Határonkívül

Határokon át, földön, vízen, levegőben

Az 'új honfoglalás' magyarjai

2015. február 12. 11:04 - határonkivül

.."Múltunk mind össze van torlódva s mint szorongó kivándorlókra, ránk is úgy vár az új világ...." /József A./

letelepedes.jpg

                               Idézzünk kicsit József Attila 1937 májusában írt Hazám című verséből:

"...Retteg a szegénytől a gazdag
s a gazdagtól fél a szegény.
Fortélyos félelem igazgat
minket s nem csalóka remény.

Nem adna jogot a parasztnak,
ki rág a paraszt kenyerén
s a summás sárgul, mint az asztag,
de követelni nem serény.

Ezer esztendő távolából,
hátán kis batyuval, kilábol
a népségből a nép fia...."

magyarvandor.jpg

  A honfoglaló csak áll és földbe mered a lába a csodálkozástól......

 

Hányan éltük át ezt az izgalmasan fájdalmas érzést? Az egyre brutálisabb méreteket öltő elvándorlás miatt az újkori magyar honfoglalók száma megsokszorozódott . Az okokat most nem fogom mélységeiben újra pontokba szedni, hiszen hála az internet világának,ezekről sokat olvashatunk, korlátlan mennyiségű információ, személyes beszámoló ad tájékoztatást.

A közvetlen környezetemben is nagyon sok 'új honfoglaló' van,különböző országokban ,tengeren innen és túl. Természetesen majdnem mindenki más-más indíttatásból indult útnak. Különböző kényszerítő körülmények állnak a háttérben. Különböző korosztályok, eltérő családi státusszal rendelkezők és nem utolsó sorban a legváltozatosabb szakmai képesítésekkel döntöttek a sorsdöntő változtatás mellett.

ausztralia.jpgMa egy rendhagyó kezdeményezéssel próbálkozom meg.

Ismerőseimmel folytatunk egy 'virtuális' kerekasztal beszélgetést.Mindenkinek ugyanazokat a kérdéseket tettem fel, nézzük sorban a válaszokat.

1. Új honfoglalónak vagy csak átmenetileg külföldön élőnek tartod magad ?

Józsi /Anglia/: "Új honfoglalónak, ha már így tetted fel a kérdést. Ahogy a dolgok állását látom, nem egyhamar fognak megváltozni a dolgok. Lehet, hogy nyugdíjas leszek, míg lesz otthon munka a szakmámban."

Mici/Chile/:"Átmenetileg külföldön tartózkodó."

Sarolt/Ázsia/:"Új honfoglalók vagyunk, immár 8 éve itt élünk. Valószínűleg már nem is térünk haza. Maradunk végleg itt."

Péter/Hollandia/:"Átmenetileg külföldön tartózkodó vagyok. Kalandozok, felfedezek, tanulok."

Karesz/Ázsia/:'Igazából egyiknek sem, vagy nem tudom eldönteni. Már régóta álmom volt egy olyan karrier, amely keretében utazhatok és akár pár évente új helyre költözhetek. Nevezzem magam talán örökmozgónak? Persze biztos eljön majd a letelepedésem ideje is, de azt a nyugdijas éveimre szeretném halasztani . Nyugdijasként viszont valami karib-tengeri luxus vityillóban szeretném tengetni a napjaimat."

Zsu/USA/:" Már a kezdetektől az volt a célom hogy itt maradok, és ez igy is történt. Az én esetemben végleges lett a kivándorlás, nem tervezek hazaköltözni, bár a jövöt sohasem lehet tudni." 


uk.jpg

2.Az előző kérdésre adott válaszod függvényében, hogyan élted meg a döntés előtti /elhatározás, készülődés/ időszakát?

Józsi:"Nehéz volt a döntés. Lassan érett meg, de legalább volt időm felkészülni."

