 %-át DPT, 90 %-át himlő és 81 %-át kanyaró ellen. Bár az oltások számos járvány csökkentéséhez járultak hozzá, a HIV/AIDS ellen nincs vakcina. Jelenleg világszerte 60 millió ember él együtt a HIV/AIDS vírussal. Ez a vírus egyre jobban terjed, különösen Indiában. Valamennyi ország közül Indiában él a legtöbb fertőzött személy, több, mint 8 millióan. Férfiak és nők egyaránt tovább élnek. 1965-ben a férfiak és nők életkilátásait 46 illetve 44 évre becsülték. Ezek a számok 60 illetve 61-re emelkedtek 2000-ben.

Népességi jellemzők

Indiában a népességi struktúra fiatal. Amerikában, 2000-ben a népesség 21 % volt 15 év alatti, 13 % 65 felett. Indiában a népesség 36 %-a 15 év alatti, és csak 4 % 65 felett. A nemzetközi migráció nem jelentős Indiában. Az 1947-es függetlenség óta főként Pakisztánból és Bangladesből történt bevándorlás. A kivándorlás nem volt elég nagy ahhoz, hogy demográfiailag jelentős legyen; bár aggódnak a nyugati „brain drain" miatt. A 80-as évek elején a legtöbb kivándorlót, különösen gazdasági értelemben, a Közel-Kelet vette fel.

Népesedéspolitika

India kormánya a jelenlegi népesedési helyzetet rendkívül komolynak tekinti, különösen a szegénység enyhítését illetően. Kísérletet tettek arra, hogy a népesedéspolitikát és az általános fejlesztési terveket integrálják az ötéves tervekbe, amelyeket 1951-ben kezdtek el. Az egymást követő tervek szélesítik a programokat, hogy átfogó anya- és gyerekegészség gondozást biztosítsanak. Népszámlálás tíz évenként, 1881 óta folyik rendszeresen. 1976-ban, a negyedik ötéves terv (1972-77) során Szandzsaj Gandhi, a miniszterelnök fia kísérletet tett a kényszerű sterilizálással. A kényszerű sterilizálások végül megbuktatták a kormányt. A következő kormány hangsúlyozta a családtervezés önkéntes jellegét, annak beépítését az általános anya- gyerekegészség gondozás és táplálkozás programokba. A hetedik ötéves terv (1987-1992) arra törekedett, hogy szinten tartó termékenységet érjenek el 2000-re. A nyolcadik ötéves terv (1992-97) több program megvalósítását kezdeményezte, köztük a gyerek túlélés és biztonságos anyaság programokat 1992-ben. Erőfeszítések történtek, hogy biztosítsák a nők szülés előtti, alatti és utáni gondozását. 1996-ban azt a célt tűzték ki, hogy 2000-re felszámolják a himlőt. A kilencedik ötéves terv (1997-2002) céljai: a népesség növekedésének megfékezése, valamint a gazdasági fejlődés felgyorsítása. További célok a megfelelő termelékeny foglalkoztatás, a szegénység felszámolása, a környezeti fenntarthatóság biztosítása, a nők mint aktív szereplők bevonása a társadalmi-gazdasági változásokba és fejlődésbe.

Társadalmi-gazdasági jellemzők

1987 óta az egy főre eső jövedelem 23 %-al emelkedett, 300 $-ról 370-re. 1951-től 1981-ig a bruttó nemzeti termék évente elég állandó, 3,5 %-os szinten növekedett, 1980-87 között elérte a 4,6 %-ot. 1997-ben a GDP reálnövekedési rátát 5 %-ra becsülték. 1996-ban még mindig a mezőgazdaság adta a GDP 30 %-át, az ipar és a szolgáltatások 28 illetve 42 %-a mellett. 1995-ben a 390 millió munkás 67 %-a dolgozott a mezőgazdaságban, 18 % a szolgáltatásokban, és 15 % az iparban. A jövedelmi egyenlőtlenség magas. A népesség 35 %-a élt a szegénységi határ alatt 1994-ben. A 350-400 millió, szegénységi határ alatt élő vidéken él. Ugyanakkor Indiában van a világ legnagyobb középosztálya (300 millió), amely 1947-ben még szinte nem létezett. A fogamzásgátlók kevéssé elterjedt használatát azzal indokolják, hogy sok nő nem tud írni-olvasni. 1981-ben a vidéki indiai nőknek csak 18 %-a tudott írni és olvasni. Csaknem 15 évvel később ez a szám 37,7 %-ra emelkedett, 1995-ben. Mindkét nem esetében magasabbak a számok a városi térségekben. Pl. Keralában, India leginkább urbanizált és gazdaságilag legfejlettebb államában a férfiak 93 %a, a nők 86 %-a volt írástudó 1991-ben. Sokkal több férfi olvas és ír, városokban és vidéken egyaránt. 2000-ben a férfiaknál ez a mutató 65 % volt, csaknem kétszer annyi, mint a nőknél. A kormány hosszútávú célkitűzése az általános elemi oktatás minden gyermek számára, 14 éves korig.

A bejegyzés trackback címe:

https://hataronkivul.blog.hu/api/trackback/id/tr227347520