Mici:"Könnyen döntöttünk. Egyik napról a másikra. "

Sarolt:" Nehezen és sokáig készülődtünk, de a kemény anyagi kényszer miatt nem volt kétséges az elindulás. A készülődés ideje alatt volt aztán a legnehezebb, minden nap felszámoltuk egy darabját az otthoni életünknek, kiürült egy szoba, majd szép lassan minden, eladtuk a bútorainkat, és amikor elhajtott a teherautó, keményen össze kellett szorítanom magamat belül. Az otthoni, addigi életem és emlékeim tárgyi bizonyítékait vesztettem el örökre. "

Péter:"Lázasan, várakozásokkal telve, csak folytattam amit már korábban elkezdtem."

Karesz:"

Nekem az egyetemi tanulmányaimmal kezdődött a határátkelésem, ami ugyan a könyebb változat, de ennek ellenére a pozitiv izgalom mellett féltem, aggódtam is. Nem vagyok egy nagyon bátor ember, ezért a gimnázium utáni “lelépés”-hez nekem elég nagy elhatározás kellett. Igazából lehet, hogy azért voltam a félelmem ellenére is kitartó, mert a családból többen mondogatták, hogy úgysem megyek ki, mert beszari vagyok … és ilyenkor nekem bekapcsolódik az “azért is bebizonyitom” mód.
Szóval a félelmem ellenére, büszke is voltam, hogy le tudom győzni a félelmemet, talán fejlődésre képes vagyok, és hogy a gimnáziumból akkor még én voltam a kevesek egyike, akik külföldre mentek továbbtanulni."
Zsu:"A döntés előtt volt egy pár kemény év, amikor fokozatosan de biztosan elvesztettem a lábam alol a talajt otthon. Az elhatározás igy nem volt nehéz, viszont a készülődés időszaka nyomasztó volt - az ingóságaim
felszámolása, a tudat hogy a szeretteimtől távolra költözöm, és terveim szerint végérvenyesen." 

3.Egyedül keltél útra vagy családdal?

Józsi:"Nejemmel jöttem és itt került sor a válásra. That's the Life!"

Mici:" Családdal"

Sarolt: "Családdal, férj, 2 gyerek."

Péter::Egyedül, de gyorsan barátokra leltem, ami sokat könnyített."

Karesz:"Egyedül. Még túl fiatal voltam akkor azért, hogy családom legyen. Most már kevésbé vagyok fiatal, de még mindig nem állok készen saját család alapitására "

Zsu:"Egyedul jöttem ki, a családom nélkül."

kanada.jpg

4.Mennyi időbe került megteremteni az igényeidnek megfelelő életszínvonalat magadnak?Egyáltalán sikerült-e ?

Józsi:"Volt felfutás, aztán mélypont, majd megint pozitívra fordultak a dolgok. Mindig vannak új célok, ahogy változik az élet."

Mici:"Az életszínvonal az első havi fizetéssel jelentősen javult. Kb. 1 év alatt sikerült az, amiért kimentünk."

Sarolt:" Kicsit tovább tartott mint azt előzetesen elképzeltük, de a férjemnek sikerült viszonylag hamar munkába állni, igaz nem a szakmájában, csak segédmunkásként, de már az ő fizetésével is stabillá vált a megélhetésünk. Igaziból az első 3 év volt nehéz, kicsik voltak a gyerekek, és tovább tartott a férjem képesítés szerinti munkahelyváltása. Mostanára már elmondhatom, hogy egyenesben vagyunk.8 év után."

Péter:"Miután nincsenek nagy igényeim, egyetem mellett mindig dolgoztam félállásban, így az ösztöndíj és a keresetem bőven fedezi az igényeimet. Tudod, haverok, buli, Fanta."

Karesz:"Mivel tanulni mentem, ezért ez a kérdés kevésbé vonatkozik rám. Lekopogom, a családom a lehető legmaximálisabb módon támogat, amig el nem érem, amiért küzdök (és ez még folyamatban."

Zsu:"Kb. harom evbe telt amig elertem egy szamomra mar elfogadhato szintet, de ebbe az is belejatszott hogy kozben tarsra talaltam. Ketten mindig konnyebb." 

5. Mi okozta a legnagyobb nehézséget , mihez tudtál a legnehezebben alkalmazkodni ?

Józsi:"Szerencsés alkat vagyok, alkalmazkodó. A távolság az otthoni szeretteimtől. Az egy gyenge pont.

Mici:"Ismerősök hiánya, idegen nyelven beszélni. Ezek voltak a legnehezebbek. "

Sarolt: "A gyerekeknek nagyon nehezen ment a beilleszkedés, a nagyon eltérő kultúra és nyelv miatt és ezért ez nekem is nehéz időszak volt. Hiányzott a családom, a segítő nagyik, bátyámék. Rengetegen emlegetik a skypot, az internet adta lehetőségeket a kapcsolattartásra. Igen , valóban könnyít. De amikor egy ölelésre vágytam nem segített a skype,  vagy amikor anyu nagy betegen otthon feküdt, nem tudtam megtörölni a homlokát, és nem lehettem mellette. Ezeket a pillanatokat sem megfizetni,, sem visszahozni nem lehet. Nincs majd máskor, majd legközelebb.Ezek a sebek örökre belém égtek. "

Péter:"Őszintén ? Az anyukám által biztosított kényelem, tiszta ruha, főtt kaja,egyéb más komfort tényező.Az öngondoskodást igen nehezen tanultam meg, voltak kritikus időszakaszok."

Karesz:"Közhely, de a kezdeti időszakokban azért a tanult és a valóságban beszélt nyelv közötti különbségek okoztak nehézséget, és az ebből következő valamilyen szintű önbizalomhiány (ami alapból is megvan). Összességében viszont nagyon szerettem ott lenni, európai ország(ok)ról van szó, és azokban szerintem nem annyira nehéz alkalmazkodni, még az elsőre furának tűnő dolgokhoz sem, vagy ez talán azért volt, mert nekem még azok a fura dolgok is szimpatikusnak tűntek? Lehet."

Zsu:"Sok minden nehéz volt eleinte, de talán a legnehezebb volt a hátrahagyott család hiánya."

 


6.Személyiségedre, mentalitásodra, gondolkodásodra vonatkozóan milyen lényegi változásokat fedeztél fel magadon ?

Józsi:"Otthon is vállalkozó voltam, de legalább ismertem a helyzetet. Itt sok mindent újra kell/kellett tanulnom. Alkalmazkodni az itteni szisztémához. Itt még inkább nyitottnak kell lenni."

Mici:"Rájöttem hogy vannak dolgok amik egyáltalán nem számítanak, mert csak nehezítik a kint lakást."

Sarolt: " Mások azt mondják, keményebb lettem és nem jó értelemben. Magamat erősebbnek, határozottabbnak, racionálisabbnak érzem./ Lehet mások ezért tartanak keményebbnek?/ Kicsit kevesebbet nevetek mint 'azelőtt'.Talán nyitottabb és befogadóbb lettem, amit nem bánok."

Péter:"Miután kénytelen voltam megtanulni önállóan élni, nem a szüleim árnyékában, így elmondhatom, hogy lassan felnőttem.Komolyodtam és megfontoltabb lettem. Jobban és könnyebben szervezem már az életemet mint azelőtt. Én vagyok a felelős most már a dolgaimért, nem háríthatok többé."

Karesz:"Szerintem a határátkelés sokat formált a személyiségemen, főleg az önbizalmomon (pozitiv értelemben), hiszen relative az egyik napról a másikra kellett felnőnöm. Én aki addig otthon laktam, se nem főztem, se nem intéztem hivatalos ügyeket stbstb. Hirtelen mind rám szakadtak. Ha otthon maradtam volna, szerintem sokkal később jött volna el ez a szükségszerű felnövés.

Azóta ugye több országot is megjártam, és látom, hogy talán már nem Taigetosz pozitiv vagyok ,
Zsu:"Elvesztettem a világgal kapcsolatos "naivságomat", pragmatikusabb, tapasztaltabb lettem, talan nyitottabb is."

india-clip-art-india.gif

7.Elindulnál-e újra ha az 'őshazádban' ideálisak lennének a feltételek és tudnál 'élhető életet' élni?

Józsi:"Ez azért összetett dolog. Nem bántam meg és megismertem egy másik kultúrát. Ugyanakkor már tudom, mit hagytam ott, amit nem értékelnék ennyire, ha nem jöttem volna el. Így bármennyire is furcsa, igen, elindulnék, hogy visszatérhessek."

Mici:" Soha nem mentem volna ki ha otthon minden megfelelt volna, vagy legalább egy normális átlag életmód. Az egyik napról a másikra élés, tartalékok nélkül nem normális, csak kényszer."

Sarolt: "Biztos, hogy nem jöttünk volna és nem jönnénk el."

Péter:"Azt hiszem igen, elindulnék újra."

Karesz:

"Ahogy fentebb irtam, mindig is egy nemzetközi karrierre készültem, igy szerintem erre a válasz az, hogy igen. Az őshaza mindig őshaza marad, de nem biztos, hogy a haza az ember igazi otthona is (ezt a gondolatmenetet a napokban láttam ezen a blogon, vagy valami kapcsolódó témakörű oldalon – és egyetértek vele).
De ha a feltételek ideálisak lennének, talán meggondolnám a nyugdijas-korú letelepedésemet az őshazában. Bár azért egy karib-tengeri vityillót semmilyen ideális kárpát-medencei feltétel sem tudna felülmúlni."
Zsu:" Ha otthon meg tudtam volna teremteni a szükséges életfeltételeket, akkor nem valoszinu hogy kivándoroltam volna. Elképzelhető, hogy ideiglenesen dolgoztam volna külföldön egy darabig, vagy még azt sem."

8. Boldog vagy-e, vagy csak 'elégedett' ?

Józsi:"Elégedett vagyok. Boldog is, de az nem a "honfoglaláshoz" kötődik.

Mici:"Nem tudom. Néha mindkettő, de inkább az elégedett felé közelítek."

Sarolt:" Sosem tudtam definiálni mi a valós boldogság. Ha a legfontosabb 'boldogság faktoromat' veszem figyelembe, hogy egészséges gyermekeim és férjem van, akkor ez a boldogság és én az vagyok. Minden mást pedig elfogadok, elégedett pedig időnként."

Péter:"Boldog még nem vagyok de maximálisan elégedett.Még nem teljes az életem, ha majd megszerzem a végső képesítésemet és megtalálom a nekem legmegfelelőbb állást, s egy nap utamba kerül a nagy szerelem is, nos majd akkor boldog is leszek."

Karesz:"

Nem állitom, hogy feltétlenül boldog vagyok, mert még nem értem el a kitűzött célomat (ami viszont lehet, hogy hiú ábránd, és lehet hogy az is marad, ezért még fel kell készitenem magma lelkiekben, hogy a boldogságot ne ebben a célomban keressem).
De összességében nagyon elégedett vagyok egyelőre, mert olyan dolgokat éltem meg (többnyire pozitivakat), amiket sosem gondoltam volna."
Zsu: "Boldognak mondhatom magam, mert van egy boldog kapcsolatom és nincsenek anyagi gondjaim." 

szaud.jpg

 

7 komment

A bejegyzés trackback címe:

https://hataronkivul.blog.hu/api/trackback/id/tr27161737

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

rezsöatya 2015.02.12. 11:31:24

Tetszik a csatolt video... :-)

NomádMatyi · http://turkesztantajmz.blog.hu/ 2015.02.12. 14:36:05

@rezsöatya: jók ezek a poszt végi zenék :)

Karesz névű ember létezik? ez komoly??!! :P :D

rezsöatya 2015.02.12. 15:29:16

@DavidT: az a Karoly becezo formaja...

:-P

cougarcat 2015.02.12. 18:10:44

Haha, jo video! :)

Ugy tunik hogy egyre inkabb vilagmeretu jelenseg az ide-oda vandorlas. Persze egy kisebb orszagra ilyen tekintetben mindig nagyobb nyomas helyezodik, hiszen nehez idokben szukebbek a lehetosegek, es a jo idokben is van egy reteg aki utnak akar indulni, tapasztalatszerzesre, kivancsisagbol stb.

Nalunk a csaladban szemelyes tapasztalat van a regi tipusu "kitantorgasrol" - dedapam a 20-as evekben hozta at ide a csaladjat, miutan az orokolt vagyonabol kartyazassal es valtokkal teljesen kifosztotta onmagat. Itt aztan nagyon melyrol kezdtek ujra, nagyon nehez korulmenyek kozott, Saskatchewan tartomanyban. Ok nem voltak boldogok, mert a valamikori eletukhoz kepest rettenetesen lecsusztak - mar eleve szinte semmivel indultak, aztan beutott a Nagy Vilagvalsag. A 30-as evekben Kanadaban meg semmi szocialis halo nem volt - nagybatyam, aki akkor volt idosebb kamasz gyerek, kosztert/kvartelyert dolgozott kisegitokent farmokon - a kvartelyon az istallot kell erteni. A nagymamam, aki fiatal lany volt, visszajott Mo-ra, rokonokhoz, az occsevel egyutt, ahol somogyorszagi rokonoknal veszeltek at a nehez idoket (csak az occse tert vissza Kanadaba). Ezen idoszak utan dontottek ugy a kanadaiak, hogy valahogy segiteni kell egymasnak, ezert indultak el anno a szocialis programok sora. A dedszuleimnek persze ez mar keso volt - nem hiszem hogy ok boldog emberek voltak - ok azok a nemzedek, akiknek csak a merhetetlen munka, lemondas, keseruseg jutott. A dedmama jo szakacsno volt, hivtak Vancouver-be, gazdag csaladhoz, de a dedpapa nem engedte. Nehez idok. A csalad tulajdonkeppen felbomlott: egy lany Mo-n maradt, az idosebbik fiu mas tartomanyban talalt munkat, egzisztenciat, a legkisebb meg Torontoban, ahol idovel multimilliomos lett....

Mindig eszembe jutott ez, amikor nehez idokon mentem at - ehhez kepest az en szituaciom babazsur volt. A rokonaim nelkul, akik itt generaciokon keresztul sok aldozat aran megvetettek a labukat, ki sem tudtam volna jutni (90-ben).

cougarcat 2015.02.12. 18:11:21

@DavidT: Frenreisz Karesz?? (te valszeg nem ismered mar) :))

rezsöatya 2015.02.12. 18:56:18

@cougarcat: Akkor en is elmeselem...
Nagybatyam 1940-ben ment ki Parizsba egyetemre. A haboru miatt aztan nem jott vissza, sot tovabbment Venezuelaba, Caracasba. Ott felesegul vett egy francia not, akivel kesobb Kanadaba koltoztek. Elso lanyuk meg Venezuelaban, a masik ketto mar Kanadaban szuletett. Egyszer tudott csak hazajonni, viszonylag koran meghalt.

cougarcat 2015.02.12. 19:06:38

@rezsöatya: Kalandosan hangzik a nagybatyad tortene, de aztan ki tudja hogy hogyan elte meg. Akkoriban persze masok voltak az elettol az elvarasok is, az emberek edzettebbek voltak. Az en nagymamam se tert vissza Kanadaba soha, a haboru miatt. Meselte hogy a haboru alatt a falu kozeleben elkaptak egy angolszasz ejtoernyost es jottek erte, tolmacsnak. 56-ban mar ozvegy volt (nagypapa sziberiai hadifogsagbol visszatert aztan rogton meghalt), nem mert nekiindulni. Ezert szulettem en Mo-n. A nagymamam soha nem latta viszont a szuleit azok utan, hogy elhagyta Kanadat. Ettol fuggetlenul egy vegtelenul jo humoru, optimista no volt.